Ezt mondtátok

  • AnnGel: @quetzcotla: köszönöm a tippet meg a kommentet <3 jó tudni, hogy nem vagyunk egyedül (2024.06.18. 14:15)
  • quetzcotla: epp visszazugolvasok par evet, es gondoltam magamban, milyen hasonlo szituaciok ezek, mint nekem a... (2024.06.18. 13:22)
  • AnnGel: @isolde: de jó, nagyon menő vagy! (2023.07.24. 23:46)
  • isolde: Tök jó! Én 42 évesen csináltattam az első tetoválást. (2023.07.24. 16:41)
  • isolde: @AnnGel: itt Norvégiában azt az elméletet tolják, hogy a szülőknek haveroknak kell lenni, mert ha ... (2023.06.10. 14:07)
  • Utolsó 20

2024.07.25. 18:17 AnnGel

Nagyon sokszor eszembe jutott ez elmúlt hetekben, hogy írjak, mert egy csomó érdekes dolog történt, Tártában voltunk, meg Inotai erőművet látogattunk.

De aztán annyira nehéz néhány másik dolog, és megint feszült voltam hetekig, indokolatlanul és folyamatosan, és nem tudtam pihenni, aztán rájöttem, hogy áh, lehet, hogy fel kéne hívnom a dokimat és állítani a gyógyszereken. Tudom, hogy nem megoldás mindenre, de szerencsére már észreveszem magamon, ha indokolatlan dolgok irritálnak, és mindenen felkapom a fost, és ez senkinek sem jó.

Folyamatosan fáradtan érzem magam, hiába mentünk el pár napra a Tátrába kettesben, és tényleg remek volt és élveztem, valahogy mégsem éreztem igazi pihenésnek. Mindig azt vizionálom, hogy szeretnék néhány olyan napot, amikor felkelek reggel fél 9-kor, leülök egy kávéval dolgozni, felállok 5-kor a géptől, átülök a kanapéra, és hímzek/fonok/kötök egész délután és este, esetleg nézünk egy filmet. És nem akarok menni sehova, nem akarok csinálni mást. Tudom, hogy ebből elég lenne 2-3 nap, és utána elkezdenének hiányozni programok, de most nagyon el vagyok fáradva. És hiába veszek ki néhány napot, ha a gyerekek miatt fel kell kelni, el kell őket vinni táborba/oviba, 4-kor össze kell szedni mindenkit, aztán vacsorát adni, veszekedést csitítani, ANYA SOHA NEM JÁTSZIK VELEM SENKI kiborulásokat hallgatni na mindegy.

Nagyon elkeserítő dolgokat hallok az óvodából, egyszerűen nem talál a fenntartó olyan óvónőket, akik hajlandóak lennének azokat a nevelési elveket követni, amit ő maga, és tényleg az a szerencsém asszem, hogy a fenntartónak van egy neurodivergens fia, és tudja, hogy az én fiam sem direkt olyan, amilyen, és nem mi szarunk bele meg ilyesmi, és ő meg is találja vele a hangot, neki szót is fogad, de a többi óvónő meg csak a "jó" gyerekekkel bír, de azokkal amúgy ki nem?

Várom is és félek is a szeptemberi iskolakezdéstől.

Elkezdtünk egy idegrendszeri traumaszemléletű terápiát (SSP), egyelőre a szülői konzultációnál tartunk, de eskü eddig ez a leghasznosabb dolog, amin részt vettünk. Mondunk konkrét példákat, és elmagyarázza, mi történik ilyenkor, mi a stresszválasza a gyereknek, mi a stresszválaszunk nekünk, mit változtassunk, mit próbáljunk ki. Remélem, segít.

Jaj de el vagyok fáradva ebben.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://anngel.blog.hu/api/trackback/id/tr6218454345

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása