AnnGel blogja

Sosem fogom megérteni, hogy a magánbölcsi miért tartja az állami intézmények szünidejét, és ettől nem is számítok rá, nem tartom észben, így teljesen váratlanul ért, hogy húsvét körül nem csak a péntek és a hétfő szünnap, de előtte csütörtökön és kedden is zárva tart a bölcsi. Mert iskolaszünet. Ami oké, mert az iskolás gyerekeknek jól jön a pihenés, de a bölcsisek mit pihennek ki?

Szóval csütörtökre ki is néztem néhány programot, itt a közelben rengeteg dalolós mondókázós program van minden héten, meg volt nyuzsisimogatás innen nem messze. És gondoltam ne üljünk itthon egész nap, nem mintha én bánnám vagy a gyerek bánná, csak időnként bekapcsol nálam is a szaranya lemez, mi az, hogy csak itthon vagyunk, minimum játszótérre el kéne mennünk, nem? Amúgy pont pár hete volt egy ilyen, egyik hétvégén férjem elugrott röviden már nem is tudom, hogy hova, én meg elindultam a játszóra a kislánnyal. Aki tök boldogan körbejárta a parkolót, rámutatott a nagy kocsibejáróra, hogy ott menjünk vissza a hátsó udvarunkba, ott mászkált kicsit az aszfalton és rámutatott az ajtóra, hogy haza is mehetünk. A kalandor.

Na de csütörtökön fasz voltam, kitaláltam ezt a programot magunknak, arra gondoltam, milyen jó lesz ilyen tartalmasan eltölteni a napot, és fogtam a halál nyugodtan és elmélyülten játszó gyerekemet, felöltöztettem, és elindultunk a kismotorral. Már a ház előtt felmerült bennem, hogy ehhez lehet, hogy nincsen hangulata, nem kooperált, nem motorozott, nem fogta a kezem, ellenkező irányba szaladt. Dráma volt mindenből, semmi nem volt jó, de mentünk tovább, mert mi a fasznak, nem tudom. Fél óra alatt félútig értünk (10 perc amúgy gyalog), rájöttem, hogy nem érünk oda, hát jó, nem megyünk, akkor motoszkáljon kicsit a közeli parkban, majd menjünk haza, mert addigra elrongyolódtak az idegeim. A parkból aztán nem bírtam hazacsalogatni, velem sem akart maradni, tovább sem akart menni, haza sem akart jönni, fogtam a kezét, elvágta magát a földön, arccal bele az avarba, szájában levelek és sár, gyönyörű volt. Hazavittem a síró gyereket, cipeltem a 12 kilós valagát 8 hónapos terhesen a zebrán, egy órával azután, hogy elindultunk, haza is értünk.

Majd otthon ismét elmélyülten és bájosan játszott tovább.

Igazából nem ez a para, mert tényleg én voltam hülye, hanem azon lepődtem meg, hogy ezután a malőr után másfél napig síkideg voltam. Ez az egyórás harc teljesen kimerítette minden türelmemet, idegeim romokban, az volt a szerencse, hogy péntekre közös vacsorát beszéltünk meg a táncoslányokkal, és a felnőttprogram és a társaság helyrerakott.

És hogy milyenek a jobb napok? Szombaton egyedül voltam a kislánnyal egész nap, ki sem tettük a lábunkat a lakásból, zuhogott az eső, és egy konfliktus, egy sírás nélkül lement az egész nap. Délelőtt rengeteget játszott egyedül, jól elvolt magában, rajzolt, gyurmázott, öltözködött. Délután kérte, hogy énekeljek, befészkelte magát az ölembe, olvastunk, zenét hallgattunk.

Jó ez így nekem, tényleg nem bánom, hogy nem kell állandóan menni, csak szuper lenne, ha elhinném, hogy attól még nem vagyok szar alak, hogy esetleg egész nap otthon punnyadtunk.

• ha köhögök, azt mondja, hogy kuc, ha tüsszentek, akkor azt, hogy hapci
• mivel pelenkázáskor odaadom neki a cumiját, ezért időnként azt hazudja, hogy be van kakálva
• ugyanígy mivel ezen kívül csak alváshoz kapja meg, ezért be szokta próbálni, hogy az ágyára mutogat, "alszom, alszom"; eleinte engedtem ennek, és betettem az ágyába, de nem volt jó taktika, mert ott is balhézott (hiszen otthagytam), ha kivettem, az sem volt jó, és elkezdett balhézgatni normál lefekvési időben is. Arra jutottam, hogy összezavarja, hogy valamikor kiveszem az ágyából, amikor bejelenti, hogy elég, máskor meg nem, szóval most következetesen csak akkor kerül a kiságyába, ha tényleg alvásidő van.
• megtanult felmászni az étkezőszékekre, pár napig izgalmas volt, aztán leszokott róla
• ha valamit nem tud, akkor kicsi shrugging emoji-vá változik, és hangot is ad hozzá: ¯\_(ツ)_/¯
• megnevezi a színeket, a zöldet és a kéket még keveri, de ismeri a pirosat, barnát, lilát és a fehéret
• állandóan megeszi az uzsonnámat, kétpofára kanalazza magába a natúr joghurtot meg a túrót
• volt némi dráma abból, hogy nem viheti magával az összes plüssét bölcsibe, de aztán hamar elfogadta, és azóta elpápázik tőlük reggelente
• kb két hétig volt izgalmas a motorozás, most már csak egy kicsit megy vele, és inkább gyalogol
• kapott húsvétra egy játék babakocsit, jelenleg az a sztár
• ezen kívül kedvenc játéka lett az öltözködés, egyelőre még rettenetesen bosszantja, de már ügyesedik
• indokolatlanul szépen tartja a ceruzát és a kanalat, egyiket sem markolja, hanem rendesen fogja
• megtanult várni, mindig mondom neki felemelt ujjal, hogy "várjál". Ezt teljesen átvette, úgyhogy mikor alkalmanként éjszaka megébred, és tejet kér, akkor már hozzáteszi, hogy "várjál!". És tényleg csendben vár, amíg elkészítem neki a tápot.

Nem volt egyszerű ez a hétvége, nem maga a festés, mert az pikkpakk ment, hanem előtte kipakolni, mit hova, ha már pakolok, akkor szanálok, miért van ennyi cuccunk, ez a cipő egyszer volt rajtam 5 éve ésatöbbi. Péntek délután kezdtük a pakolást, 3 óra alatt kirámoltuk a két szobát, majd elmentünk vacsorázni (ha már úgysincs nálunk a gyerek). Szombaton festés, nagyszoba berendezés, bútorok falhoz fúrása, karnis, függöny. Estére teljesen készen lett a gyerekszoba, nagyon büszke vagyok magunkra, mi pedig azóta a földön alszunk (mármint matracon) a kisszobában, rendkívül romantikus. Még arra is maradt időnk, hogy vasárnap elmenjünk az ikeába néhány apróságért. Ekkor futottunk bele abba a kalandos helyzetbe, hogy a hozzánk legközelebbi MOL Limo nem volt teljesen feltöltve, nem jutottunk volna el az ikeába és vissza, úgyhogy azzal elmentünk a legközelebbi GreenGo-ig, és aztán azzal a boltig.

(Aztán hétfőn újra elmentem az ikeába, mert kiderült, hogy csak lámpaernyőt vettünk, de csinórt és foglalatot külön kellett volna.)

Szombat este még egy házibuliba is benéztünk (ez aztán a highlife), túl jól nem éreztem magam egy csomó spicces ember között, akik mindannyian DJnek érezték magukat és félpercenként számot váltottak.

A kislány mindeközben nagyszülőknél bulizott és 6:10-kor kelt (??!!?). Eddig 8-tól 8-ig aludt, aztán pár hete elkezdett magától 7-kor kelni, ami teljesen oké, úgyis órát állítunk. Aztán 7-ből fél 7 lett, végül nagyszülőknél csúcsosodott ki a korán kelés. Szerencsére ezt ő sem gondolta komolyan, úgyhogy azóta visszanormálisodott, meg órát is állítottunk, így ismét 8-ig alszik, de azért pár napig kicsit kétségbe voltam esve.

Múlt héten leadtam a munkát, ez is véget ért, kezdődik valami új. Egyelőre megy a treat-yo-self, masszázsra mentem, bejelentkeztem kozmetikushoz. Váratlanul ért a hír, hogy a bölcsi nem csak nagypénteken és húsvét hétfőn van zárva, de a csütörtököt és a keddet is hozzádobták, mert hát tavaszi szünet. Szóval holnapra kinéztem a környéken néhány programot, de ha szakadni fog az eső, akkor maradunk itthon, keddre meg be kell szerveznem nagyszülőket, mert akkor jön az asztalos megcsinálni a bútorunkat.

Tegnap megnéztük a Sztálin halálát, nyomasztóan szórakoztató, vagy szórakoztatóan nyomasztó volt. De főleg nyomasztó. De közben szórakoztató.

A víz érintése aranyos volt, de nem gondolnám Oscar díjasnak, a Három óriásplakát szerintem sokkal erősebb volt. Folyamatosan álmos vagyok, mert cseszek lefeküdni korán, cserébe viszont korán ébredek, ha kell, ha nem. De hát ki a hibás.

Tegnap nem vette észre a kislány, hogy érte mentem a bölcsibe, percekig néztem, ahogy játszik. Egy játékkonyhánál állva kevergetett dolgokat, ivást imitált egy csészéből, és egy fakockával telefonált. Ezt látja tőlem, szakadtam a röhögéstől. Aztán mikor megpillantott, akkor nevetve odafutott hozzám, átölelt, és már szedte is elő a csizmáját. Még sosem rohant és sosem ölelt meg, hát teljesen meg vagyok hatódva.

Kapott kismotort, éjszakára szobájában hagytam, és nem értettem reggel, hogy mi ez a nagy kiabálás. Általában ébredés után még egy kicsit énekel meg dumál magában, a plüssökkel játszik, de most azonnal balhézott, hogy menjek be. Akkor derült ki számomra, hogy meglátta a kismotort, és már dobta is ki a cumiját, "elég! elég", és pizsamában, étlen-szomjan hajtotta körbe körbe. Ennek örömére ezzel mentünk bölcsibe, egyelőre még nagyon fárasztó hajtania, lassú, sokszor leszáll, de gyorsabb és fegyelmezettebb, mint gyalog.

Megjöttek a matracok, ma elviszik az ágyat, beszereztünk mindent a felújításhoz, lerobbant az asztalos autója, de azért szét tudja azt szedni, amit szét kell szedni pénteken, ja, és mivel a kislány megy a nagyszülőkhöz, ezért péntek és szombat este a miénk!! Valszeg ki leszünk purcanva, és netflix & kanapé lesz a program.

• elmegyek praktikerbe egy előre összeállított rendelést átvenni
• visszaviszem a könyvárba a könyveket
• valamikor jön egy fuvarozó, és elviszi a franciaágyunkat, mert már nem lesz rá rá szükségünk
• ehhez előtte ki kell pakolnom az ágyneműtartóból és hegyekben fog állni a cuccunk
• valamikor házhozszállítják az új matracainkat
• pénteken jön az asztalos és belekezd a munkálatokba
• pénteken anyósomék elviszik a gyereket magukhoz hétvégére
• hogy aztán hétvégén férjemmel kipakoljuk a két hálót, begletteljük az összes lyukat, kifessünk, majd újra berendezzük immár úgy, hogy a nagyobbik szoba a gyerekszoba
• aztán március utolsó hétvégén valamikor jön majd az asztalos, és befejezi a munkálatokat, addig mi a matracokon alszunk
• ja és még egy ultrahang időpontom is van
• tornára is szeretnék menni
• közben utolsó hetemet töltöm a cégnél, be kell járnom, hogy le tudjam adni a céges cuccaimat, úgyhogy légyszi ne legyen beteg a gyerek

De kapásból azzal a kellemes programmal kezdek, hogy hétfőn anyámnál alszik a picinny, úgyhogy elmegyek moziba megnézni A víz érintését, majd pedig kedden egy órával tovább alszom, mert nem én viszem a lányomat bölcsibe.

Tudom, hogy rengeteg embernek van több gyereke és mindenki meg tudja oldani a közlekedést, de ez nekem most nagyobb para, mint az egy szobában altatás. A kislány egyelőre főleg babakocsis, mert gyalog nagyon fegyelmezetlen. Még nem halad gyorsan, ami nem baj, mert 30 hetes terhesen nem akarnék rohangálni utána, viszont állandóan másfelé megy, visszafordul. Legtöbbször ennek az a vége, hogy fogom a teljes erőből ellenkező gyereket és belepasszírozom a babakocsijába. Amikor meg nincsen semmi dolgom délután, akkor rá szoktam hagyni, na ilyenkor tart egy órán keresztül a 300 méteres út.

Többen javasolták, hogy most már elég nagy a kismotorhoz, de attól csak gyorsabban fog az ellenkező irányba elhúzni, nem? Én meg szaladhatok utána terhesen/babakocsistól. Meg venni fogok testvérfellépőt a kistesó babakocsijára, de ahhoz is az kéne, hogy kooperáljon, mert ha nem akar jönni vagy nem arra, akkor megint csak bajban vagyok.

Mindenesetre bölcsiből hazafelé most már minden nap gyalog próbálom hazahozni, amikor meg már nem dolgozom, akkor be fogom vezetni, hogy reggel is már babakocsi nélkül megyünk. Kismotort meg veszek neki jövő héten és egy darabig csak zárt, körbekerített helyen tesztelem vele.

Volt tavasz, most megint ősz van és tél, pedig én már elővettem az átmeneti cipőt, elraktam a télikabátot. Hát jó.

Kínlódom a 160 grammos diétámmal, szerintem amúgy tök ügyes vagyok, előre eltervezem, mit fogok főzni, pakolok magamnak tízórait és uzsonnát, csináltam már magamnak házi granolát, cukormentes kuglófot és teljes kiőrlésű túrós pogácsát, amiket több részletben lefagyasztottam, kipróbáltam egy pizzaszerű receptet is, szóval ezzel nincsen gond. Az alapanyagokból eddig is ilyeneket használtam, teljes kiőrlésű cuccokat ettünk meg bulgurt, sült zöldségeket, szóval ez jól működik. Kezdem megszokni, hogy mindig legyen itthon túró, tojás, tejszín, zab, igaz, pár napja másfél óra volt összeraknom a menüt a következő egy hétre, szóval annyira nem gördülékeny a helyzet.

Viszont a diétának nem csak az a lényege, hogy mit és mennyit, hanem az is, hogy mikor eszem, és ezt már nehéz tartani. Tej, joghurt, gyümölcs vagy gyümölcslé tilos reggelire, én meg eddig sokszor tejeskávéval, tejjel készült banános meggyes zabkásával kezdtem a napot. Nem ehetek tízóraira csak gyümölcsöt joghurttal, mert kéne valami lassan felszívódó is mellé. Ha uzsonnára toltam egy kis kuglófot, akkor később hiába kívánok meg egy almát, nem kéne ennem, mert vacsorára is lassú felszívódású van előírva. Szóval most bevezettem, hogy az uzsonnám fixen gyümölcs, mert ha akkor nem eszem, akkor egész nap nem ettem.

A másik nehézséget a picinny okozza, mert nagyon megszoktam, hogy beleeszik a kajámba, vagy sokszor azzal motiválom, hogy együtt, akár egy tányérból eszünk, pl megbontok egy mandarint, elkezdem enni, akkor tuti, hogy ő is kér és letol kettőt. Most viszont kimérem magamnak a tízóraimat, aminek ha úgy esik, megzabálja a felét, én meg nézek, hogy akkor vajon mennyit kéne még ennem. Vagy én nemrég ettem uzsonnát, erre ő leül vacsorázni, amiből marad egy kis kenyérhéj vagy pár szelet alma utána, azt sem szabad megennem, mert étkezések között tartani kell a 2-3 órát.

Hát így. De legalább a család nagyon támogató, nem főzök többfelé, mindenki azt eszi, amit én, amikor meg legutóbb hazautaztam Veszprémbe, akkor anyám azzal fogadott, hogy vett bulgurt, kuszkuszt és cukormentes kekszeket, lekvárokat.

Most csak csendben értékelem, hogy a hasmenős, majd kötőhártya-gyulladásos, aztán lázas, náthás, hörghurutos időszak után a gyerek végre ismét egészséges. Nem folyik az orrából semmi, nem hörög, mikor levegőt vesz.

Optimista módon elraktam a porszívót, nurofent, ventolint.

És mi sem vagyunk betegek, na jó, anyám elkapta, dögrováson van, de mi szülők már edződünk.

Azon kívül, hogy állandóan beteg, az alábbi fícsörjei vannak:

• a "mutogatós" énekeket utánozza, énekel is hozzá, erdő szélén házikó stb
• szerinte minden madár azt mondja, hogy kot-kot
• amikor a rádió betelefonálós műsoraiban valaki beköszön, hogy szia, akkor ő is válaszol, hogy sziaaa
• egyre többször rájön, hogy már tud beszélni, így reggel nem nyöszög, hanem kiszól, hogy "anya, tejet!"
• észrevehetően elkurvul anyámék társaságában, sokkal több dolgot megenged magának, több a hiszti is
• emlegeti bölcsis barátait
• nem szereti a havat
• le szokta nyúlni a mosogatógép evőeszköztartóját, ilyenkor előkeresi a sapkáját ás a sálját, felveszi, majd bejelenti, hogy pápá; nem értem, honnan veszi ezt az összefüggést, hogy kosárral elmegyünk otthonról, ezt tőlem nem látja
• utóbbi napokban szereti azt játszani, hogy alszik; ilyenkor hangosan kiabál, hogy "alszom" és fekszik egy párnán vagy az óriásplüsskutyán

Tegnap elmentem terhestornára, ugyanaz a csaj tartja, mint a gyilkosjógát, csak annyi a különbség, hogy a gyilkosjógát meg tudom csinálni, a tornán meg többször megálltam pihenni. Nem szarozott, elég durva izomlázam lett mára.

Amúgy nem vagyok normális, elég sűrű napot csináltam magamnak tegnapra, pedig szakadt a hó és hideg volt és nem volt kedvem sehova sem menni, reggel gyereket bölcsibe el (első napja a kötőhártya-gyulladás óta), onnan kórházba UH-ra, onnan bevásároltam, haza, ebédfőzés, majd elmentem tornára, onnan bölcsibe. Ahol aztán azzal fogadtak, hogy lázas a gyerek. Úgyhogy megint nyomtam egy újratervezést a hétre, jaj de elegem van ebből, komolyan. Milyen jó, hogy tegnap elmentem tornára.