Azóta volt némi cicavészhelyzet, mert nem lett jobban, bélgyulladása volt, és egy napig úgy nézett ki, hogy lehet, hogy túl sem éli. De hatottak a gyógyszerek, és elkezdett enni, de nagyon megijedtem. De most már jobban van, szarik rám és alszik az új fotelban.
Amúgy most nagyon kiegyensúlyozott szakasza van az életemnek, tuti hatnak a gyógyszerek, meg az SSP, jó itthon ülni és nézni, ahogy a macska alszik, a nap besüt a nappaliba, kinn meg sárgulnak a fák levelei, és közben itthonról dolgozni. Mennyire menő már. És jó bemenni is hetente, és találkozni másokkal, és táncra járni, meg előtte spontán beugrani egy barátnőhöz közösen hímezni/horgolni, miközben kin kopog az eső és mi teát iszogatunk és Magnus Archives-t hallgatunk közben. Az élet tele van apró kis örömökkel, és jól érzem magam.
10 évig jártam pszichológushoz, és tényleg rengeteget segített, jobban megismertem magam, meg minden, de hogy az az elmélet, hogy minden problémád megoldható azzal, hogy felismered, meg kibeszéled magadból, nem működött már egy ponton. Mérges is vagyok rá emiatt, hogy az utolsó egy évben nem haladtunk már semmit, hogy nem tudott mit kezdeni azzal, hogy képtelen vagyok otthon pihenni (mert addig nem pihenhetek, amíg nem fejeztem be MINDEN dolgomat), és a szorongásaimon sem tudott segíteni, és arról beszéltünk, hogy de hát miért nem tudom ezeket elengedni, jaj de nagyon nehz lehet stb és hogy basszus, időnként egyszerűen elbaszottan működik az idegrendszer és kész. Túl erősek a stresszválaszok, és az ember beleragad egy spirálba vele. És emlékszem, hogy mikor elkezdtem gyógyszert szedni, akkor azt mondta, hogy persze lehet gyógyszert szedni, és akkor elmúlik a szorongás, de így akkor nem lehet aztán dolgozni az érzéssel. De hát dolgoztunk, és nem segített, és hogy nem lett volna dolga elirányítania másik szakemberhez? Felismerni, hogy más segítség kell? December vége óta szedem a gyógyszert, és összehasonlíthatatlanul jobban vagyok, élvezem a gyerekeim társaságát, nem rettegve várom a hétvégét velük, jópofák és gyönyörűek és okosak, és ha valami nehéz velük, azzal meg tudok bírkózni, és hálás vagyok minden nap azért, ahogy élek, és esténként tudok szarni a kipakolatlan mosogatógépre, és tudok pihenni.
Nem tudom.
Ezt mondtátok