Amúgy meg egy csomó dolog tök jó, vagy hát több dolog jó, mint nem jó. Ezt jól megmondtam.
Egy barátnőm esküvőjére készülünk, koszorúslány vagyok, ezzel járó ruhapróbákkal, közös tánccal, lánybúcsúval, közös dekorkészítéssel, és amennyire azt gondoltam volna, hogy utálnám az ilyet, most mégis szeretem. Az én esküvőmnél nem voltak ilyenek, de most jól esik, és a menyasszony többi barátja is jó fej. Nagyon más világ, mint én, de rengeteget röhögünk ordenáré poénokon, és ez jó.
Munkában elindult egy projekten belüli kisebb projekt, amire jelentkeztem, hogy kifejezetten szeretnék én lenni a kontaktszemély, és érdekel, mi lesz ebből, erre most kíváncsi vagyok, jó lehetőség és érdekel. Így viszont a munka is felpörgött, több a dolog, és különösen rosszul jönnek ki a betegségek, és most éppen persze megint beteg mindkét gyerek. De most lelkesít a munka, szeretek érteni dolgokhoz, szeretem magam okosnak érezni, akarom ezt most.
Megint lelkesít a horgolás, befejeztem egy pár ujjatlan kesztyűt, és holnapután indul a Scheepjes Dawn Chorus CAL, amihez megvettem a fonalakat.
Visszagondolok a karácsony előtti stresszes időszakra, és nem értem, mit éreztem akkor, vagy miért éreztem rosszul magam. Túlzásnak tűnik. Milyen fura.
Közben időnként tökre csoffadtnak is érzem magam, vizsgálatokra járok, el van mászva a pajzsmirigyem, a vasam, magnézium, D vitamin, szedjek háromféle dolgot a másik három mellé, de ne egyszerre, mert gátolják egymást, ja meg szelént is. Ilyenkor mindig emlékeztetem magam arra, hogy az evolúciónak csak annyi volt a célja, hogy életben maradjak addig, amíg fel nem nevelem a gyerekeimet, de az már nem volt fontos, hogy ezt végig jó egészségben, szóval nem én csinálok valamit rosszul.
De minden nap van valami szép meg jó, szeretem, ahogy a téli nap besüt délelőtt a nappaliba, szeretem azt is, mikor a ködtől nem látni semmit, hogy találok valami jó zenét, amit megint unásig hallgathatok, hogy köztünk alszik a macska, és cuki.
Ezt mondtátok