ez rendszeresen téma a férjemmel, mert ő azt az elvet követi, hogy ha valaminek nekiáll, akkor az legyen már jó. legót szétválogatva elpakolni (méret és típus szerint), gyerekek szobájában úgy elpakolni, hogy minden menjen a helyére szépen.
de közben van két gyerekünk, akik fél nap alatt szétkúrják a lakást (de legalább jól elvannak egymással, szóval nekem megéri), és ezen aztán férjem is kiborul, hogy ennyi melót beleölt és egy napi sem tart. de eleve nem nagyon csinálja meg, nem áll neki, mert túl nagy a feladat, szóval leginkább sehogy sem csinálja meg
én meg azt az elvet követem, hogy minden hogyan, de legyen rend, legyen a szemnek szép, és ne legyen a padlón semmi, szóval beszórom a legókat egy nagy dobozba (és egy hét múlva, mikor kedvünk van hozzá, szétválogatjuk), az szétszórt ceruzákat/filceket csak bedobom egy dobozba. és tudom, hogy ez nem "tökéletes" rendrakás, de ezt meg tudom csinálni naponta/kétnaponta 10 perc alatt.
és most a fenti cikk kapcsán változtattam néhány dolgon itthon fuck the rules címén. pl eddig a takarítószerek egy helyen voltak, és ha valahol valami koszt láttam, akkor a) vártam a nagytakarításig b) elővettem a takarítószereket és nekiálltam, de akkor már megcsináltam a nagytakarítást is c) nem csináltam meg, mert amint elhagytam a helyet, elfelejtettem (leginkább ez).
és most vittem tisztítószert és papírtörlőt mindenhova (konyha, fürdő, wc), és ha látok valami koszt, akkor egyszerűen odafújok és letörlöm. rendesen kitakarítottam? nem, de legalább nem koszos.
a macska minden nap kétszer kiszór pár morzsa almot a fürdőben, amibe ha belelépünk, széthordjuk. ki akadályozza meg, hogy a partvist a fürdőben tartsam, és minden nap kétszer egyszerűen besöpörjem a sarokba az alom morzsákat, ahol nem lépünk rá? senki. aztán heti egyszer kitakarítom azt a sarkot és kész.
hát így.
Ezt mondtátok