Egymás után két nap bementem az irodába.
Egyik nap otthon hagytam az ebédemet, a belépőkártyám nincsen meg, és telefontöltőt sem vittem magammal. Elképzelni sem tudom, hogyan bírtam ki a mindennapi bejárást (Budapestről Vácra!!! 3 éven keresztül), elképesztő. Tegnap amúgy tök érdekes volt, hogy nem volt semmi programom munka után, úgyhogy munkából csak beugrottam plázába, aztán mikor hazaértem, akkor éppen vacsoráztak a gyerekek, és azért ez is nagyon szuper, hogy nahát, nem nekem kellett mennem értük időre, meg nem nekem ventillálják ki magukat azonnal, hanem mire hazaérek, addigra nyugi van, meg vacsora.
Tumblren szembejött, hogy "what a beautiful day to not be in high school", és tényleg, azért a kanapéről meetingelni, miközben zoknit kötök, kinn esik a hó, szóval ez elég high life.
Próbálok visszaemlékezni, mi is történt októberben meg novemberben.
Voltak fellépések mindkét csapattal, és nagyon jól viseltem az őszt, meg a korai sötétedést, mert sikerült halloweeni hangulatba hoznom magamat. A gyerekek kidekorálták a lakást, meg nagyon cuki szellemeket meg csontvázat hímezgettem, ami pont kitartott egész októberben. Meg nyilván a sok mozgás is segít, meg hogy volt mire készülni.
Volt halloween buli, aztán néztünk magyar horrort moziban (Holnap meghalok), meg volt nálunk barátokkal közös főzőcske, és teljesen jól tudtunk beszélgetni a gyerekek mellett, szóval ilyenkor mindig rájövök, hogy teljesen valid dolog barátokat áthívni magunkhoz, és itt lenni, már nem szakítanak kétpercenként félbe.
Aztán kiderült, hogy hívtak minket fellépni januárban, amire már november végén elkezdtük a koreót és különpróbákat, d közben december elején van másik fellépés, úgyhogy szokás szerint összesúsztak a dolgok, de menedzselhető, és amúgy meg nagyon szeretem.
Most meg itt van december eleje, és legszívesebben egész nap vagy kötögetnék, vagy hímeznék, de kell más dolgokat is csinálni, korán kelni és nyűgös, fáradt gyerekeket iskolába noszogatni.
Mióta elkezdődött az iskola, meg egy doki tanácsára melatonint adunk a fiamnak, azóta 20:00-kor már alszik, szóval nagyon hosszúak lettek az esték (valamikor két epizódot is megnézünk az aktuális sorozatunkból! party hard), ezzel viszont az jár, hogy elég nehéz otthonról elindulni táncra. Eddig valahányszor valaki megkérdezte, hogy hogyan van energiám két gyerek mellett heti kétszer eljárni, akkor azt tudtam mondani, hogy az alternatíva az, hogy itthon pörgünk és vacsora és fürdés és fektetés, és valamikor még negyed 10-kor is fenn voltak. És akkor már inkább elmegyek otthonról és táncon vagyok 7-től fél 9-ig, fél 10-re hazaérek, mármint ugyanott vagyok pihenésileg, otthon sem pihentetőbb lenni. Na de ezt most azért egy csomót változott, úgyhogy jah. Sokkal szerencsésebb lenne, ha ezek az órák korábban kezdődnének, de még az a szerencse, hogy eléggé szeretem ahhoz, hogy így is csináljam.
Ezt mondtátok