Ezt mondtátok

  • AnnGel: @quetzcotla: köszönöm a tippet meg a kommentet <3 jó tudni, hogy nem vagyunk egyedül (2024.06.18. 14:15)
  • quetzcotla: epp visszazugolvasok par evet, es gondoltam magamban, milyen hasonlo szituaciok ezek, mint nekem a... (2024.06.18. 13:22)
  • AnnGel: @isolde: de jó, nagyon menő vagy! (2023.07.24. 23:46)
  • isolde: Tök jó! Én 42 évesen csináltattam az első tetoválást. (2023.07.24. 16:41)
  • isolde: @AnnGel: itt Norvégiában azt az elméletet tolják, hogy a szülőknek haveroknak kell lenni, mert ha ... (2023.06.10. 14:07)
  • Utolsó 20

2024.01.15. 11:29 AnnGel

Mentálhigiéné

Karácsony előtt csúcsosodtak a szorongáshegyek, megint megbetegedtem, aztán a fiam is, és otthon zokogtam, hogy nem igaz, hogy ennyi sem jár nekem, hogy legalább egyedül legyek beteg, hogy csak fekhessek napokig, szóval gyorsan kiszerveztük a beteg gyereket a nagyszülőknek, hogy ne veszítsem el a maradék józan eszemet. A pszichológussal sem tudok mit kezdeni, vagy hát ő velem, de hát miért szorongok, mit érzek ilyenkor, honnan jöhet ez az érzés, hát nem tudom, de nem érzem már, hogy az segítene, hogy a miérteket keressük, nekem eszközök kellenének, hogy ne pörögjek, ne feszüljek rá minden szarra, meg valahogy túl kéne majd élni egy autizmus/adhd-gyanús gyerekkel az iskolarendszert, szóval nem érzem úgy, hogy mindjárt minden könnyebb lenne.

Szóval viharos gyorsasággal sikerült foglalnom időpontot még az ünnepek előtt pszichiáterhez, gyógyszereket még nem próbáltam, de úgy gondoltam, hogy itt az ideje. Még nagyon az elején vagyunk, meg eléggé megkavarnak a mellékhatások, de azt például már észrevettem, hogy a bizonytalan programok már nem basszák annyira az agyam, mint előtte. Nagyon sokszor előfordul, hogy megtervezünk egy gyerektelen hétvégét, de közben betegek lesznek a nagyszülők, és egész héten lóg a levegőben, hogy meggyógyulnak, nem gyógyulnak, akkor mi lesz hétvégén, hogy tervezzünk. És most végiggondolom, hogy mi az A verzió, mi a B, és utána megnyugszom, jól van, majd a kettő közül lesz valamelyik. És ez eddig folyamatosan rágta az agyamat, állandóan az járt a fejemben, hogy jaj nem tudom, mi lesz hétvégén, és csak most látom, hogy ez rengeteg energia.

Persze ezzel a pszichológus meg nem ért egyet, mert szerinte így megdolgozhatatlanná válnak az érzéseim, mert a gyógyszer miatt akkor hurrá nem szorongok (annyit) meg nem sírok, ami előtt kicsit értetlenül állok. Tényleg rengeteget beszéltünk már ezekről, és hiába tudom meg látom, hogy mi miért történik, mit hoztam honnan, attól még a problémáim nem oldódtak meg, és én most már tényleg csak szeretném kipróbálni, hogy mitől lenne könnyebb.

Na mindegy, az is opció persze, hogy most tartok egy kis szünetet, aztán max keresek mást, csak akkor is meh.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://anngel.blog.hu/api/trackback/id/tr8118303155

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása