3 hete abbahagytam már a munkát, azóta azt várom, hogy mikor jön el az, amikor végre feltett lábbal horgolhatok/olvashatok, de csak nem akar eljönni. Mert kezdtünk ugye a felújítással, aztán asztalossal, aztán húsvét és bölcsiszünet, aztán férjem szabit vett ki és a nagylány nálunk volt egy hétig, ennek örömére kislány beteg lett és itthon voltam vele.
Most már felcsillant a remény, elkezdődött ez a hét, hétfőn főztem meg mostam meg elraktam a téli ruhákat, eljutottam tornára, ma elmentem vérvételre, aztán masszázsra, mert megérdemlem, és tényleg, mert ma azzal fogadtak, hogy lázas a kicsike. Ilyenkor mindig abban reménykedem, hogy holnap már hátha nem lesz az, és holnapután már megint mehetne, de ilyen még sosem fordult elő. Hát jó.
Azt hiszem, hogy már most kijelenthetem, hogy elbuktam a könyvtár challenge-t, amiben kivettem egy olyan 600 oldalas könyvet, aminek két hét a kölcsönzési ideje. Csütörtökön kell visszavinnem, és még csak 150. oldalon tartok. És a fektetés óta eltelt másfél órát sem olvasással töltöm, szégyen.
Ezt mondtátok