AnnGel blogja

Közben kiderült nagyon kedves barátainkról, hogy babát várnak, ők amerikában élnek, a csaj onnan is származik. Nem tudok olyan sokat az amerikai módiról, csak annyit, amit a Nem harap a spenót c. könyvben olvastam, de az alapján az jött le nekem, hogy eléggé túlparáznak mindent. Bár itthon is mindenki, szóval mindegy. Mindenesetre ajánlottam nekik a fent említett könyvet, hogy kicsit lelaluzaljanak, meg lássanak más nézőpontot is. Én tényleg imádom, az idióta címe ellenére egy zseniális könyv, kétszer olvastam már. Időnként kapok róluk némi update-et, tegnap pl valami újszülöttgondozós tanfolyamon voltak, ami amúgy nagyon hasznos, én is mentem ilyenre, náluk viszont a szoptatásról is szó volt. A nő aki tartotta a tanfolyamot leírta, hogy mennyit szoptatta a gyerekét, és hát kb napi 12-13x, amitől barátaink lesápadtak, hogy ez így hogy, és ugye ezt így nem muszáj, én meg próbáltam gyorsan valami konstruktívat mondani az "na persze, igény szerinti szoptatás a faszom"-on kívül.

Szóval azóta gondolkodom, hogy milyen bölcsességet mondanék annak, aki megkérdez (bár senki nem kérdez), meg próbálom visszaidézni a nehézségeket a kislánnyal (elég nehezen megy, pedig csak két éve volt), és hogy mi lendített át. És azt hiszem, hogy az a legfontosabb, hogy csak olyasmit csinálj, amiről meg vagy győződve, hogy az a helyes irány. Nekem mondhatták, hogy aludjak egy ágyban/szobában a gyerekemmel, képtelen voltam rá, állandóan megriadtam, ezért két nap után a saját szobájába került. Elkapott az enyhe pánik, mikor az igény szerinti szoptatásról olvastam, és hogy hagyjam akár órákig szopni, vagy hogy tök oké és rendben van, hogy a gyerek csak szoptatással és/vagy ringatva alszik el. Mivel ezek tőlem tök idegen gondolatok, ezért én nem csináltam. Más meg tudom, hogy azon sápad le, hogy inkább képesek voltunk felváltva 40 percen keresztül a kiságy mellett ülve susogni és simogatni a gyerek hátát, hogy elaludjon végre, ahelyett, hogy 5 perc alatt álomba szoptattam volna.

Persze van ezen kívül egy csomó más fontos dolog is, a rugalmasság, meg megérteni a baba igényeit, de asszem ez a kulcsa az egésznek. Ne csinálj olyat, amiről nem vagy meggyőződve igazán, mert akkor nem fogod tudni úgysem végigcsinálni.

Csütörtök két órán keresztül voltam a kórházban, ennek nagy része várakozással telt, másik része pedig a CTG-n. A CTG-n két éve még régi gépe voltak, amiken kihangosítva szólt a magzatok szívverése, hangerőt szabályozni nem lehetett, így a folyosón is hallatszott a wobbowobbowobbo. Azóta lecserélték ezeket, és tök csend van, egészen szokatlan.

Azóta is minden nap vittem játszóra a gyereket, tolom az üres babakocsit, és eddig mindig kellett, nélküle még nem tud hazajönni. Mi lesz itt két gyerekkel jaj.

Ma rámutatott a lányom a hasamra, mondta az öccse nevét, megsimogatta és adott rá puszit. Le vagyok döbbenve, eddig nem volt hajlandó tudomást venni az egészről, a bölcsőt a szobájában ignorálja, a kiselefántos történetben nem hajlandó annál a pontnál tovább lépni, hogy a mamamelefántnak pici baba van a hasában, szóval némán lázadt eddig, erre most? Nézegetünk vele saját magáról újszülöttkori képeket, meg ma láttunk egy nagyon kicsi babát, lehet, hogy ez segít.

úgyhogy most már nagyon szeretnék szülni, komolyan már.

Az asztalos végre befejezett mindent, mi is megcsináltuk/összeraktuk, amit akartunk, fogorvosnál is jártam, úgyhogy akár szülhetnék is. Csak ne ma, mert elég álmos vagyok.

Hétfőn gyönyörű idő volt, úgyhogy kitaláltam, hogy elmegyünk a kislánnyal bölcsi után fagyizni, és tolok egy jegeskávét, (ide most képzeljetek ide egy 5 perces intermezzót arról, hogy a kávé anyáé és ne igyon bele, de aztán elfogadta, és onnan idilli volt), utána meg játszótér. És hát játszótérből van választék, van a szuper, de picsányi méretű, a nagyobb, ami közelebb van, de nincsen csúszda (ami a kedvence), és a szuper árnyékos nagy játszótér csúszdával, ahol térkővel (!!) van kirakva minden, a homokozó széle is pl, de hát hadd szokja a gyerek, hogy az élet kemény, meg különben is vigyázzon magára, vagy vigyázzak rá én. Na mindegy, szóval ebbe az árnyékos-de-veszélyesre mentünk, amivel csak annyi még a probléma, hogy 600 méterre van, ami nagyon messzinek tűnik, ha a kislány el van fáradva, én meg 38 hetes terhes vagyok. Nem vittem magammal babakocsit persze (what was I thinking), csak megoldom valahogy, de hát nem. A csúcspont az volt, amikor a gyerek felismerte hazafelé, hogy hova szoktunk vendégségbe járni, és mivel pont nyitották a kaput, ezért beszökött annak a háznak a belső kertjébe és ott örült magának. Felhívtam a férjemet, hogy merre jár, mert ha a közelben, akkor kanyarodjon már erre, mert nagyon cuki a gyerek, de elfáradt, ezért itt fekszik a földön a barátaink kertjében, és nem tudom, hogyan jutunk haza a maradék 300 méteren.

Hát ilyen kalandos az élet.

Wow, pénteken végre olyan napom volt, hogy nagyjából semmit sem csináltam, csak sorozatot néztem és horgoltam. Bámulat!! Meg a mai is olyan lesz? Elképesztő. Persze holnaptól folytatódik, reggel védőnő, aztán fogorvos, aztán asztalos (megint és még mindig), szerdán ultrahang, csütörtökön CTG, közben kihajtottak a virágok az erkélyen, meleg van és süt a nap, nagyon élvezem, hogy nem kell egyeseket overállal a kezemben kergetni reggelente.

Miután kiderült, hogy a kislány pompásan érzi magát több napig is a nagyszülőkkel (és viszont), kitaláltam, hogy akkor vigyék el pénteken és hozzák vissza vasárnap, addig mi meg majd pihenünk, meg csinálunk magunknak programokat, pár hét múlva úgyis megint lesz egy kis békánk aztán limitáltak lesznek a lehetőségek. Napokig nyomtam a férjem, hogy van-e ötlete szombatra, mihez lenne kedve, és azt képzelnéd, hogy hú, a szülők végre kiszabadulnak, és akkor aztán csinálnak egy csomó mindent... de komolyan napokig gondolkoztam rajta, hogy mivel is tölthetnénk a napot, nem erre van ráállva az agyunk.

Persze nem kell félni, feltaláltuk magunkat, pénteken vacsora, szombaton délelőtt megnéztünk néhány házat a Budapest 100 keretein belül, természetesen találtunk olyat, ahova azonnal költözni szeretnénk (csak éppen nincsen eladó 3 hálós lakás), közös ebéd barátokkal, piknikezés és a fűben, fröccs, aztán este is lett. Vasárnap meg megnéztük a The Illusionist showt, amire még januárban vettünk jegyet magunknak, nagyon profi volt, de hát engem már egy egyszerű kűrtyatrükkel is le lehet nyűgözni. Délután meg bölcsőösszerakás, én végre összekészítettem a kórházi csomagomat, ami így a 38. hét elején végülis eléggé aktuális volt már, felszereltünk még néhány polcot, foltozgattam a falat (időnként átfúrunk egyik szobából a másikba, de már nagyon profin javítom), végre befejeztünk mindent. Azt hiszem.

A bölcsőt meg azért akartam már most összerakni, hogy szokja a kislány a gondolatot, hogy ott lesz egy baba, és ott fog aludni, de látványosan nem vesz róla tudomást, nem kérdezte meg, hogy EZMI, de még csak nem is tűnik úgy, hogy észrevette volna a szobában a változást. Ő így lázad.

A mai napomat szerintem fél órán keresztül terveztem, mit mi után, hogy a lehető legkevesebb gyaloglással elintézzek minden, mindenhova odaérjek, tökéletesen kilogisztikáztam az egészet. Terveim szerint úgy nézett volna ki nagyjából, hogy:

• gyerek bölcsibe
• onnan posta
• hazafelé bolt
• gyors kerülő egy ATMhez
• majd haza, mert fél 10-re ígérte magát az asztalos

Ehhez képest:

• gyerek bölcsibe
• a posta előtt derült ki számomra, hogy csak 9-kor nyit
• a boltban nem volt az, amit venni akartam
• a számlámra nem érkezett meg a pénz, amit fel akartam venni, úgyhogy az ATM felé már el sem mentem
• az asztalos csak fél 11-re érkezett, ami azért volt ciki, mert délre fodrászhoz mentem

Amúgy heppiend, mert bár mindent úgy hagytam itthon, ahogy volt (fűrészpor, kosz, levágott lécdarabok), a fodrásztól nem késtem el, onnan el tudtam menni a könyvtárba visszavinni a nálam levő könyveket, hazafelé boltba is beugrottam (és kaptam, amit akartam), itthon kitakarítottam, a posta is belefért a mai napba, és a gyerek sem maradt a bölcsiben.

Persze iszonyú fáradt vagyok, a kicsike meg most tartotta az anyagyere! napját, értem, hogy most kicsit belőlem akart töltekezni, de valahol meg kell húznom a határokat, mert kergetni nem tudom, és hason sem tudok vele csúszkálni a parkettán így a 37. hétben.

De gondolom most már mindjárt nem lesz semmi dolgom, és feltett lábbal horgolhatok, ugye?

• épp csak benyitok hozzá reggel, már kiált kifele, hogy tejet!
• amikor néha felébred éjszaka, és az ágyába kéri a tejet, akkor kiküld utána, megissza, majd újra behív, hogy visszaadja a kiürült üveget; páratlan szórakozás, főleg hajnali fél 3-kor
• megtanulta az én hangsúlyozásommal mondani/kérdezni, hogy "jó?", amit az igen helyett használ (bár a hónap vége felé már elkezdte hozzátenni azt is, hogy igen)
• önállóan veszi le és fel a cipőjét
• nagyon nagyon ritkán, de odajön puszit adni
• rákapott a sózatlan földimogyoróra
• továbbra is követ a WC-re, de most már legalább minden alkalommal fennhangon megjegyzi, hogy Anya punci
• egyik napról a másikra áttért a pohárból ivásra, nagyon ügyes, ritkán issza le magát
• legújabb szórakozása, hogy dezodorozást imitál
• nagyon szereti az imagine dragons thunder c. számát
• nem egy túl kalandvágyó gyerek, múltkor kimentem vele a játszótérre, 45 percen keresztül ücsörgött mellettem a padon, almát és mogyorót rágcsált, majd hazamentünk
• mostanában megint kel éjszakánként egyszer, próbálok rájönni, mi lehet a baj, talán a sok plüss, vagy melege van, de lehet, hogy a foga, sosem fog kiderülni
• ma először fordult elő, hogy végre olyan sebességgel motorozott haza a bölcsiből, hogy egészen tempósan kellett gyalogolnom mellette

Ezt a lebetegedést most eléggé komolyan benyalta a kislány, négy napig folyamatosan lázas volt, ilyen sem volt még, hogy felváltva adagoljam neki a kétféle lázcsillapítót. De egy szavam nincsen rá, ilyenkor folyamatosan alszik, amikor meg nem, akkor meg bágyadtan tesz-vesz. Annak örömére, hogy ma már ismét tudtam bölcsibe vinni, gyorsan beterveztem magamnak néhány elintéznivalót, persze csak jövő hétre kaptam időpontot pl fodrászhoz meg fogorvoshoz, és addig simán lehet megint beteg, de haladni szeretnék, különben sosem intézek el semmit. Férjemen közben kijött a kötőhártya-gyulladás, remélem, hogy nem kapja el a kicsike, mert az megint egy hét kiesés.

Nagyon szociális leszek mostanában, lesz vacsorám ex-kollégákkal, meg sörözés rég látott barátokkal, pénteken meg fogom látogatni egy kisbabás ismerősömet, jövő héten táncoslányokkal piknikezünk, ha az időjárás engedi. A hosszúhétvégére meg hazamegyünk Veszprémbe, gyorsan vettem is jegyet az új Avengers filmre, kora délutánra, különben teljesen esélytelen lenne megnéznünk egy 3+ órás filmet.

Valakinek gyereke született itt a társasházban, ezeken a nyárias estéken behallatszik a nyitott ablakon a csecsemősírás. Milyen jó lesz már, mikor meglesz a miénk is, és én meg az összes ilyenre össze fogok rezzenni, hogy vajon a mi kisfiúnk az, vagy valaki más.

Élvezem ezt a jó időt, persze már megint nem volt tavasz, de mindegy, szombaton piknikeztünk a nemrég nyílt Orczy parkban, a kislány pogácsát és földimogyorót eszegetett, és nem mert fűre lépni mezítláb. Végre feltöltöttem az erkélyen a balkonládákat földdel, most már nem cicomázom túl, szórtam bele büdöskemagot, az az egyetlen, ami túléli a nyarat ott. Tegnap meg amíg szüleim vigyáztak a kislányra, addig felfúrtuk a maradék fúrnivalót, lett még polcunk (hely, még több HELY!!), majd elrohantunk színházba, utána meg folytattuk egy kis villanyszereléssel. Éjjel 1-kor dőltünk ki, de legalább nagyon profi, polcba süllyesztett olvasólámpáink lettek.

Színházban a Dühöngő ifjúságot néztük meg, és sajnos a tizedik perctől már gyűlöltem, nagyon örültem neki, hogy nem volt hosszú. A színészek baromi jók voltak, és tényleg sok drámai darabot néztünk már meg, szóval nem azzal van bajom, hogy nyomasztó, de egyszerűen nem tudtam elviselni, hogy a történet kb arról szól, hogy egy férfi folyamatosan üvöltözik és alázza a feleségét meg más körülötte levőket. Tényleg csak az járt a fejemben, hogy jaj, miért nézem ezt. Jaj.

3 hete abbahagytam már a munkát, azóta azt várom, hogy mikor jön el az, amikor végre feltett lábbal horgolhatok/olvashatok, de csak nem akar eljönni. Mert kezdtünk ugye a felújítással, aztán asztalossal, aztán húsvét és bölcsiszünet, aztán férjem szabit vett ki és a nagylány nálunk volt egy hétig, ennek örömére kislány beteg lett és itthon voltam vele.

Most már felcsillant a remény, elkezdődött ez a hét, hétfőn főztem meg mostam meg elraktam a téli ruhákat, eljutottam tornára, ma elmentem vérvételre, aztán masszázsra, mert megérdemlem, és tényleg, mert ma azzal fogadtak, hogy lázas a kicsike. Ilyenkor mindig abban reménykedem, hogy holnap már hátha nem lesz az, és holnapután már megint mehetne, de ilyen még sosem fordult elő. Hát jó.

Azt hiszem, hogy már most kijelenthetem, hogy elbuktam a könyvtár challenge-t, amiben kivettem egy olyan 600 oldalas könyvet, aminek két hét a kölcsönzési ideje. Csütörtökön kell visszavinnem, és még csak 150. oldalon tartok. És a fektetés óta eltelt másfél órát sem olvasással töltöm, szégyen.

Közben lement az asztalosmunka nagy része is, elkészült a helyünk a kisszobában, új függönyt szeretnék, meg némi dekorációt, mert így most elég kopár, de amúgy használható. Elég zsúfoltan vagyunk most, nálunk tölti a hetet a nagylány, ilyenkor ő a mi helyünkön, mi meg a nappaliban a kanapén alszunk. Ettől persze megint felfordulás van, meg babakocsi, meg kismotor, meg fregón száradó ruhák, állandóan kinyitott kanapé, porszívó (náthás kislány miatt), jaj. Szét kéne szerelni a járókát, hogy aztán mikor fél év múlva újra összeszereljük, akkor ne érezze úgy a kislány, hogy az öccse elvette tőle. Legalábbis ez az elméletem. Meg ha lemegy a terhesség, akkor eladom a babzsákot, mert ahhoz képest sok helyet foglal, hogy közben alig használjuk, de azt közben meg tudom, hogy a terhesség utolsó heteiben tényleg csak abban bírtam már létezni, úgyhogy addig meg még nem szabadulnék meg tőle. Mennyi helyünk lesz hirtelen!

Hétvégén esküvőre vagyunk hivatalosak, úgyhogy múlt héten vettünk anyámmal alkalmi terhesruhát, amit soha nem fogok többé hordani, de majd megpróbálom eladni. Meg sokat filmeztünk is a férjemmel, megnéztük a Ready Player One-t és egy másik nap az Annihilation-t is, mindkettő nagyon tetszett.