- Naaaa, kész vagy már a hajammal???
- Még nem, köszönöm a türelmedet
- Nem vagyok türelmes
Imádom ezt a gyereket.
Tegnap azzal nyúztam, hogy öltözzön már gyorsabban, mi vagyunk az utolsók az oviban, ő meg még mindig benti cipőben császkál. Erre azt válaszolta, hogy akkor menjek érte korábban, és akkor nem mi leszünk az utolsók. Túl okos.
Amúgy voltam-e valaha Dublinban, ha nem írok arról, hogy voltam Dublinban? Volt sok-sok séta, kajálások, közös filmezés, kanapén punnyadás és olvasás. És rengeteg napsütés! Remek volt.
Azóta azon szenvedek, hogy megint rámtört a minél többet csinálás kényszere. Jaj, tornáznom kéne. Jaj, érdekel a zeneelmélet, legalább kottát meg kéne tanulnom olvasni, nini, mennyi youtube videó a témában. Jaj, nem haladok a könyveimmel. Jaj, nem haladok a sorozataimmal. Jaj, többet kéne énekelni. Többet kéne táncra gyakorolni. Meg akarok tanulni varrni. Zöldségeket termeszteni az erkélyen, ha esetleg beütne a világvége. Megszerelni dolgokat. Tartósítani zöldségeket.
Ezt mondtátok