Annyira akartam pedig írni mindenféle dologról, amiket mostanában láttam, de aztán nem lett rá időm, és igazából most sincs.
De pl a Káli holtak a Katonában zseniális volt, talán az volt a kedvencem benne, hogy a színészek azt játszották, hogy ők színészek, akik játszanak, és azt hiszem most esett le, hogy mennyire rohadt jó mindenki. És hát persze az egész darab egészen szokatlan volt, a színpad berendezése, a formátum, hát csodálatos, tényleg.
Aztán megnéztem pár napja a Dűnét is, és attól is teljesen el vagyok ájulva, nekem nagyon bejön az ilyen hosszú snittes, lassú tempójú, monumentális zenés, ahhhhh, na mindegy, szerintem csodálatos.
Amúgy nagyon büszke vagyok magamra, mert férjem elutazott pár napra, a nagyszülők meg egy napra lenyúlták a gyerekeket, és akkor először arra gondoltam, hogy akkor nyugodtan dolgozhatok, aztán... hogy mi lenne, ha nem? Kivettem egy nap szabit, és fonalakat vásároltam az alleeban (meg ugye Dűnét néztem), és csodálatos volt.
Aztán volt Halloween is, voltunk felnőtt buliban, meg gyerekekkel trick and treatelni is. Az előbbi remekül sikerült, rengeteg gintonicot ittam, és a terápia fontosságáról osztottam az észt félig idegeneknek, koponyának maszkírozva. A gyerekek trick and treatje meg szerintem borzasztó volt, de ők élvezték, úgyhogy majd jövőre megy velük az apjuk, mert tuti, hogy legközelebb agyoncsapom mások gyerekeit.
És hát ami még újdonság, hogy megjöttek a punch needle szettjeim, de még mielőtt megjöttek volna, etsyn beleszerettem egy keresztszemes mintába, és abból tanulva, hogy múltkor hónapokig nyíkódtam ezen, hogy belevágjak-e a punch needlebe vagy sem, inkább másnap elmentem, és vettem fonalakat, anyagot, keretet, és azóta keresztszemes hímzek, és csodálatos. Nagyon tetszik, hogy haladok pixelről pixelre, követem a mintát, és aztán bumm, kirajzolódik egy gyönyörű minta.
Hát ezek vannak mostanában, micsoda izgalmak.
És holnap Dublin!!!
Ezt mondtátok