A gyerekek minden nap mondanak valamit, amire azt gondolom, hogy ú, ezt le kéne írni, aztán nem írom le, és később meg nem emlékszem rá. Rengeteg olyan dolog van, amiről azt gondoltam volna, hogy örökké emlékezni fogok rá, és mégis, máris elfelejtettem. Időnként eszembe jutnak szavak, amiket rosszul mondtak, és már azt sem tudom megmondani, melyik gyerek mondta.
De most végre beugrott néhány! Pl tegnap a lányom megkérdezte tőlem, hogy jó napom volt-e a munkában. Tudtál aludni? Voltál az udvaron?
Édesem.
Pár napja pedig tágra nyílt szemekkel mesélte nekem, hogy képzeljem, az egyik ovistársa azt mondja, hogy NINCS IS FOGTÜNDÉR!!! És ilyenkor állni kell a tekintetét és mondani, hogy MICSODA?? Miközben sikítva röhögnék legszívesebben.
Fiam pedig egy elég komplex lefekvési rutint alakított ki, háromnegyed óra mindennel együtt, de így legalább nem hívogat vissza a szobába kétpercenként és nem borít ki: fürdés után mese, majd még önállóan játszik a szobában, aztán befekszik az ágyba, kikiabál, hogy "befeküdtem az ágyba, libapecsenyére!!!" (don't ask). Ilyenkor be kell menni hozzá, picit melléfeküdni, beszélgetni, ilyenkor átöleli a nyakam, és súg a fülembe, meg a szempillámat piszkálja, és hát azt kell hogy mondjam, hogy ez a legjobb része a napnak (kivéve azt a részét, hogy ez már este 9-kor van).
Ezt mondtátok