A mai napomat szerintem fél órán keresztül terveztem, mit mi után, hogy a lehető legkevesebb gyaloglással elintézzek minden, mindenhova odaérjek, tökéletesen kilogisztikáztam az egészet. Terveim szerint úgy nézett volna ki nagyjából, hogy:
- gyerek bölcsibe
- onnan posta
- hazafelé bolt
- gyors kerülő egy ATMhez
- majd haza, mert fél 10-re ígérte magát az asztalos
Ehhez képest:
- gyerek bölcsibe
- a posta előtt derült ki számomra, hogy csak 9-kor nyit
- a boltban nem volt az, amit venni akartam
- a számlámra nem érkezett meg a pénz, amit fel akartam venni, úgyhogy az ATM felé már el sem mentem
- az asztalos csak fél 11-re érkezett, ami azért volt ciki, mert délre fodrászhoz mentem
Amúgy heppiend, mert bár mindent úgy hagytam itthon, ahogy volt (fűrészpor, kosz, levágott lécdarabok), a fodrásztól nem késtem el, onnan el tudtam menni a könyvtárba visszavinni a nálam levő könyveket, hazafelé boltba is beugrottam (és kaptam, amit akartam), itthon kitakarítottam, a posta is belefért a mai napba, és a gyerek sem maradt a bölcsiben.
Persze iszonyú fáradt vagyok, a kicsike meg most tartotta az anyagyere! napját, értem, hogy most kicsit belőlem akart töltekezni, de valahol meg kell húznom a határokat, mert kergetni nem tudom, és hason sem tudok vele csúszkálni a parkettán így a 37. hétben.
De gondolom most már mindjárt nem lesz semmi dolgom, és feltett lábbal horgolhatok, ugye?
Ezt mondtátok