AnnGel blogja

Idonkent raporgok valami ujdonsagra, ami szerintem tok jo, mert az elet szep, es egy csomo kiprobalnivalo dolog van benne.

Egyik a sakk, fiammal sakkozom mar egy ideje, aztan duplavid emlitette, hogy jaj nagyon rakattant a sakkra, es egy appon jatszik, es azota en is beregisztraltam, es sakkozunk! Orulet. A gyerekek is racsusztak, ugyhogy az a vonaton a treat, hogy felutig kepernyomentes elfoglaltsag, utana meg lehet telefonon sakkozni, hat nagyon buszke vagyok rajuk is. Foleg, hogy fiam sokszor meg is ver, hogy kepzeli.

Masik meg a koromlakkozas, mamint egyszercsak beugrott, hogy hat a kormokre is lehet szineket kenni, es a szinek menok, ugyhogy vettem par koromlakkot. Azota kicsit eszkalalodott a dolog, mert a kormeim tovabbra is rendkivul gyengek es tövig letörnek az elso adando alkalommal, ugyhogy kiprobaltam a press ont, szumma szummarum most ott tartunk, hogy magam festem a press onjaimat ilyen kis körömtarto allvanyon, meg vannak hozza matricak is, es a heten erkezik olyan tarto, amiben a kesz press onokat tarthatom szepen rendezetten. Lanyom is teljesen rakapott, a hetvegen nekem festegetett kormoket, meg diszitette oket, kivalo elfoglaltsag, csak birjam utantolteni a koromfestek keszletet. Szerencsere a Vinted tele van bontatlan markas koromlakkokkal, o jaj nekem.

Elolvastam lucia bejegyzeset a valasztasokrol, es kedvet kaptam en is, hogy megorokitsem, nalunk hogy tortent ez.

Azon a hetvegen szombaton fellepesem volt Siofokon, keso este ertem haza, smink lemos, agyba bedol. Masnap koran keltem, mert delben probam volt, es meg azelott le akartam adni a szavazatomat. Proba utan ebed, aztan megkaptam a gyerekeket, es irany a vonathoz becsbe.

Egesz nap a reszveteli aranyt figyeltem, es nagyon bizakodo voltam, gondoltam, hogy Tisza gyozelem lesz, de nem gondoltam, hogy ketharmad. A gyerekekkel sokat beszelgettunk errol, mert budapesten az osszes idiota haborus plakatot elolvastak. Az jol jott ki, hogy nalunk este 7-8 kozott van az esti rutin, zuhanyzas, meseolvasas, igy az urnazaras utan, de meg az eredmenyek beerkezese elotti idot volt mivel eltolteni. Aztan negyed 9-kor nyitottam egy sort, es leultunk a kanapera a telex elo ele. 9-kor mar latszott, hogy biztos a gyozelem, ugyhogy mondtam a ferjemnek, hogy most mar nyugodtan nezhetunk valami sorozatot, nem izgulok mar :D 10-kor visszakapcsoltunk a youtube-ra, de addigra mar bemondtak, hogy Orban is gratulalt. Ugyhogy mi meg pezsgot bontottunk, es egeszen berugtam tole.

Masnap a cegnel az osszes magyar unnepelt, mas kollegak is gratulaltak, aztan egesz nap a budapesti unneplos videokat neztuk. Olyan jo erzes most magyarnak lenni, nahat.

Megfogadtam, hogy tobbet irok ide, szoval hajra.

Nemreg voltam fogadooran az iskolaban, es agyondicsertek mindketto gyereket. Fiammal nyilvan nem egyszeru, es azert kethavonta kapok egy uzenetet a tanaratol, hogy eppen milyen hajmereszto hulyesegrol nem lehetett lebeszelni, de azert ez megis mas, mint mikor tavaly minden egyes nap volt valami sztori. Ugy tunik, itt jobban adottak a korulmenyek es a lehetosegek ahhoz, hogy jol kezeljek az adhd-javal egyutt, szoktak ilyesmik kiderulni, hogy egy tanar kiment vele kulon ugralni meg futni par kort, mielott visszaterelte az osztalyba. Orulet.

Na es persze a nemet. Ez volt a legnagyobb felelmem, persze egy csomoan mondtak, hogy jaj a gyerekek pikpakk magukra szedik a nyelvet, de azert megis aggodtam, hogy mennyire vagja majd oket a foldhoz az, hogy nem ertenek semmit, meg oket sem ertik. Ehhez kepest nem panaszkodtak errol sosem, es nagyon hamar raereztek, hogy kezzel, labbal, egy-egy szoval mar meg tudjak magukat ertetni. Mostanra mar mindketten egesz mondatokban beszelnek, oran jelentkeznek meg minden. Par honapja a szomszedunk megszolitotta a lanyomat a lepcsohazban, amire lanyom csak egy megszeppent "ich spreche nicht viel Deutsch"-al valaszolt, majd mikor legutobb megint osszefutottak, akkor a legnagyobb termeszeteseggel mondta neki, hogy ja, most mar beszelek :D hat igy megy ez. Mondtam a tanaroknak, hogy barcsak nekem is lenne ennyi lehetosegem gyakorolni, hogy jobb legyek, erre tok cukin megdicsertek engem is, hogy jol beszelek :D :D B1-es kurzusra jarok, a tanar meg direkt rendkivul megoszto temakat hoz, hogy beszeljunk egymassal, kozben meg igyekszik a nyelvtant javitani, mikozben mi szolidan letepjuk egymas fejet.

Aztan oriasi eletminosegbeli elorelepes, hogy a gyerekek egyedul mennek iskolaba! Haza mar eddig is egyedul jottek, ez volt a deal: vagy napkozibe iratom oket, vagy hazajohetnek 15:30-kor, ha hajlandoak egyedul hazajonni. Hajlandoak. Na de reggel azert megis mas a helyzet, elkisergettuk oket minden nap, de aztan fiam megtanult rollerezni (vegre! ha mar a biciklizes nem megy), vettunk meg egy rollert, es miutan igy mindket gyerek rollerrel van, bejelentettem, hogy felesleges utanuk loholnom, ugyis eloremennek, meg lehagynak, vagy bosszankodnak, mert varni kell ram. Ugyhogy megvalosult az almom: pizsamaban, kezemben kaveval integetek nekik, es aztan nyugodtan szüttyöghetek reggelivel, vagy punnyadhatok, olvashatok, haladhatok a hazimunkaval, mielott meg elindulok az irodaba, ahol a legritkabb esetben van 10 elott meetingem. Delutan meg szepen hazajonnek, vagy otthon vagyunk, vagy nem, lehet, hogy eppen meetingelunk, de lepakolnak (mindent egy kupacba az eloszoba kozepere), aztan bevagodnak a minecraft ele. Mennyivel masabb igy az elet, na. Kisiskolas eletkor eddig a legjobb.

Nezem, miket irtam legutobbi, mik foglalkoztattak, csak hogy legyen valami kapaszkodom, mirol is irjak most. Mert egyszerre tortenik sokmindent, de kozben meg nincsen semmi kulonos.

Talaltam vegul a gyerekeknek sportot, persze nem volt egyszeru, elvittem mindkettot tancra, ami lanyomnak nagyon tetszett, de fiamat khm, megkertek, hogy ne jojjon tobbet, nem birtak vele. Majd megolt az ideg, hiszen azt szerettem volna, ha egy helyre kell csak mindenkit szallitanom, es nem ketten mennek ketfele foglalkozasra.

Aztan kiprobaltuk a Taekwondo-t, ahova en is bealltam edzeni, de ket probaalkalom utan inkabb megneztunk egy masik karate edzest, es annal maradtunk fiamnak. Nagyon fura nekem, hogy itt mindenhol elofizeteses rendszer van, ala kell irni mar egy probaora utan, hogy fel evig tuti fizetem a havi fix berletet, ami ertem, hogy nekik segit a tervezesben, de hat sok sikert a gyerekekkel. Mi van, ha egy-ket honap utan megunja, nem szereti, nem erzi jol magat, megsem neki valo?

Szoval a gyerekek megis kulon napokon kulon foglalkozasra jarnak, de lanyom legalabb elmegy mar egyedul, fiamat kisergetem csak.

Aztan ami nagyon boldogga tett az az, hogy a kortars hiphop tanarom bevallalta az online orakat a rendes heti edzesekre is, szoval most szerdankent este 7-kor kipaterolok mindenkit a nappalibol, feltekerem a szonyeget, kirakom a tv-re a zoom meetinget, bedugom a fulembe a fulest, es tolom a heti traininget. Csodalatos! Igy masfel honap utan batran mondhatom, hogy teljesen kovetheto az ora, es meg tudom tanulni a havi koreokat, viszont teljesen mas ugy tancolni, hogy nincs meg hozza az a korites, hogy elmegyek otthonrol. 7 elott 5 perccel meg szendvicset kenek, vagy rendet rakok, a zajszuros fulesbe azert csak beszurodik a fekvesido koruli kaoszkodas, es igy nagyon nehez kikapcsolodni. Na de persze az meg kozben marha jo, hogy 5 perccel ora utan mar a zuhany alatt allok, es aztan lehet menni a kanapera tespedni.

Jarok heti egyszer nemetre, mar amikor eppen nem marad el, vagy nem kell kihagynom valami miatt. Tok sokat segit, ez volt az elso lepes, hogy kicsit felszinre hozzam a letezo szokincsemet, meg kicsit folyekonyabban menjen a beszed. Sajnos alig van lehetoseg ezen kivult gyakorolni, idonkent nemetul csevegek a fonokommel, de o nagyon osztrak, es motyog is, es nehezen ertem, es ezen kivul marad a grüss gott, mit karte bitte, danke, auf wiederschan, mint napi nemet gyakorlas. Voltam tancoran, elotte felhypeoltam magam, hogy fu milyen jo gyakorlas lesz, erre angolul tartottak. Egyedul a gyerekek tanaraival beszelunk nemetul, de az ritkan van, irasban meg hasznalok forditot.

Soha nem fogom megtanulni ezt a nyelvet.

Aztan persze az is lehet, hogy szigoru vagyok magammal, meg nem veszem eszre a fejlodest, mert mikor itt voltak a baratnoim, es elmentunk koktelozni, akkor mindenki csak pillogott, mikor megbeszeltem a pincerrel, hogy melyik a mi asztalunk, meg hogy foglaltam, de elkestunk, es maskor majd telefonalok elore stb. 

A gyerekek persze tok jol toljak nemetul, nem mintha sokat latnek ebbol, mert ha velem vannak, akkor elnemulnak es neznek ram, de abbol, amit elmeselnek az iskolabol, abbol latszik, hogy ertik, mi tortenik korulottuk. Es persze megjelent a ketnyelvu humor is otthon, nagyon cukik, profi modon keverjuk a nemetet a magyarral.

vegre irok, aztan akkor is veletlenul vazlatban hagyom napokig

akartam ide evertekelot irni (nem most, hanem meg december vegen), de nem tudtam belepni

aztan azota elfelejtettem, es kozben februar is lett

egy csomot jarunk most a gyerekekkel korcsolyazni, vettem is magunknak vindetrol sajat korit, mert nagyon hamar behozza az arat. a rathaus elott van egy oriasi palya, nagyon hangulatos, de voltunk itt a kozelben egy fedett palyan is. meg a stadtparkban is.

kozben probalok valami sportolasi lehetoseget keresni a gyerekeknek, foleg fiamnak kene tobbet mozognia, mert jot tenne neki az adhd miatt is, es az iskolaban sajnos nincsen semmilyen sportfoglalkozas ott helyben. egy csomot keresgeltem mar, igazabol minden erdekelne, harcmuveszet, tanc, labdajatek, de minden, eletkorilag megfelelo foglalkozas delutan 6 korul kezdodik. most nem is az, hogy 7-kor nalunk mar zuhanyzashoz keszulodnek a gyerekek, es fel 8-kor fellovom nekik az esti meset, hanem hogy 4-kor hazaernek az iskolabol, es nincs az az isten, hogy ujra osszeszedjem oket es elrimankodjam oket valahova. elhagyni a lakast meg mindig egy kisebb tortura veluk, eleg ez reggelente.

szoval ezzel most meg vagyok akadva.

magamnak is nezegettem tancorakat itt, kiprobaltam nehanyat, de nem vagyok elajulva. viszont a kortars hip-hop csapattal is kiprobaltuk a streamelt probakat (nem a heti rendes edzest, hanem a fellepocsoport probait), es tok faszan mukodott. szoval tanc az tovabbra is van, csak foleg online, havonta 1-2x meg szemelyesen.

mult heten meglatogattak baratnoim, kivettunk egy nap szabit, elmentunk bruncholni es Marina Abromovic kiallitast nezni (just girly things), uristen milyen jo volt, ez a no nem normalis.

ma ujra elkezdett esni a ho, es megint hideg van. tok erdekes, iden azt vettem eszre, hogy nem fazom. erzem, hogy hideg van, de nem fazom, es emlekszem, hogy regebben megfajdult a hatam, annyira gorcsosen huztam ossze magam. valtozik a testem, vagy jobb cuccaim vannak, nem tudom, ugyanazt a kabatot hordom 6 eve. mindenesetre orulok neki.

Annyiszor megnyitottam mar az uj bejegyzes oldalt, hogy na most majd akkor irok, de tenyleg, csak aztan ilyenkor lefagy az agyam, nem emlekszem semmire, nem tortenik velunk semmi emlitesre melto. Mint mikor fiamat kerdezem az iskolarol, es azt mondja nekem, hogy "csak a szokasos". Hogy lehet "szokasos", ket honapja jarsz csak ide??

Szoval csak a szokasos.

Kiprobaltam az osztrak haziorvosi rendszert, mert beteg voltam, aztan kiderult, hogy csak 3 nap utan kell orvosi igazolas, annal kevesebb nap eseten csak szolni kell, meg beirni a time systembe, es ennyi. Ja, es persze a teljes fizetes jar betegseg alatt is itt a hanyatlo nyugaton.

Ennek oromere most a fiam is lazas lett, ugyhogy guglizgatom a gyerek utan jaro betegszabadsagot is.

Lanyom indokolatlan sebesseggel szedi magara a nyelvet, teljes mondatokat megfogalmaz mar, fogalmam sincsen, milyen lehet a fejeben lenni most. Tudja az iskolaszereket, szamokat, szineket, eteleket, allatokat. Asszem. Fiam meg csak egy-egy szoval kommunikal, de legalabb mindketten megtanultak azt is, hogy egy-egy szo plusz sok mutogatas igazabol a legtobb szituacioban  eleg is.

Haladunk a lakas berendezessel is, a hetvegen raktunk fel kepeket, meg lassan lesz vegre etkezoasztal is. Kozben lehullottak a szemkozti parkban a fak levelei, es ezert latjuk a tavat az agybol fekve. Azert ez eleg fasza.

Szinte kethetente hazajarunk, leginkabb probak es fellepesek miatt, de a nagyszulok amugy is varjak, hogy talalkozhassanak a gyerekekkel. Belejottunk az autozasba, vonatozasba is, ket es fel ora siman elmegy.

Az oszi szunetet Budapesten toltottuk (gyerekek a nagyszuloknel), a fonokom nem csinal problemat ezekbol, hivatalosan heti 3x be kell jarni az irodaba, de siman jovahagyja ilyen esetekben az extra homeofficet. Az oszi szunet egy heteben teljesen visszaalltam a gyerektelen uzemmodba, vasarnap fellepes, hetfon mozi, kedden szinhaz, szerdan es csutortok proba, penteken proba aztan halloween party. Minden nap kialudtam magam, 9-kor keltem epp, csak az elso meetingem elott. What a time to be alive. Aztan persze jott a lelkiismeretfurdalas, hogy ilyen jol elvagyok a gyerekek nelkul, mikozben nekik meg mennyire hianyzom, de majd fizetem a pszichologust.

Fura itt lakni, kicsit olyan, mintha el sem koltoztunk volna. Mindenhol magyarokba futok, munkamban angolul es magyarul beszelek foleg (mint ahogy elotte is), csak egy kicsit tobbet kell vonatozni a nagyszulokhoz. De kozben nincsen gyomorgorcs, nincsen romokban korulottem az osszes kozszolgaltatas, meg nem aggodok azon, hogy a tulaj vajon megint emel-e 10+%-ot a berleti dijon, es elviszi-e az egesz fizetesemelesemet.

Ugy erzem, hogy a nagy es lenyeges dolgokkal megvagyunk, a nehezen tul vagyunk, mar csak aprosagok vannak hatra. Csak aztan ezekbol az aprosagokbol is annyira sok van, es olyan sok idot elvesznek, es sosem fogy el.

Kellett nekem osztrak telefonszam, mert ha harom honapnal tovabb hasznalom a magyart folyamatosan kulfoldon, akkor egy ponton plusz dijakat szamlazhatnak ki. Oke, legyen uj elofizetesem, melyik legyen, mi legyen. Lett. Okes, be kene allitani a telefonomra, hogy esimmel meg dual simmel mukodjon, ehhez esimet kell konvertalni, valamiert nem megy a weboldalon keresztul, orakat cseszek el vele, vegul ugyfelszolgalatot kell vele felhivnom.

Ja de nem mukodik a telefonommal az uj sim, hiszen a telefonom nem kartyafuggetlen. Oke, akkor atkoltozok a ferjem regi telefonjara, azzal mukodik az uj sim, az esim-re valo konvertalast vegre meg tudom csinalni, mukodik a telefonom a magyar es az osztrak szammal egyszerre, csodas.

Aztan par hete elinteztem a gyerekek egeszsegbiztositasat, es kesobb vettem eszre, hogy rossz a kartyajukon a nevuk. Irok a hatosagnak, akik masnap maris valaszolnak, hogy mar a lakcimbejelenton is rosszul volt. Irok annak a hatosagnak is, valaszolnak meg aznap, hogy menjek be szemelyesen. Termeszetesen eddigra mar az iskola is rossz nevvel vette at a gyerekeket, minden iratukon rossz nev van. Ma bementem a lakcimbejelentokhoz javittatni, irtam emailt az egeszsegbiztositonak es az iskolanak is.

Voltunk szuloi ertekezleten is, kaptunk kodot az itteni kretaba (csak itt WiBi), ami nem mukodik. Ezzel is elszuttyogtunk ketten egyutt orakat, mire sikerult valamennyire mukodesre birni, most mukodik asztali geprol, csak mobilrol nem, az is valami.

Es akkor ezek mellett csak a szokasos, hogy a gyerekek kinottek-e a tornacipojuket, hogy kell-e venni vizfesteket, mit egyunk ebedre. Es olyan sok ez a heti harom bejaras, teljesen ugy erzem, hogy el vagyok maradva mindenfele hazimunkaval, nincs idom fozni, alig vagyok otthon, es nekem hianyzik az otthon leves, nyaff.

Ja es rendszeresen cseszik a posta a csomagot kihozni, mindig csak a cetli fogad hogy nem voltunk otthon, mikozben de. Grr.

De amugy meg eleg fasza minden, szeretjuk a lakast, es egyre szebb, tettunk fel polcokat, kepeket, atrendeztuk a haloszobat (mar megint). A gyerekek eddig eleg lelkesek az iskolaval kapcsolatban, a suli gyonyoru, vadonatuj, segitokesz mindenki. A munkam is erdekes, az emberek kedvesek, az iroda nagyon meno.

Kimerito par het volt ez, a rutin hianya nagyon megviselt. Jopofa volt, hogy egy darabig csak enyem volt a lakas, de megsem tunt otthonosnak, utana meg hazamenni a masik szetszedett, dobozokkal teli lakasba, ahol a gyerekek nem talaltak fel magukat, na az sem volt jobb.

Mostanra lett ennek vege, hetvegen eljottem a gyerekkel Becsbe, ferjem meg a macska hetfon jott utanuk. Ugyhogy vegre mindenki itt van. A macska!! A macska nagyon hianyzott. Nyilvan a gyerekeim is, de a macska!!! Hanyszor ultem a kanapen, es vartam, hogy odajojjon. Na de most itt van mar o is.

Voltunk hetvegen Technisches Museumban, kovetkezonek a Naturalhistorischesbe szeretnek a gyerekekkel elmenni. Most mininyaralunk meg, a kozeli parkban csaszkalunk, hevereszunk a padokon, piknikezunk. Elmentunk a Praterbe is felulni nehany dologra, ma meg a kozeli strandon hesszelnek a gyerekek az apjukkal, mig en a GDPt kapalom (6 percre lakunk egy strandtol. GYALOG!)

Holnap megyunk a suliba beiratkozni, hetfon meg az elso nap. Izgi lesz, a gyerekek is kivancsiak.

En meg ma megkaptam az elso osztrak fizumat.