Szombaton elvittem a nagylányt kicsit kirándulni, nagyon rég mondogatja már, hogy menjünk villamossal, úgyhogy elmentünk villamossal, hideg volt és sütött a nap, néztünk toronydarut, hazaértünk délre.
Vasárnap felcuccoltuk magunkat, elmentünk megnézni valami vegán piacot az ankertben, ami azért nagy szám, mert azért kell 10 perceket gyalogolni meg villamosozni, és elég hamar el szokott fáradni a nagylány, de ezt is egész jól bírta. A fiúbaba másfél órával később aludt el a szokásosnál, és sokkal kevesebbet is aludt, nem igazán van hozzászokva ahhoz, hogy alvásidőben mászkálok vele. Most vagy ezért, vagy ettől tök függetlenül, de ma majdnem 4 órát dobott be "délelőtti alvás" címén.
Véget ért egy újabb 6 hetes Anyatest projektes edzésprogram, most már a Turbó+-t csináltam. Szépen látszik is rajtam, örülök, hogy még a legelején szeptemberben lefotóztam magam, nagyon motiváló.
Megnéztük hétvégén az Egy szent szarvas meggyilkolása c. filmet, csodálatos érzékkel választom ki azokat a filmeket/sorozatokat, ahol gyerekeknek esik bántódása.
Találtam egy eladó lakást a szomszéd lépcsőházban, ami ugyanolyan elrendezésű és fekvésű, mint a miénk, csak van benne még egy hálószoba. Holnap este nézzük meg. Nem terveztem még néhány évig költözni, de nem igazán árasztják el a piacot a normális 4 szobás lakások, eddig még nem is igazán találtam olyat, ami tetszett volna és nem agglomerációban van. Fú, de milyen jó lenne plusz egy szoba. Fiam hatalmas troll, egy héten belül már másodszorra csinálta azt, hogy 6.45-kor addig nyöszörög, míg fel nem ébreszti a nagylányt, aztán tök magától visszaalszik még 8-ig. Lányom meg persze akkor már anyagyere, ébredjfel, tejetkérek, nealudjál. Aztán miután kiráncigál minket az ágyból, ő maga lefekszik a kanapéra és ott pihen még.
Közben kicsit el vagyok akadva gyereknevelésileg, de aztán lehet, hogy túlgondolom. A fiúbaba imádja a testvérét, mindenhova követi. A nagylányt meg fárasztja az öccse, nem akar vele játszani, szeretné, ha békén hagyná. Sokszor meg is csapkodja, fellöki, goromba vele. Elzárhatom egymástól őket fizikailag, fiam nagyon jól elvan a járókában, meg a nappali sarkát is le tudom úgy választani, hogy a lányomnak legyen egy öcsimentes sarka. De ez nem lesz mindig így, nem kéne megtanulniuk kezelni egymást és ezt a szituációt? Vagy csak túlgondolom, csináljam azt, ami a legkézenfekvőbb, majd kitalálunk valami más stratégiát akkor, amikor az "elzárás" már nem működőképes?
Mindenesetre már megint vettem egy gyereknevelős könyvet, hátha ihletet kapok.
Ezt mondtátok