AnnGel blogja

A helyzet nagyjából változatlan.

Benne vagyok egy önkéntes csoportban, folyamatosan ömlenek az infók, amik naponta változnak. Heti kétszer kijárok a keletibe is, valahogy így most jobb, hogy úgy érzem, hogy tudok valamit tenni. Síró nénit kísérni tömegszállásra, meg szállást találni komplett családoknak. Legtöbben amúgy nagyon összeszedettek, könnyű abban az illúzióban dolgozni ott, hogy itt mindenki csak eltévedt turista. Csak amikor megpihennek, amikor megvan a szállás, amikor elintézem a fuvart, akkor amikor átölelnek, meg megremeg a szájuk, akkor tudatosul bennem, hogy nem.

Megkérdeztem a munkahelyemet, hogy nem számolhatnám-e el munkaidőnek az önkéntes munkát. Azonnal rámozdultak, másnap már könyvelhető volt, a fele munkaidőnek számít.

Évekig tanultam oroszul, pusztán szórakozásból, célom vagy tervem nem volt vele. Most ráírtam az orosztanáromra, hogy nahát, nem gondoltam volna, hogy ilyen hasznos lesz. Milyen szomorú, hogy hasznos lett. Most én vagyok ott az isten, meg tudom kérdezni, hogy hányan vannak, mikor mennek tovább, hány gyerek, van kutya/macska, hány éjszakára kell szállás? Nagyon sok tolmács van kinn, de sosem elég, jól jön ez a kevés nyelvtudás is.

Szóval most ez van. Munkában próbálom leplezni, hogy alig csinálok bármit. Nem tudok figyelni, nem tudok tanulni. Legalább a lakás ragyog.

Az elátkozott varrótanfolyam továbbra is elátkozott, két hete megint nem tudtam menni, mert - guess what - beteg lett az egyik gyerek. Úgyhogy megint egész héten itthon voltunk. Karácsony előtt a calici, januárban covid, most meg megint valami lázas-hasmenős. De ezt most legalább nem kapta el senki. Egy darabig rá voltam feszülve, hogy mi van, ha ez sokszervi gyulladás, de túl jól volt a gyerek, boldogan rohangált lázasan, úgyhogy ez meggyőzött, hogy nem az.

Na de a múlt héten végre megint voltam varrni, próbálhatóra elkészült a nadrág, és utána még aznap itthon kiszabtam egy másik anyagból még egyszer, és azt is megvarrtam, picit szűk lett, remélem, hogy lehet majd rajta segíteni, mert természetesen rendkívül drága az anyag, de annyira jó volt látni, hogy holy shit, hát megy ez nekem, elképesztő, hogy egy nagy darab anyagból ruha lesz, csodálatos.

Fellépésre is készülök közben, csináltunk közösen a táncosokkal új övet meg melltartót, nagyon rámfért, mert szerintem 8 éve ugyanazt az övet használom minden fellépésre.

Jaj és voltam egy pici koncerten is két hete az IF caféban, és olyan hangulatos volt, ettem, ittam, olvasgattam, háttérben meg szólt a harmonika. Meg szabadulószobáztunk is pénteken, ügyesek voltunk, és beszélgettünk utána, és jó volt, és ilyenkor kicsit el lehet felejteni minden mást.

Közben persze meg minden borzasztó.

Nem tudok koncentrálni, nem tudok elmélyülve figyelni semmire, nehezen megy a munka. Az jól megy, amikor csinálni kell valamit, a lakásban pl sosem látott rend uralkodik, de bármi, amihez le kéne ülni és oda kéne figyelni, nem megy. Keservesen haladok a könyveimmel, nincsen kedvem sorozatot nézni, rosszul alszom. Jelentkeztem önkéntesnek, a Nyugatinál voltam tegnap éjfélig, de nagyon kinyír az éjszakázás, inkább napközben megyek majd ki. Hát legalább ennyi.

Próbáltunk tartani egy gyerekmentes hetet, ami annyira nem sikerült, mert volt közben ovis farsang, és azért arra mégiscsak hazahoztuk őket, meg elvittem őket oviba egy napra. Voltunk vagy háromszor ikeában, összeraktunk két kétajtós szekrényt, újrarendeztük a gyerekszobákat, kiszanáltunk nem használt játékokat. És most jött az értesítés, hogy megint van Billy polc! Már csak ez hiányzott a fiam szobájából, yay! Nagyon élvezem most, hogy ennyivel több tárolónk van, végre normálisan el lehet pakolni mindent, könnyű rendet tartani a gyerekszobában, úgyhogy azóta minden nap megy a robotporszívó is, mert végre nem hevernek a földön mindenféle szarok. A robot amúgy nagyon durva, minden alkalommal összeszed egy csomó dzsuvát és macskaszőrt a látszólag tiszta lakásból is, nem is értem.

Persze a gyerekek utálnak oviba menni így 4 hét kihagyás után, fiam megint úgy viselkedik, mint az első ovis hónapokban, nem kooperál, szét van esve, túl van fáradva, de nem lehet korábban letenni aludni, reggel meg ébreszteni kell, oviban nem alhat akármennyit, ördögi kör. Tegnap kipróbáltam, hogy ebéd után értük mentem, itthon lefeküdtek 2-kor aludni, 5-kor ébredtek (oviban 3-kor ébresztő van), hát borzasztóan ki lehetnek fingva, szegények. Most ezen gondolkodom, hogy tartani kéne heti 1-2 ilyen napot, amikor hazahozom őket, hogy rendesen ki tudják magukat aludni, nem tudom.

Végre megint járok az elátkozott varrótanfolyamra is (mióta elkezdődött, kétszer is nagyon beteg voltam), kiszabtunk egy kordnadrágot, jövő héten kezdjük összevarrni. Ja mert hogy nem is meséltem, de múltkor estem egy hatalmasat a rollerrel, és kiszakítottam a gyönyörű zöld kordnadrágomat (még csak 6-7 éves lehetett, szinte új!!*), és én nem tudok kordnadrág nélkül élni, nekem az a téli ruhám, és még ha kapni is, akkor is leginkább barna meg fekete színekben, én pedig szeretem a színeket, vörös meg lila meg zöld nadrágokat akarok hordani. Úgyhogy most éppen azon vagyok, hogy varrjak magamnak, mert webáruházban létezik kordbársony textil 16 féle színben, úgyhogy már most látom, hogy hiába fogadtam meg, hogy 2022-ben nem veszek több fonalat, a fonalat lecseréltem textilre, új addikcióm lesz.

Aztán leginkább nincsen kedvem dolgozni, mármint ne értésétek félre, tök jó a cég meg oké a munka is, de hát annyi mindent lehetne csinálni helyette. Simán bírnék egész nap varrni meg hímezni meg kötni, meg megfőzni az ebédet, aludni egyet, ja és persze olvasni, na légyszi.

Megyek is specifikációkat updatelni.

*Szinte új élményem: levált a vörös bakancsom talpa, teljesen fel voltam háborodva, mire kiderült, hogy ez már a hetedik tél, amit végitolok benne, szóval jah. Annyira ritkán veszek magamnak ruhát, hogy nem tűnik fel, hogy már 5-6-7 éve megvan valami.

Emlékszünk, hogy az előző bejegyzést azzal kezdtem (szinte napra pontosan egy hónappal ezelőtt), hogy karácsony előtt pihenni akartam, és elkaptuk a fosós vírust?

Na guess what.

Elkaptuk a kurva covidot.

Január 15-én szombaton lányom belázasodott, rendeltem foodpandán keresztül tesztet (biosynex), leteszteltem, pozitív. Beraktam a gyerekeknek a Jégvarázst, és másfél óra alatt átszerveztem az életet, értesítettem mindenkit, akivel pénteken találkoztunk, írtam az ovinak, lemondtam az ebédet, rendeltem cityfoodtól ebédet, írtam a gyerekorvosnak, írtam a munkahelyemnek. Rendeltem gyurmázókészletet, új kirakókat.

Én kiírtam magam táppénzre, férjem itthonról dolgozott, lenyomtuk így az egész hetet. Közben azért kedden elkezdett kaparni a torkom, szerdán a férjemnek. Pénteken és szombaton teszteltünk pozitívra, ekkor már 7 napja itthon voltunk. Vasárnap megjelentek a tünetek fiamon is, orra folyt, szeme is piros volt.

Második héten én még mindig a gyerekkel táppénzem, férjem is kiírta magát, hiszen beteg volt, úgyhogy egész nap négyesben toltuk az ipart. Hamar kialakult egy napi rutin, reggelente nagy szellőztetés, mesenézés, délelőtt kiküldtem a gyerekeket az erkélyre, aztán valami kézműves dolog, de igazából olyan sokat játszottak együtt, hogy sokszor "csak" elvoltak, a lakásban rohangáltak. Egész idő alatt talán háromszor mentek le a kertbe (és még az is necces volt nekem, végigmászkálni a lépcsőházat), de aztán oda sem akartak menni. Értették, hogy betegek vagyunk, itthon maradunk. Algoflexen éltem, mert fájtak a csontjaim (vagy izületeim?), és a torkom is.

Második hét végén úgy tűnt, hogy vége van, leteszteltem a gyerekeket, de fiam még pozitív volt, és én sem voltam még jól, visszaestem. Úgyhogy elkezdtük a harmadik hetet, én már próbáltam dolgozni napközben, jól is esett kicsit mással foglalkozni, nem csak a gyerekekkel, addig az apjuk volt velük. Lányom már mehetett volna oviba, de bejelentette, hogy kizárt dolog, ő is itthon marad, ha az öccse itthon van. Nem erőltettem, mert fiammal egyedül szerintem nehezebb, mint kettejükkel. Fiamat kétnaponta teszteltem, de hétfőn és aztán szerdán is még pozitív volt. Mára múlt el tényleg minden tünete és lett negatív a tesztje is, és nekem is már csak az orrfolyás maradt mára.

21 nap itthon.

Nem volt ANNYIRA rossz, mint gondoltam volna, hogy rossz lesz. A gyerekek rengeteget játszottak egymással, nagyon egymásra hangolódtak, egyezkedtek, kompromisszumot kötöttek, kibékültek. Hangosak voltak. Próbáltam kitalálni mindig valami extrát, valami bulit. Néhány napig azt csináltuk, hogy közös szobában aludtak, és reggel ott marhultak együtt, nem pedig minket nyúztak azonnal. Sütöttünk kuglófot és palacsintát. Kiültek az erkélyre egy forró teával. Csináltunk popcornt, a sötétben ettük, és hangosmeséket hallgattunk közben. Vettünk egy nagy doboz legót, és kiraktak a krokodiltól kezdve a szellemen át a vonatig mindent.

Azt hiszem, mostantól nem lesz abból probléma, hogy jaj, szar idő van hétvégén, mit lehet csinálni itthon két teljen napon keresztül.

Most elvittük őket a nagyszülőkhöz, ott lesznek néhány napig. És én rendet fogok rakni! Befejezem mára munkát, berakok valami podcastot, és szépen lassan felszámolom a kupit. Jó, hogy vége.

Emlékszünk arra, hogy az előző bejegyzésben azt terveztem, hogy karácsony előtt szabin leszek, pihenek, elmegyek fogorvoshoz satöbbi? Természetesen az egész család elkapta a hányós-hasmenős vírust, életem legdurvább napjai voltak (pedig szültem kétszer is!), én a csapba hánytam, mert a wc már foglalt volt, lányom meg egy lavórba ("megállítod egy picit a mesét? megyek hányni"), de a foodpandának az a szolgáltatása, hogy elmegy neked boltba, meg gyógyszertárba, hát az fantasztikus. Ami igazán vacak volt, hogy fiam egy nappal hamarabb kikeveredett ebből, mint mindenki más, és hát nem volt túl chill. Úgyhogy ez volt az a nap, amikor 5 órán keresztül ment a TV, miközben mi meg a férjemmel aludtunk. Hát ez van.

Mindenesetre karácsonyra meggyógyultunk, és pont egymás agyára is mentünk, úgyhogy borzasztó volt az egész. Utána meg beindult az ide-oda utazgatás, volt szűk két napom is gyerek nélkül, de hát nagyon el vagyok fáradva, és már dolgoznom is kell, és nagyon nagyon nagyon fáradt vagyok.

Más.

A robotporszívó egyszerre jó is, meg bosszantó is. Sajnos elég bugos, egy csomószor elfelejti a térképet, nem találja meg a kijelölt szobát, amit ki kéne takarítania. Még majd megpróbálom máshova tenni a dokkolóját, meg nyomni rá egy factory resetet, de hol működek a térképhez kötött funkciók, hol nem. Viszont ha egyszerűen azt mondom neki, hogy takarítsa ki az egész lakást, akkor gyönyörűen körbemegy, és módszeresen végigjár mindent, rengeteg koszt, hajszálat, szöszt összeszed, nem akad fenn dolgokon, nem szorul be dolgok alá, visszatalál a dokkolóhoz, szóval ez a része teljesen jó.

Kipróbáltam, hogy bérelt kárpittisztítóval én magam kitakarítom a kárpitos bútorainkat, és teljesen jól ment, és mostantól ezt fogom csinálni, főleg, hogy bérelni 5000 Ft egy egész napra, a kárpittiszítós cég meg 70e Ft-ot mondott legutóbb, szóval ennyiért inkább megcsinálom én.

Aztán ezen kívül meg elkezdtem varrótanfolyamra járni, eddig kettő alkalmon voltam, tök jól megy, de ez tényleg olyan, amihez kell a jelenléti oktatás, nem tudnám megtanulni netről, mint a kötést vagy a horgolást.

A macska nagyon szépen beilleszkedett, sajnos azért csak megtépkedi a szép sárga ikeás fülesfotelt, de már néztem rá huzatot, ha nagyon rettenetesen néz ki, akkor majd veszek rá egyet. De amúgy nagyon aranyos, reggel időnként megszagolja a fejemet (hogy élek-e még), meg esténként megy a közös kanapén punnyadás. Sajnos megszállottja a vitrolavirágnak, így attól végül meg kellett szabadulnunk, mert mindenhova felmászott érte, és legelte, és az mérgező, szóval nem kéne.

Két fogadalmam van 2022-re: nem veszek fonalat (kb két évre elegendő fonalam van itthon), és nem veszek könyvet (mert amit megveszek, az csak elolvasatlanul áll a polcon, ellenben a könyvtári könyvekkel, amikkel meg tök jól haladok).

Két hete sincsen nálunk a cica, de már rendeltem egy robotporszívót.

Amúgy van egy robotunk már, de egy nagyon buta, 3-4? (megnéztem, 5!!!!) éves példány, aminek a szenzora sem a legjobb, állandóan nekimegy mindennek, beszorul a kanapé alá, mert azt hiszi, befér, fennakad a fregón, szóval nem használom, mert az nem segítség, hogy egy üres szobában jól elporszívózgat, de amúgy meg 5 perc alatt felakasztja magát valahova. Na de tavaly ilyenkor egy ismerősöm mesélt róla, hogy a Xiaominak van olyanja már, ami térképet készít, meg no-go zónát lehet kialakítani rajta, meg hogy melyik szobát takarítsa stb, akkor úgy voltam még vele, hogy hát heti egyszer inkább feltakarítok magam. Na de amiről kevés szó esik macskatartásnál, hogy nem csak szőr van, hanem ALOMDARABOK mindenhol, tegnap reggel jógáztam, és akkor láttam, hogy mennyire dzsuva mindenhol a padló, jaj.

Szóval rendeltem egy Xiaomi Mop-Pro-t, legyen jó légyszi, nem szeretnék naponta porszívózni.

Amúgy cuki az állat, minden este jön a rituális, sorozatnézés közbeni dögönyözésre a kanapéhoz, ahol aztán tátott szájjal elalszik.

Jövő héten szabin leszek, gyerekek még oviban, úgyhogy megyek fogorvoshoz, meg bérlek kárpittisztítógépet, és kipucolom a szőnyegeket, mert legutóbb 70e Ft-os árajánlatot kaptam kárpittisztításra, gépet bérelni meg mindennel együtt 5000 Ft egy napra. Úgyhogy inkább szopódok vele én, majd befizetem utána magamat egy masszázsra, egy tál sushira, és egy izmos vetkőzős férfira, és még mindig olcsóbb lesz, mint mással tisztíttatni.

Közben azon kínlódom munka közben, hogy nem tudok koncentrálni, állandóan mással foglalkozom, telnek az órák, én meg nem haladok, úgyhogy kerestem pomodoro videókat youtubeon, és milyen cuki, vannak ilyen study with me cuccok, pl 90/20-as, ami hát nagyon jópofa, hiszen ha képes lennék 90 percig koncentrálni egyhuzamban, akkor nem lenne szükségem pomodoro technikára ugyebár.

Volt fellépés egyik szombaton, és nagyon szétesettnek meg feszültnek éreztem magam előtte. A koreó jól ment, a ruha csodás volt, de úristn, hát sminkelni kell, sőt, sminkcuccot kell venni, mert a két éve használaton kívüli szempillaragasztó nyilván nem lesz már jó. Jaj, varrónő, jaj, sminkcucc, van egyáltalán valami övem?

Na de nagyon jó hangulatú volt, ezt röhögték mások is, hogy újra kellett nézni sminkelős youtube tutorialokat, mert teljesen elfelejtettük, hogy is megy ez.

A gyerekeim pedig teljesen le voltak nyűgözve a sminkemtől. "Nahát anya, úgy nézel ki, mint egy néni!!!"

Aztán múlt hétvégén Londonba mentünk volna, férjem céges úton lett volna, én meg hétvégére csatlakoztam volna. VOLNA. Aztán bevezették az érkezés utáni kötelező PCRt, és így bukott az egész. Indulás előtti PCR tökre belefért volna, itthon megcsináltatom, másnap eredmény, felszállok a repülőre oszt csá, de azzal, hogy érkezés után lehetett csak csináltatni, majd msáfél napot várni, addig karantén... hát nem vállaltuk. Szerencsére minden repjegy, szállás, színház lemondható vagy áttehető volt, persze most egy csomó pénzünk áll ezekben, de legalább február végén ingyen lesz!

Ennek örömére viszont korábban elhozhattuk a macskát, mert hogy igen, lett egy macskánk, örökbefogadtuk egy ismerősömtől, aki külföldre költözik, és tök ideális cica, mert már nem kölyök, de még nem öreg, és nyugis, és jó fej, és barátságos, és GYÖNYÖRŰ, az utóbbi napokban több kép készült róla, mint a gyerekeimről. Az első napot a mosógép mellett beékelődve töltötte, de azóta nagyon magára talált, már tudja, hogy ha szól az ébresztőórám, akkor kajaidő van, úgyhogy esélytelen szundit nyomni. És mellénk bújik, és dörgölőzik, reggel kicsit aktívkodik, aztán alszik 11-től délután 5-ig. Irigylem. Nagyon tartottam a kisállattartástól, de sokkal kevesebb vele a dolog, mint gondoltam volna, nagyon nyugis állat.

Aztán hétvégén egy csomót szereltünk, beszereltük a konyhamalacot, fúrtunk fel kádparavánt a fürdőbe, így végre nem fröcsög mindenfelé a víz, meg zuhanytartónk sem volt eddig, hanem kézizuhanyt használtunk, mint az állatok. Vettünk kéziporszívót is, leginkább a kárpitra (egyesek széthordják az almot, meg szőröznek), fiam tök lelkesen takarít vele, vadássza a morzsákat, hogy majd ő, majd ő!

Illetve beiratkoztam varrótanfolyamra is, hétfő délelőttönként pont belefér az időmbe, az első alkalommal megtanultam szegni, meg egyenesen varrni, tök izgi.

- Naaaa, kész vagy már a hajammal???
- Még nem, köszönöm a türelmedet
- Nem vagyok türelmes

Imádom ezt a gyereket.

Tegnap azzal nyúztam, hogy öltözzön már gyorsabban, mi vagyunk az utolsók az oviban, ő meg még mindig benti cipőben császkál. Erre azt válaszolta, hogy akkor menjek érte korábban, és akkor nem mi leszünk az utolsók. Túl okos.

Amúgy voltam-e valaha Dublinban, ha nem írok arról, hogy voltam Dublinban? Volt sok-sok séta, kajálások, közös filmezés, kanapén punnyadás és olvasás. És rengeteg napsütés! Remek volt.

Azóta azon szenvedek, hogy megint rámtört a minél többet csinálás kényszere. Jaj, tornáznom kéne. Jaj, érdekel a zeneelmélet, legalább kottát meg kéne tanulnom olvasni, nini, mennyi youtube videó a témában. Jaj, nem haladok a könyveimmel. Jaj, nem haladok a sorozataimmal. Jaj, többet kéne énekelni. Többet kéne táncra gyakorolni. Meg akarok tanulni varrni. Zöldségeket termeszteni az erkélyen, ha esetleg beütne a világvége. Megszerelni dolgokat. Tartósítani zöldségeket.

Annyira akartam pedig írni mindenféle dologról, amiket mostanában láttam, de aztán nem lett rá időm, és igazából most sincs.

De pl a Káli holtak a Katonában zseniális volt, talán az volt a kedvencem benne, hogy a színészek azt játszották, hogy ők színészek, akik játszanak, és azt hiszem most esett le, hogy mennyire rohadt jó mindenki. És hát persze az egész darab egészen szokatlan volt, a színpad berendezése, a formátum, hát csodálatos, tényleg.

Aztán megnéztem pár napja a Dűnét is, és attól is teljesen el vagyok ájulva, nekem nagyon bejön az ilyen hosszú snittes, lassú tempójú, monumentális zenés, ahhhhh, na mindegy, szerintem csodálatos.

Amúgy nagyon büszke vagyok magamra, mert férjem elutazott pár napra, a nagyszülők meg egy napra lenyúlták a gyerekeket, és akkor először arra gondoltam, hogy akkor nyugodtan dolgozhatok, aztán... hogy mi lenne, ha nem? Kivettem egy nap szabit, és fonalakat vásároltam az alleeban (meg ugye Dűnét néztem), és csodálatos volt.

Aztán volt Halloween is, voltunk felnőtt buliban, meg gyerekekkel trick and treatelni is. Az előbbi remekül sikerült, rengeteg gintonicot ittam, és a terápia fontosságáról osztottam az észt félig idegeneknek, koponyának maszkírozva. A gyerekek trick and treatje meg szerintem borzasztó volt, de ők élvezték, úgyhogy majd jövőre megy velük az apjuk, mert tuti, hogy legközelebb agyoncsapom mások gyerekeit.

És hát ami még újdonság, hogy megjöttek a punch needle szettjeim, de még mielőtt megjöttek volna, etsyn beleszerettem egy keresztszemes mintába, és abból tanulva, hogy múltkor hónapokig nyíkódtam ezen, hogy belevágjak-e a punch needlebe vagy sem, inkább másnap elmentem, és vettem fonalakat, anyagot, keretet, és azóta keresztszemes hímzek, és csodálatos. Nagyon tetszik, hogy haladok pixelről pixelre, követem a mintát, és aztán bumm, kirajzolódik egy gyönyörű minta.

Hát ezek vannak mostanában, micsoda izgalmak.

És holnap Dublin!!!

A gyerekek minden nap mondanak valamit, amire azt gondolom, hogy ú, ezt le kéne írni, aztán nem írom le, és később meg nem emlékszem rá. Rengeteg olyan dolog van, amiről azt gondoltam volna, hogy örökké emlékezni fogok rá, és mégis, máris elfelejtettem. Időnként eszembe jutnak szavak, amiket rosszul mondtak, és már azt sem tudom megmondani, melyik gyerek mondta.

De most végre beugrott néhány! Pl tegnap a lányom megkérdezte tőlem, hogy jó napom volt-e a munkában. Tudtál aludni? Voltál az udvaron?

Édesem.

Pár napja pedig tágra nyílt szemekkel mesélte nekem, hogy képzeljem, az egyik ovistársa azt mondja, hogy NINCS IS FOGTÜNDÉR!!! És ilyenkor állni kell a tekintetét és mondani, hogy MICSODA?? Miközben sikítva röhögnék legszívesebben.

Fiam pedig egy elég komplex lefekvési rutint alakított ki, háromnegyed óra mindennel együtt, de így legalább nem hívogat vissza a szobába kétpercenként és nem borít ki: fürdés után mese, majd még önállóan játszik a szobában, aztán befekszik az ágyba, kikiabál, hogy "befeküdtem az ágyba, libapecsenyére!!!" (don't ask). Ilyenkor be kell menni hozzá, picit melléfeküdni, beszélgetni, ilyenkor átöleli a nyakam, és súg a fülembe, meg a szempillámat piszkálja, és hát azt kell hogy mondjam, hogy ez a legjobb része a napnak (kivéve azt a részét, hogy ez már este 9-kor van).