A nyár folyamán amúgy tartottam egy kisebb purge-öt a lakásban, szemét/cseriti kategóriákba osztottam néhány dolgot, pl a három éve ugyanabban a szatyorban álló cipők, gyerekszobában felhalmozódott szarságok (ANYA NEM SZARSÁG), konyha sarkában fél éve álló elromlott kisgépek (nem dobjuk szemétbe, mert veszélyes hulladék, de szeméttelepre sem vittük el, mert halogattuk). Felmerült, hogy vegyünk a nappaliban a billy szekrények tetejére még kiegészítő elemet üvegajtókkal (most is üvegajtók vannak a billyken, és csodálatos, hogy látom is a könyveimet, meg nem is porosodik, így ki lehet állítani a könyveknek támasztva a gyerekek anyák napi ajándékát, táncos fejdíszeket, hímzést stb),
aztán inkább kiválogattam egy csomó könyvet, amit úgysem akarok újraolvasni, meg olyanokat, amiket 9 (!!!) éve vettem, de aztán annyira nem tetszett és nem fejeztem be, és ha 9 év alatt továbbra sem haladtam vele, akkor talán nem kéne itt foglalnia a helyet. A kerületi könyvtárnak adományoztam, szóval ha mégis elolvasnám, akkor max kikölcsönzöm. És így mégsem kell a szekrény tetejére kiegészítő elem, mennyi pénzt megspóroltam.
Szóval ez most remek érzés. Nagyon zavar még mindig, hogy rengeteg olyan cuccunk van, amiket évente csak néhányszor használunk, de kell attól még, és tárolni kell és nyafnyaf nyaf.
Ezt mondtátok