Egy csomót javultak dolgok, jobban alszom, odafigyelek arra, hogy tartsak szünetet, ne üzeneteket írjak útközben A-ból B-be, hanem csak legyek, és ezzel kicsit lecsillapodik az agyam, és nem éjszaka akarja feldolgozni a mindent.
És azt hittem, hogy jó ez a hét, meg hogy jól bírom, nem is tűnt fel, hogy nő a nyomás, és aztán
na de előről
szüleim szervezkednek valamit az amerikai rokonokkal, de a szüleim nem beszélnek angolul, a rokon meg nem tud annyira jól magyarul, hogy írásban jól kifejezze magát
apám időnként átküld emaileket, hogy fordítsam már le, vagy fogalmazzak meg választ ésatöbbi
és két hete írt nekem, hogy "légyszi fordítsd le ezt a levelet", és nagyon rosszul megfogalmazott levél volt, úgyhogy átfogalmaztam és viszaküldtem neki, hogy figyelj, átírtam, most ezt írtam le benne és itt a fordítás. Megköszönte, hogy tényleg jobb lett átfogalmazva.
Aztán anyám időnként panaszkodik, hogy nem válaszol a rokon, és milyen dolog ez már, hogy két hét alatt nem bírt egy választ írni, "de mondtam apádnak, hogy ha neked válaszolt volna, akkor tuti szóltál volna" és én meg... miért válaszolt volna nekem?? Nem küldtem neki emailt. Figyu, lehet, hogy ti nem küldtétel el az emailt?
Hát nem, ők azt hitték, én elküldtem. Nem értem, miért küldenék el egy olyan emailt, amit apám fogalmazott meg a saját szavaival E/1ben? Nem azt kérte, hogy "légyszi írjál már a rokonnak és kérdezd meg tőle, hogy".
Kiégtem. Azóta tökre ki vagyok fingva, mintha ez lett volna az utolsó csepp, az utolsó szög a koporsómban vagy nemtom. Pedig hétfőn pont megállapítottam, hogy már tök jól lehet a gyerekek mellett is pihenni, nagyon jó volt a hosszúhétvége, egy csomót játszottak egymással, mi meg foglalkoztunk a saját dolgainkkal. Ez mostantól ilyen lesz? Így is lehet élni?
Haha.
Szerdán volt a gyerekek szülinapja, fiam elejtette kedden, hogy akkor szerdán reggel fel lesz díszítve a lakás? Oh shit, ja persze, persze, fel lesz, persze, logikus. Kedd késő este lufit fújtam, férjem közben fotókat nyomtatott, mert a gyerekek saját magukról kértek fotóskönyvet (cuki!!), és utolsó pillanatra hagyta.
Szerdán lemondtam a kórust (májusban egyszer voltam csak próbán, mert a szülinap, az anyák napi műsor, meg valami más program is mindig pont szerdára esett, és kicsit ebből is elegem van). Na de korán végeztünk melóban, hogy 3-kor elhozhassuk a gyerekeket haza, szülinapi fagyizás, cukorszórás, színes tölcsér, roletti, otthon ajándékozás. Telefonáló nagyszülők lepattintása, hogy nem, ne köszöntsed fel a gyerekeket telefonon, csak felpörögnek, őrjöngenek, egymást túlordítva akarnak majd beszélni. Ez a nap a miénk, majd hétvégén jöttök.
Csütörtökön irodai nap, bevállaltam egy meeting vezetését, amin izgultam. Estére bevállaltam a kezdő tánccsoport óráját, mert a tanár elutazott, és megkért rá, hogy helyettesíteném-e, és tök jó volt, és jól sikerült, de azért azon is izgultam. Mindketten későn értünk haza férjemmel, majd néztünk egymásra, hogy amúgy pénteken osztálykirándulás van, a gyereknek egész napra kaját kell pakolni, mit vigyen, ami nem rohad meg, azt el kéne pakolni, táskát összekészíteni.
Pénteken a gyerekorvos megerősíti, hogy a fotó alapján a gyerek talpán szemölcs van, szóval hetekig napi 2-3x kenegessük. Ne felejtsem el kiváltani a gyógyszert, mantráztam magamnak egész reggel. (nem felejtettem el)
Közben melóban fú, mégis valahogy valamit teljesen máshogy kell, lehet begyalulni azt, ami eddig készen van, és új struktúrát kitalálni helyette, ügyfélnek elmagyarázni, szomorú emojikat küldözgetünk egymásnak a fejlesztővel, sajnálom magam, sajnálom a fejlesztőt, aki feleslegesen dolgozott, sajnálom az ügyfelet, mert kivételesen ő sem tehet róla.
És akkor azt hinnéd, hogy vége van a hétnek, de faszt.
Szombaton délelőtt gyerekzsúr, hetekkel ezelőtt összeszedtem a szülőket egy csoportos chatbe, kiderítettem az ételallergiákat, rendeltem a zsúrra tortát, vettem csillámtetkót, adtam ajándékötleteket. Szombat délután jönnek a nagyszülők, delegáltam a tortarendelést férjemnek, majd időnként rákérdeztem, hogy megvan-e vele, mert MENTAL LOADh. A gyerekek egy ponton őrjöngve fognak pörögni és leolvadni, és utálni fogom.
Vasárnap ovis családi kirándulós nap, amire néhányan kitalálták, hogy BOGRÁCSOZZUNK, de amúgy van valakinek felszerelése? Én meg bedobtam, hogy tényleg pucolni és darabolni akartok óvodás gyerekek mellett? "Sztem oda lehet vinni feldolgozva a hozzávalókat, amiket ott csak bele kell rakni a megfelelő időben. ;)" De hát én otthon sem akarok pucolni és darabolni, majd odavinni, hanem szeretnék vinni valami bolti pogit meg gyümölcslevet, és beszélgetni, és életben tartani a gyerekeket, és most megint szar szülőnek érzem magam, mert amúgy aki a legjobban nyomja a szervezkedést, annak három gyereke van, a negyediket várja, és nincs elég baja??
Édes istenem, de el vagyok fáradva.
Ezt mondtátok