Vegyesek amúgy a napok, időnként jobban mennek, máskor meg tök kilátástalan ez a gyereknevelés, pszichológust keresek a fiamnak, de senki nem tudja vállalni, még várólistára sem tudunk kerülni, felháborodott ovis anyuka ír nekem messengeren, hogy viselkedjen már normálisan a gyerekem, szóval jah.
Aztán meg vannak napok, amikor meg remekül elvannak az udvaron, meg végigcsöngetik a szomszédokat, hogy kinél vannak otthon gyerekek, és tollasoznak, vagy együtt sütünk, és a sütit osztogatják a lépcsőházban, és nem kell minden egyes dologért folyamatosan könyörögni. És valahogy nincsen átmenet.
Na mindegy.
Lett egy újabb tetoválásom, meg láttuk a Dűne 2-t, ültettem virágokat, hétvégén Mars terraformáltunk, júniusban három fellépésem lesz két különböző táncstílusban, és ezekre készülök, találtam a közelben thai masszázs helyet, elkezdtünk egyre bátrabban vendégeket hívni magunkhoz estére, és a gyerekek tényleg simán lefekszenek aludni, és mi meg tudunk társasági életet élni (új dimenziók nyílnak meg), voltunk színházban, standupon, imprón, szabadulószobában, jaj meg Piranban is egy hosszúhétvégét, szóval kb ez volt az elmúlt másfél hónap. Szóval amúgy jók a dolgok, csak nem mindig, és amikor nem, akkor meg nagyon elkeserítő, de nem vagyok annyira magam alatt, vagy nem sokáig. És a hétköznapi nehézségekben sokszor meglátom a derűt, és jópofák a gyerekek is, és nem azt érzem, hogy mindenki csak teher, szóval működnek a gyógyszerek, na.
Ezt mondtátok