Na a varratokkal végül el kellett mennem sebészetre, mert 3 hét után sem akartak kiesni, de így végre megszabadultam tőlük, ami jó, mert sokkal jobban zavart, mint gondoltam volna, hogy zavar. Tudom, hogy nem a világ vége három apró seb a hasamon, de begyulladt, és cérna állt ki belőle 3 hete, és ránézni is alig tudtam, szóval örülök, hogy túl vagyok rajta.
De legalább a piercingek nagyon szépen gyógyulnak.
Pénteken szabadulószobáztunk, szombaton megnéztük a cirkuszban A sztyeppe illata előadást, nagyon tetszett.
Közben tombol a nyári szünet, lányomat hol ide rakjuk, hol oda, esetleg megy táborba. Most éppen mellettem szenved a homeofficeban, és nagyon röhögök azon, hogy bár festhetne, rajzolhatna, olvashatna, kertbe mehetne, karkötőt fűzhetne, legózhatna, kristályragaszthatna, ő inkább énekelve narrálja, mit csinál a macskánk.
Nagyon jó időszakban vagyunk így amúgy gyereknevelésileg, nagyon sokat játszanak együtt, a délutáni "csendes pihenő" alatt (ahol már csak max én alszom, a gyerekek nem) simán eljátszanak másfél órát. És először azt hittem, hogy csak együtt vannak el ilyen jól, de most lányom pár napig nagyszülőknél volt, fiam egyke volt néhány napra, és míg egy évvel ezelőtt ilyenkor levegőt sem lehetett venni tőle, annyira akarta a figyelmet, most elvonult legózni egész este, mi meg néztünk, hogy ilyenkor mi van? Most tényleg itt ülünk és beszélgetünk egy órája mindenféle félbeszakítás nélkül? Őrület.
Ezt mondtátok