Ezt mondtátok

  • AnnGel: @isolde: de jó, nagyon menő vagy! (2023.07.24. 23:46)
  • isolde: Tök jó! Én 42 évesen csináltattam az első tetoválást. (2023.07.24. 16:41)
  • isolde: @AnnGel: itt Norvégiában azt az elméletet tolják, hogy a szülőknek haveroknak kell lenni, mert ha ... (2023.06.10. 14:07)
  • AnnGel: @isolde: sajnos nem tudok részleteket, hogy kivel megy hogyan szokott konfliktusa lenni a gyerekem... (2023.06.09. 13:08)
  • isolde: Én pont bírtam anno az oviban a verekedős gyerek anyukáját, mert jó fej volt. De lehet, hogy csak ... (2023.06.09. 07:32)
  • Utolsó 20

2018.05.13. 22:01 AnnGel

Észosztás

Közben kiderült nagyon kedves barátainkról, hogy babát várnak, ők amerikában élnek, a csaj onnan is származik. Nem tudok olyan sokat az amerikai módiról, csak annyit, amit a Nem harap a spenót c. könyvben olvastam, de az alapján az jött le nekem, hogy eléggé túlparáznak mindent. Bár itthon is mindenki, szóval mindegy. Mindenesetre ajánlottam nekik a fent említett könyvet, hogy kicsit lelaluzaljanak, meg lássanak más nézőpontot is. Én tényleg imádom, az idióta címe ellenére egy zseniális könyv, kétszer olvastam már. Időnként kapok róluk némi update-et, tegnap pl valami újszülöttgondozós tanfolyamon voltak, ami amúgy nagyon hasznos, én is mentem ilyenre, náluk viszont a szoptatásról is szó volt. A nő aki tartotta a tanfolyamot leírta, hogy mennyit szoptatta a gyerekét, és hát kb napi 12-13x, amitől barátaink lesápadtak, hogy ez így hogy, és ugye ezt így nem muszáj, én meg próbáltam gyorsan valami konstruktívat mondani az "na persze, igény szerinti szoptatás a faszom"-on kívül.

Szóval azóta gondolkodom, hogy milyen bölcsességet mondanék annak, aki megkérdez (bár senki nem kérdez), meg próbálom visszaidézni a nehézségeket a kislánnyal (elég nehezen megy, pedig csak két éve volt), és hogy mi lendített át. És azt hiszem, hogy az a legfontosabb, hogy csak olyasmit csinálj, amiről meg vagy győződve, hogy az a helyes irány. Nekem mondhatták, hogy aludjak egy ágyban/szobában a gyerekemmel, képtelen voltam rá, állandóan megriadtam, ezért két nap után a saját szobájába került. Elkapott az enyhe pánik, mikor az igény szerinti szoptatásról olvastam, és hogy hagyjam akár órákig szopni, vagy hogy tök oké és rendben van, hogy a gyerek csak szoptatással és/vagy ringatva alszik el. Mivel ezek tőlem tök idegen gondolatok, ezért én nem csináltam. Más meg tudom, hogy azon sápad le, hogy inkább képesek voltunk felváltva 40 percen keresztül a kiságy mellett ülve susogni és simogatni a gyerek hátát, hogy elaludjon végre, ahelyett, hogy 5 perc alatt álomba szoptattam volna.

Persze van ezen kívül egy csomó más fontos dolog is, a rugalmasság, meg megérteni a baba igényeit, de asszem ez a kulcsa az egésznek. Ne csinálj olyat, amiről nem vagy meggyőződve igazán, mert akkor nem fogod tudni úgysem végigcsinálni.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://anngel.blog.hu/api/trackback/id/tr6913916292

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása