Emlékszünk, hogy az előző bejegyzést azzal kezdtem (szinte napra pontosan egy hónappal ezelőtt), hogy karácsony előtt pihenni akartam, és elkaptuk a fosós vírust?
Na guess what.
Elkaptuk a kurva covidot.
Január 15-én szombaton lányom belázasodott, rendeltem foodpandán keresztül tesztet (biosynex), leteszteltem, pozitív. Beraktam a gyerekeknek a Jégvarázst, és másfél óra alatt átszerveztem az életet, értesítettem mindenkit, akivel pénteken találkoztunk, írtam az ovinak, lemondtam az ebédet, rendeltem cityfoodtól ebédet, írtam a gyerekorvosnak, írtam a munkahelyemnek. Rendeltem gyurmázókészletet, új kirakókat.
Én kiírtam magam táppénzre, férjem itthonról dolgozott, lenyomtuk így az egész hetet. Közben azért kedden elkezdett kaparni a torkom, szerdán a férjemnek. Pénteken és szombaton teszteltünk pozitívra, ekkor már 7 napja itthon voltunk. Vasárnap megjelentek a tünetek fiamon is, orra folyt, szeme is piros volt.
Második héten én még mindig a gyerekkel táppénzem, férjem is kiírta magát, hiszen beteg volt, úgyhogy egész nap négyesben toltuk az ipart. Hamar kialakult egy napi rutin, reggelente nagy szellőztetés, mesenézés, délelőtt kiküldtem a gyerekeket az erkélyre, aztán valami kézműves dolog, de igazából olyan sokat játszottak együtt, hogy sokszor "csak" elvoltak, a lakásban rohangáltak. Egész idő alatt talán háromszor mentek le a kertbe (és még az is necces volt nekem, végigmászkálni a lépcsőházat), de aztán oda sem akartak menni. Értették, hogy betegek vagyunk, itthon maradunk. Algoflexen éltem, mert fájtak a csontjaim (vagy izületeim?), és a torkom is.
Második hét végén úgy tűnt, hogy vége van, leteszteltem a gyerekeket, de fiam még pozitív volt, és én sem voltam még jól, visszaestem. Úgyhogy elkezdtük a harmadik hetet, én már próbáltam dolgozni napközben, jól is esett kicsit mással foglalkozni, nem csak a gyerekekkel, addig az apjuk volt velük. Lányom már mehetett volna oviba, de bejelentette, hogy kizárt dolog, ő is itthon marad, ha az öccse itthon van. Nem erőltettem, mert fiammal egyedül szerintem nehezebb, mint kettejükkel. Fiamat kétnaponta teszteltem, de hétfőn és aztán szerdán is még pozitív volt. Mára múlt el tényleg minden tünete és lett negatív a tesztje is, és nekem is már csak az orrfolyás maradt mára.
21 nap itthon.
Nem volt ANNYIRA rossz, mint gondoltam volna, hogy rossz lesz. A gyerekek rengeteget játszottak egymással, nagyon egymásra hangolódtak, egyezkedtek, kompromisszumot kötöttek, kibékültek. Hangosak voltak. Próbáltam kitalálni mindig valami extrát, valami bulit. Néhány napig azt csináltuk, hogy közös szobában aludtak, és reggel ott marhultak együtt, nem pedig minket nyúztak azonnal. Sütöttünk kuglófot és palacsintát. Kiültek az erkélyre egy forró teával. Csináltunk popcornt, a sötétben ettük, és hangosmeséket hallgattunk közben. Vettünk egy nagy doboz legót, és kiraktak a krokodiltól kezdve a szellemen át a vonatig mindent.
Azt hiszem, mostantól nem lesz abból probléma, hogy jaj, szar idő van hétvégén, mit lehet csinálni itthon két teljen napon keresztül.
Most elvittük őket a nagyszülőkhöz, ott lesznek néhány napig. És én rendet fogok rakni! Befejezem mára munkát, berakok valami podcastot, és szépen lassan felszámolom a kupit. Jó, hogy vége.
Ezt mondtátok