AnnGel blogja

Elképesztő, hogyan tud szörnyű aztán szuper lenni ez a gyereknevelősdi minden átmenet nélkül. Pénteken oviinfóra mentem, 5-kor kezdődött, férjem otthon a két gyerekkel.Később jöttem rá, hogy nem volt még velük kettesben ebben az időszakban, 7 után szokott rájuk maradni, amikor már mindenki megvacsorázott, és már csak fürdeni kell. Most viszont még mindenki pörög, vacsoráztatni is kell, és vajon mi lesz. Hát mi lett, káosz nyilván, szegéyn férjem.

Na de másnap délelőtt elvittem a közeli művházba a nagylányt, havonta egyszer van ott valami elég low budget játszóház, de egy ekkora gyereknek tökéletesen megfelel. Lehetett kartonból kivágni és összeragasztani dínót, és hát a ragasztásba beleszerelmesedett, beleült az ölembe, és 80 (??!!?) percig ült az ölemben, ragasztott és ragasztott és ragasztott. Időnként mutatta, hogy "nézd", de nagyrészt csendben ült, dolgozott, én meg élveztem, hogy az ölemben ül, mert amúgy otthon nem egy bújós típus. Majd volt zene, táncolt rá, felöltöztünk, hazavillamosoztunk. Úgy töltöttünk el két órát öltözéssel, vetkőzéssel, játékkal, ragasztással, zenével, hazaúttal, villamosozással együtt, hogy egyetlen konfliktusunk sem volt. Azóta sem térek magamhoz.

Mindenhol azt tanácsolják, hogy a gyerekekkel töltsünk külön, kettesben időt, amikor csak rá figyelünk, és ez segít a testvérféltékenységgel is. Azt viszont nem olvastam még sehol sem, hogy ennek a kettesben eltöltött időnek szerintem nem is az a lényege, hogy a gyerek élvezze, hanem az, hogy te rácsodálkozzál, milyen jó fej. Olyan könnyű beleragadni a mindennapi rutinba, ahol a kelj fel, egyél, öltözz, tedd el, most ne játsszál, indulunk, kabátod, vedd a cipőd, ahol ne piszkáld az öcsédet, miért lökted fel, ne vedd el tőle, hogy elfelejtük, mennyire szeretnivalók amúgy. Nekem erre jó ez a kettesben idő, amikor nem sietünk, amikor mindent van idő megbeszélni, amikor csak rá figyelek.

Ja, és közben haladok a Beszélj úgy... kisgyerekes szülőknek c. könyvvel, rengeteg plusz van benne, ami az eredeti sorozatból kimaradt, sokkal több a mindennapi példa, és egy csomó tippet ad olyan helyzetekre, amiktől már most ideges leszek, ha belegondolok (hazudozás, árulkodás stb).

Belekezdtem a Russian Dollba és az After Lifeba, nézzük a Broadchurch második évadot, megnéztük a Behind the curve dokumentumfilmet (laposföldhívőkről szól, nagyon jó!), ja, meg nézem a Sex & Love around the world c. dokusorozatot is. Még múlt héten elolvastam Németh Lászlótól a Gyászt, és elkezdtem a Selyemhernyót Robert Galbraith-től, ami eddig nagyon tetszik, de attól baromi ideges vagyok, hogy a fülszöveg olyasmit spoilerezett el, ami a 135. oldalon még mindig nem következett be.

Gyerekek elkezdtek egyre korábban kelni, szép lassan eljutottunk oda, hogy fél 8 helyett háromnegyed 7, ami nem tragédia, ne értse félre senki, meg amúgy is óraátállítunk pár hét múlva, úgyhogy megint ugyanott fogunk tartani. Na de tegnap esett le, hogy nem hiszem, hogy mindkét gyereknek hirtelen egy órával kevesebb az alvásigénye, így egyelőre 20 perccel korábbra tettem a fürdetést, és lám, mindenki alszik. Hát egy zseni vagyok. Persze amúgy azt gondolnám, hogy ha többet szeretnének aludni, akkor igazán alhatnának tovább, de ezek szerint ez nem így működik. Szóval este 8-kor már mindenki ágyban, egész fura. Most már csak nekem kéne 11-kor már aludnom, hogy ne legyek fosul másnap reggel, és nem szunyókáljak el a fiam mellett délutánonként.

Elkezdtem ma nézni egy netflixes dokut, Behind the curve, a laposföldhívőkről szól erre férjem szólt, hogy azt együtt akarta. Persze nem tudom, mikor, kedd este a szokásos havi találkozónk volt a táncosokkal, szerdán férjemnek impró, ma 8 után lelépett valami régi ismerősökkel sörözni, pénteken is le fog valaki másokkal inni valamit, szombat este elmegyek a Szimplába megnézni a csajok fellépését, és utána én iszom valamit, úgyhogy gondolom vasárnap este kapásból tudunk is rá sort keríteni, hogy megnézzük. Be is írom a naptárba, nehogy rászervezzünk valamit, nevetséges.

Tegnap dumáltunk Viddel, és azt javasolta, hogy agile szemlélettel közelítsek a heti feladataim felé (60% must, 20% should, 20% could), ennek megfelelően tűzzek ki célokat, és így nagyobb lesz a sikerélményem is, hiszen ha már minden must megvan, akkor vállonveregethetem magam, és ha nem vagyok jó passzban, akkor nem idegesítem magam tovább, hanem nyugodtan pihenek inkább:

Szóval ezen logika mentén must feladatok egy hétre:

• gyerekek ellátása
• ruhák kimosva, összehajtogatva, elrakva
• rend fenntartása a lakásban, rendszeres feltörlés a baba miatt
• hűtőben legyen hideg kaja
• kettő rövid torna (20 perces)
• másfél óra tanulás

should:

• bevásárlás főzéshez (egy alkalom)
• főzés (egy alkalom, két napi kaját)
• még kettő torna (40 percesek)
• még másfél óra tanulás

could:

• még egy torna
• még egy főzés
• még másfél óra tanulás

Nem vagyok elégedett magammal, és most nem tudom, hogy én akarom túltolni a dolgokat, vagy tényleg fegyelmezettebbnek kéne lennem. Azt sem tudom, mit várok magamtól, vagy azt hiszem, hogy tudom. Nem tudom.

Szóval van a két gyerek, ebből egyik 4-ig bölcsiben, a másik meg olyan, mintha nem is lenne, időnként megetetem, pelenkázom, lerakom aludni, a maradék időben mászkál, pakol, zajt csap, esetleg felborul, és akkor sír. De hogy úgy alapvetően elvan. Este meg fél 9-kor ágyban van mindenki, 9-kor alszanak el, azután is szabadprogram.

Azt gondolnám, hogy napi egy 20-30-40 perces tornát és egy kis python gyakorlást igazán össze lehet hozni. Ezt a kettőt tartom a legfontosabbnak, csináltam magamnak "órarendet", megterveztem előre a hetemet, melyik nap megyek bevásárolni, melyik nap mennek anyámék a nagylányért a bölcsibe (mert akkor a délutánom is szabad). Felosztottam itthoni feladataimat, mit lehet akkor is csinálni, mikor ébren a gyerek (mindenféle házimunka, meg amihez el kell itthonról menni), mit lehet akkor, amikor alszik (torna, python). Sokat segített az, hogy ezeket végiggondoltam, előre elterveztem, mert így ha váratlanul korábban elaludt a pici, akkor nem folytattam rutinból a rendrakást/mosást/hajtogatást, hanem nekiálltam tornázni, mert ugye a házimunkát akkor is lehet, amikor ébren van.

Szóval pár hétig működött ez, hatékonyan pörgettem a feladatokat, aztán ezen a héten teljesen szétestem. A torna még oké, de tanulni nem volt erőm leülni. Elfolyt az idő, peregtek a percek, elaludtam a kanapén. Pedig egész jók most az éjszakák, fekhetnék korábban este, az lehet, hogy segítene. Vagy tervezzek be olyan napokat, amikor csak punnyadok? Basszus, mások képzéseket végeznek el, míg gyesen vannak, meg a doktorijukat csinálják. Hogyan? Én meg itt nyafogok, lézengek. Úgy érzem, hogy sosem volt még ennyi időm azt csinálni, amit csak akarok, erre mégsem tudom kihasználni.

A kezdeti idillnek sajnos vége, a gyerekek folyamatosan egymást gyilkolják. A fiúbaba mindenhova követi a nővérét, az meg ettől frusztrált, lökdösi, megüti. Nehezen kezelem a helyzetet, még nem találtam meg, mi válna be, éppen újraolvasom a Testvérek féltékenység nélkül c könyvet, meg megszereztem a Beszélj úgy... kifejezetten kisgyerekekről szóló változatát. Nagyon úgy tűnik, hogy az elzárás az, ami működőképes, tegnap egyedül voltam velük, csináltam egy babamentes sarkot a nappaliba, amit eltorlaszoltam a puffal és a szétesett járókával (ja, mert szétesett), odavittem a kisasztalt kis székkel, és ott rajzolhatott meg matricázhatott a nagylány. Fél órán keresztül játszott mindenki a saját szarjaival tökéletes harmóniában.

Mivel csak hetek kérdése, és a baba fel fog tudni mászni a kanapéra/puffra, ezért ez csak egy ideiglenes megoldás. Úgyhogy ma vettem egy biztonsági babarácsot a gyerekszoba ajtajára, így úgy tudom majd őket elzárni egymás elől, hogy közben az ajtót nem kell becsuknom, és továbbra is látom, mi történik. Idáig jutottunk, majd egyszer gondolom elmúlik.

Közben nagylányom:

• képzeletbeli emberekkel beszélget a lakásban, vacsora közben pl:
  • nem vesz fel a bácsi
  • milyen bácsi?
  • aki itt áll - mutat a nagy semmire
• Vagy:
  • szólj rá a kisfiúra, hogy ne játsszon a fogkefémmel
• Bármit csinálok a konyhában, már tolja is oda a fellépőt, és nézi, segít. Megkeni a tortillát, tesz sonkát a melegszendvicsbe. Kicsit koszos, de pompás program, a vacsorakészítéssel is megy az idő, addig sem gyilkolja az öccsét.
• Vannak szavak, amiket rendszeresen rosszul mond, keksz helyett keszk, tévé helyett tébé
• Érti a kölcsönkérés fogalmát, veszekszik másokkal a játszón, hogy "CSAK KÖLCSÖN!!!"
• Viszont emiatt egy csomó játékát kölcsönadja öccsének, mert tudja, hogy vissza fogja kapni
• Csak vacsora után, fürdés előtt van mesenézés (ami nem mese, hanem dalok, Gryllus Vilmos, Alma együttes stb), ha ezen kívül is kéri, akkor elfogadja kompromisszumnak a zenehallgatást. Bekapcsolja a bluetoothos hangszórót és odahozza nekem a telefonomat.
• Néhány napig imádott azzal játszani, hogy firkált majd radírozott, de aztán hamar megunta
• Olyanokat mond időnként, hogy beszarás, kiabál az utcán, hogy "Szia Galamb, én Fanni* vagyok!" meg "Nézd villamos, milyen gyorsan szaladok!!". Vagy csak simán jár a szája "nincsen hideg, meleg van, kicsit fúj a szél", megzabálom.
• A betonkeverős könyvében (még mindig azt kell nézegetni lefekvés előtt szerintem már három hónapja) van egy bácsi, aki szalad a toi-toi vécé felé. Megtanítottam neki, hogy azért szalad a bácsi, mert "fosnia kell". Ezen mindig nagyon röhögök, nem bántam meg semmit.
• Tök random megkérdezi tőlem, hogy "mérges vagy rám?", amitől megszakad a szívem.

(*nem az igazi neve)

Eközben fiúbaba:

• kapaszkodva feláll
• random tárgyakat próbál összeilleszteni, mint én valami point and clikk kalandjátékban
• állandóan felborul és beveri a fejét, amitől sír, amitől meg nővére kiabál vele, hogy "fejezd be!!" (köszi bölcsi, soha nem mondtunk neki ilyet)
• lenyírtam a haját
• cuki
• Amúgy ez a legjobb életkor, már mászkál, játszik, van humora, megismeri a rokonokat, apja elé szalad, DE még nincsen akarata.
• Ja, és az éjjel 11 órát aludt egyhuzamban, ébredés nélkül. Hurrá!

Szombaton elvittem a nagylányt kicsit kirándulni, nagyon rég mondogatja már, hogy menjünk villamossal, úgyhogy elmentünk villamossal, hideg volt és sütött a nap, néztünk toronydarut, hazaértünk délre.

Vasárnap felcuccoltuk magunkat, elmentünk megnézni valami vegán piacot az ankertben, ami azért nagy szám, mert azért kell 10 perceket gyalogolni meg villamosozni, és elég hamar el szokott fáradni a nagylány, de ezt is egész jól bírta. A fiúbaba másfél órával később aludt el a szokásosnál, és sokkal kevesebbet is aludt, nem igazán van hozzászokva ahhoz, hogy alvásidőben mászkálok vele. Most vagy ezért, vagy ettől tök függetlenül, de ma majdnem 4 órát dobott be "délelőtti alvás" címén.

Véget ért egy újabb 6 hetes Anyatest projektes edzésprogram, most már a Turbó+-t csináltam. Szépen látszik is rajtam, örülök, hogy még a legelején szeptemberben lefotóztam magam, nagyon motiváló.

Megnéztük hétvégén az Egy szent szarvas meggyilkolása c. filmet, csodálatos érzékkel választom ki azokat a filmeket/sorozatokat, ahol gyerekeknek esik bántódása.

Találtam egy eladó lakást a szomszéd lépcsőházban, ami ugyanolyan elrendezésű és fekvésű, mint a miénk, csak van benne még egy hálószoba. Holnap este nézzük meg. Nem terveztem még néhány évig költözni, de nem igazán árasztják el a piacot a normális 4 szobás lakások, eddig még nem is igazán találtam olyat, ami tetszett volna és nem agglomerációban van. Fú, de milyen jó lenne plusz egy szoba. Fiam hatalmas troll, egy héten belül már másodszorra csinálta azt, hogy 6.45-kor addig nyöszörög, míg fel nem ébreszti a nagylányt, aztán tök magától visszaalszik még 8-ig. Lányom meg persze akkor már anyagyere, ébredjfel, tejetkérek, nealudjál. Aztán miután kiráncigál minket az ágyból, ő maga lefekszik a kanapéra és ott pihen még.

Közben kicsit el vagyok akadva gyereknevelésileg, de aztán lehet, hogy túlgondolom. A fiúbaba imádja a testvérét, mindenhova követi. A nagylányt meg fárasztja az öccse, nem akar vele játszani, szeretné, ha békén hagyná. Sokszor meg is csapkodja, fellöki, goromba vele. Elzárhatom egymástól őket fizikailag, fiam nagyon jól elvan a járókában, meg a nappali sarkát is le tudom úgy választani, hogy a lányomnak legyen egy öcsimentes sarka. De ez nem lesz mindig így, nem kéne megtanulniuk kezelni egymást és ezt a szituációt? Vagy csak túlgondolom, csináljam azt, ami a legkézenfekvőbb, majd kitalálunk valami más stratégiát akkor, amikor az "elzárás" már nem működőképes?

Mindenesetre már megint vettem egy gyereknevelős könyvet, hátha ihletet kapok.

Kipróbáltam az intimkelyhet, és csodálatos találmány. Az első két nap elég izgalmas volt, de aztán pikkpakk meg lehet tanulni ki- és betenni.

Lenyírtam a fiam haját, nagyon jól bírta, sajnos nagyon rövid beállítást sikerült választanom, úgyhogy most elég csúnya lett a gyerek, de így is nagyon szeretem.

Vettem egy nagy levegőt, és elmentem egy márkás fehérnemű üzletbe, hátha találok melltartót magamra. Sikerült is vennem magamnak egy drága, de ronda darabot, de állítólag még fél évig változhatnak a méreteim, és ha esetleg majd beleférek az E-s (!!!) kosárba, akkor tudok magamnak venni drága, de szép darabokat is.

Befejeztük a Broadchurch első évadát, amiben mindenki rendkívül szomorú és szenved, és mégis szeretem.

Tegnap megnéztük a Kafarnaum c. filmet, amin nagyon sokat bőgtem, mert gyerekek vannak benne, és éheznek és bántják őket és rettenetes körülmények között élnek. Mégis szerettem, és újra megnézném.

Csak úgy érdekességképpen, éppen a Gyászt olvasom Németh Lászlótól, amiben szintén mindenkinek rossz és mindenki szenved, úgyhogy lehet, hogy szándékosan választok magamnak ilyen témákat az úgynevezett szabadidőmben.

Kicsit letörtem Python tanulásilag, mert a leckéket értem, a kis gyakorlatokat meg tudom csinálni, a házikat is gond nélkül megoldom, aztán jön egy milestone project, és azt sem tudom, hogyan álljak neki, és a megoldást is értetlenkedve nézem.

Szombat délelőtt és hétfő este között a fiúbabával nyomtuk kettesben, hát szégyellem bevallani, mennyire feltöltődtem attól, hogy nem volt itt a lányom. Mindekszülazilyen.

Szombaton lenyomtam a pilatest, ebédre átjött egyik barátnőm, estére két volt-kollégám, vasárnap délelőtt dumáltunk Viddel, elugrottam a plázába, este megcsináltam az erőnlétjavító edzést. Hétfőn délelőtt jött a kárpittisztító, aztán elmentünk ebédelni egy másik barátnőmmel (fiam első éttermes, etetőszékben ülős élménye), gyakoroltam pythont, este megjött a lányom, fektetés után megint erőnlétjavító torna.

Ja, és beugrott, hogy gimiben rajzoltam utoljára, és én akkor azt szerettem, és miért ne rajzolhatnék megint. Aztán elhessegettem, így is annyi mindent csinálok, erre szembejött velem egy divány.hu-s cikk arról, hogy felnőttként azt tanulhatsz, ami érdekel, még akkor is, ha nincsen első látásra haszna, és vágjál bele, úgyhogy belevágtam.

Most iszom egy kávét, leülök a python házi elé.

És megjött az első menzeszem így másfél év kihagyás után, hello old friend.

Tegnap írtam egy hosszú nyafogós bejegyzést, de lehalt a blogmotor és elveszett az egész.

Múlt héten a pici baba volt beteg, ezért preventíve a nagylány nem ment bölcsibe, erre hétvégén ő lett beteg, és így egész héten itthon maradt velem. És kedd este pont vállon veregettem magam, hogy egész jól megy ez, kialakul így is a napi ritmus, nincsenek óriási balhék, mindenki kapott enni, és tiszta ruhájuk is van. Aztán rájöttem, hogy aha, persze, túlélhetőek a napok egyedül két gyerekkel, de se bevásárlást nem intéztem, de játszótéren nem voltunk. Úgy általában, ki sem léptünk a lakásból. Amit így betegen persze nem is igényelt, de amúgy a hétköznapok része lenne. Nem tornáztam, tanulásról nem is beszélve. Este eljutottam táncra, de az óra felénél leállt az agyam, és képtelen voltam bármit is megjegyezni.

Nem tudom, mások hogyan oldják ezt meg, gondolom nem lehetetlen, de az, hogy nincsen olyanra időm/energiám, ami engem épít, amit magamért és magamnak csinálok, az kinyír. Napközben van egy óra, amikor éppen mindkettő alszik, olyankor sokszor én is alszom. Ami persze jó, de azt nem élem meg olyan hű de felemelőnek, hogy pici szabadidőm arra megy el, hogy alapvető fiziológiai szükségleteimet kielégítsem. Nem csoda, hogy megőrülnek az anyukák.

Az tartja bennem a lelket, hogy hétvégén a babával leszek kettesben, férjem elutazik, lányom ezért nagyszülőknél lesz két napig. Rengeteget lehet pihenni egy nyolchónapos mellett, de ez akkor tűnik csak fel az embernek, amikor két gyereke van.

A kicsi baba abba a korba ért, hogy már lehet vele játszani. Lányom rohangál, kiabál neki, hogy gyere, gyereeee, az meg röhögve követi. Szét fogják szedni a lakást.

Nagylány:

• öccsét ölelgeti
• sokszor őt utánozza, pl négykézláb mászik, gőgicsél
• imádja kanállal etetni
• ha sír az öccse, szalad a cumijáért, és ragaszkodik hozzá, hogy odaadja neki
• ezen kívül meg állandóan fegyelmezi, elveszi tőle a zsepit meg kábelt azzal, hogy "ez nem játék!!"
• mondta, hogy szeretlek (persze nem nekem)
• Paff a bűvös sárkányt "Baffa"-nak hívja
• rajong a Tökfőzelék c. dalért
• képzeletbeli játékokkal játszik (hoz nekem tortát, elmegy bevásáolni stb)
• kéri, hogy költsek át dalokat, pl "cifra palota cumit énekelj!" (ami úgy hangzik, hogy cifra cumika, zöld a cumija, gyere ki te cumirózsa vár a cumika)
• ezen felbuzdulva ő is rendszeresen költ át dalokat
• felismerem már a határfeszegetéseket, nem jön fürdeni, nem akar lefeküdni, nem megy bölcsibe, de aztán jön és csinálja, csak jól kell erre reagálni
• (igazából ez az egész időszak arról szól, hogy jól kell reagálni)
• úgy beszél vele, mint én szoktam, hogyha próbálom rávezetni valamire. tagoltan, lassan. pl:
  • én, férjemnek: az utcán találkozunk Balázs anyukájával
  • ő: és? még?
  • én: ...?
  • ő, felemelt ujjal: a. dani. a. nyu. ká. já. val. is.
• ő is akar kötni meg horgolni

Fiúbaba:

• a hónap elején megtanult ülni, akkor nagyon sokat mérgelődött (fárasztó dolog ám), de azóta már mászik is
• beállt a napirendje, kétszer alszik 1.5-2.5 órát
• elég necces amúgy vele, hamar elálmosodik, de ha azonnal viszem aludni, akkor meg este nem bírj, harmadik alvásra meg nincsen idő, szóval egy kicsit mindig húzni kell vele az időt
• 1-2x kel még éjjel
• abbahagytam a szoptatást, mert nem volt rá igény, forgolódott, tépte ki magát az ölemből
• amióta nem szoptatok, azóta a napközbeni altatás megy, mint az ágybaszarás: beviszem, függöny el, cumi be, le az ágyba, kimegyek, viszek be neki tápot, megissza, elfordul, alszik
• már ő is "kiszalad" az előszobába, amikor az apja megjön munkából
• nagyon hangosan és erősen tud sírni, ez nekem tök szokatlan, lányom sokkal halkabb
• igazi izomcsomó, lehetetlennel határos a pelenkázása és öltöztetése, mert állandóan elforog
• ki és bekapcsolja az x-boxot
• megy neki a "lóg a lába lóga"
• nagyon sokat evett, aztán lázas lett három napra, azóta kb feleannyit eszik, de szerencsére van tartaléka

Mit apró, hatalmas örömök.

Fiúbaba kedd délelőtt volt utoljára lázas, nagylány pedig egy nap alatt kiheverte a fosást, csak az öccse influenzagyanúja miatt nem ment eddig bölcsibe. Ha holnapig nem jön ki rajta, akkor megúszta, és reggel mehet már megint.

Ma volt időm és energiám tornázni.

Megnéztem egy epizódot Marie Kondo rendrakós műsorából egy részt, ezen felbuzdulva a gyerekek cuccait az ő módszerre szerint hajtogattam össze, és nahát, tényleg átláthatóbb és rendezettebb. Kíváncsi vagyok, hogyan válik be.

Visszafogytam a második terhességem kezdősúlya alá.

Ma délelőtt elmentem lányommal kettesben sétálni, kacsát etettünk, akik egy ponton elkezdtek minket megrohamozni.

Van még ecetes chipsem!