AnnGel blogja

Lassan eljutunk amúgy odáig, hogy könnyebb a nagylánnyal, mint a fiúbabával, mert nagylány elvan, segít pizzát kenni, kitalálja, hogy az erkélyen eszik, visz magával mogyorót, rajzol, vagdos, ragaszt. Persze vannak rossz napjai, amikor semmi sem jó és csak nyúz és nyafog. Fiúbaba meg most is jól elvan, de mindent, tényleg minden elér, felér, összeveri magát, szájába veszi, megrágja az asztal szélét, magára rántja a fregót, állandóan kék-zöld foltos a feje. Simán lepakol az étkezőasztalról, eléri a billentyűzetet, egeret, a lányom ceruzáit, ollóját, nem tudom, hova pakolhatnék előle. Ha bezárom a ráccsal a szobába, akkor jól elvan egyedül a viszonylagos biztonságban, de ha rájön, hogy közben buli van máshol, akkor rázza és üvölt. Jó lesz ez így. Amúgy egyre többet játszanak együtt, van, hogy napi 10 percet is! És nem üvölt a végén senki.

Szóval a nagylány:

• rászokott arra, hogy a mi ágyunkban alszik el, késő este pedig átcipelem a helyére (így nem zavarják egymást az öcsivel este)
• imád piknikezni, kiülünk az erkélyre, vagy a közös udvar pici füves részére
• továbbra is emlegeti a "szellemeket": sokan vagyunk, nem fér el a kisfiú - mondja vacsora közben az asztalnál ülve. ok.
• az egyik szomszéd vele egyidős lánya barátkozni próbált vele (megölelte és puszit akart neki adni), amitől annyira sokkot kapot, hogy azóta elbújik mögém, ha meglátja
• felfedezte a bunkizást, időnként bekéri magát öccse rácsos ágyába, letakarom egy pléddel, és ott kuksol
• továbbra is a kedvenc elfoglaltsága a rajzolás
• kapott futóbicajt, amit teljes menetfelszereléssel használ (sisak, kesztyű, könyök- és térdvédő), komoly arccal magyarázza, hogy különben ha elesik, akkor nagyon megüti magát

"Kicsi"fiam:

• másfél évesekre való ruhákat hord, úgyhogy egyre nehezebb megmondani, melyik ruha kié, mert 92-es méretet még/már mindkét gyerek hord
• kialakult a napi rutinja: bekapcsolja az x-boxot (pittyeg), lekúrja a könyveket a polcról, előhúzza a mérleget a bútor alól, aztán megy tovább a dolgára
• kis buldózerként mindenen átmászik
• imádja a szobánkat, de oda nem engedem be (fel tud mászni az ágyról, aztán leesik), ezért időnként beül az ajtó elé, azt kaparja, kiabál (mint egy macska)
• befúrja magát a legkisebb helyekre is, aztán kiabál, mikor nem tud kijönni
• 10-ből 8 éjszakát átalszik már
• ehhez az is kell, hogy minden este bemegyek az alvó gyerekekhez, és körbeszórom mindkettőt cumival
• nem csak lerámolni tud, hanem már azzal is játszik, hogy tárgyakat felpakol az asztalra
• tök jól elfocizgat egyedül, körbe körbe kerget bármit, ami gurul
• egyik nap azon kaptam rajta, hogy lerántotta a korpovit kekszemet az asztalról, és azt zabálja a földön

Nem aludtam el, és még pisilés nélkül is kibírtam. Hurrá! Persze senkivel sem tudom kibeszélni a hülyeségeket a sztoriban, de a héten csak megnézi a férjem is.

Ma délelőtt pedig a másfélórás Game of Thrones-t is meg tudtam nézni, miután fiam bedobta a szunyát. Micsoda sikerek.

Hétvégén napközben egyedül voltam a gyerekekre, szombaton szerintem többet kiabáltam, mint egy hónap alatt szoktam, most ezért vagy nem ezért, de vasárnap meg mindenki angyal volt. Meglepő módon egy csomó mindent tudtam mellettük csinálni, pedig ilyenkor csak a túlélésre szoktam hajtani, most meg kipucoltam a gyerekszobai szőnyeget, pizzát sütöttem ebédre, mostam, hajtogattam. Én hős.

Az elmúlt két hét elég sűrű volt. Rengeteg olyan nap és pillanat volt, amiről szerettem volna írni, de nem volt rá alkalmam. Semmi extra, csak egy jól sikerült délután, vagy egy különösen harmonikus és kiegyensúlyozott nap, piknik pléden, ilyenek. 

Nagyvonalakban.

Itt a legnagyobb lány, velünk tölti kéthetes húsvéti szünetét, egy részről szuper, mert nagyon jól eljátszanak a nagylánnyal, másrészről rossz, mert a fiúbaba már érti, hogy valamiből ki van zárva, és ő is akar jönni és csinálni, de egy tank, közös játékra esély sincsen. Marad a különválasztás és a sírás.

Mentünk Veszprémbe, kísérletezek a daedalonnal, hol megelőzi a rosszullétet, hol nem. Kapott a nagylány futóbiciklit, egész hétvégén a veszprémi udvarban tepert vele, mire hazajöttünk és kimerészkedtünk vele az utcára, addigra már tökéletesen használta. Én meg felléptem szombaton, igen, a húsvéti hosszúhétvége közepén szombaton, azóta sem tudom, hogy a tanárnő tényleg nem vette észre, hogy az időpont mikor lesz, vagy ilyenkor lehet normális áron normális helyeket bérelni fellépésre. Nem tudom. Eredeti terv szerint szombaton az egész család visszajött volna Pestre, aztán eszembe jutott, hogy elég, ha én jövök, a többiek maradhatnak még szüleimnél egy napot, és vasárnap ráérnek visszajönni. És így is lett, ami tudjátok, mit jelentett? 26 órát a családom nélkül. Csodálatos volt. Tiszta, rendezett lakásra jöttem haza (éljen a takink), ami nem lett szétkúrva 5 perc alatt. És reggel alhattam, nem ébresztett senki.

A fellépés szuper volt, jól éreztem magam. Elég sok üresjárat volt előtte, de mivel nem a világ végén volt, így kimentünk addig, ettünk egy pizzát, ittunk egy kávét, teljes sminkben nyilván, de szerintem azon a környéken nem lepődik meg már senki semmin.

Aztán volt olyan napunk, amikor teljesen egyedül voltam a három gyerekre, és túléltem, azóta meg nagylány bölcsiben, én itthon a fiúbabával, aki a nap nagy részében egy duplódarabot kerget, legnagyobb lány meg olvas és a netflixet csapatja.

Még Veszprémben megnéztük a Shazamot, amire elvittük a legnagyobb lányt és unokaöcsémet is. És azt hittem, hogy vicces, szuperhősös film lesz gyerek főszereplőkkel, és ez tényleg így volt, csak időnként átváltott horrorba, soha nem engedik el velünk többet a gyerekeket. Nem is értem, ki volt a célcsoport, mert közben a fő üzenet is nagyon didaktikus volt, fontos a család, erősebbek vagyunk együtt, mint egyedül satöbbi satöbbi. Aztán jönnek a szörnyek és letépik a fejed. Jaj.

A héten itt van Vid is Budapesten, egyik este vele is találkoztam, tegnap este kettlebell edzésre mentem, holnap este meg megnézem az új Avengers filmet, bár fogalmam sincsen, hogyan fogok 1) ébren maradni 2) nem bepisilni. Szóval történnek dolgok, süt a nap, 28 fok van, tegnap fagyiztunk. Az élet szép, csak kicsit álmos vagyok.

Hétfőn férjemet, szerdán engem borítottak ki a gyerekek, miután egy órát buliztak fektetés után. Ilyenkor pár percenként be kell mennem, megy a sikítozás, ugrálás, a kicsi kidobja a cumit, de cumi nélkül meg balhézik. Aztán csütörtökön felajánlottam a nagylánynak, hogy ha nem tud aludni az öcsitől, akkor nyugodtan alhat a mi ágyunkban, később átvisszük. És ez történt, és mindenki nyugiban elaludt, én meg később átcipeltem. Egy zseni vagyok.

Amúgy a fiúbaba egymás után 5-6 éjszakát átaludt egyhuzamban, erre tegnap felkelt, mert elhagyta a cumiját. Ilyenkor nem is az ébredéssel van baj, hanem azzal, hogy nem tudok gyorsan visszaaludni. Ma próbaképpen körbefűztem a rácsos ágyat (jobb híján) ágyneműhuzattal, úgy, mintha szőnék, nem tudom, ez így mennyire érthető. Szóval lett egy "fala" az ágynak, mert amúgy hiába van rácsvédő benne, azt legyűri, aztán álmában leveri a földre a cumit. De talán most már nem.

Tegnap amúgy tök váratlanul elmentem a második kettlebell órámra, ahol a 8 kilós súlyt gyorsan 10-re cserélte az edző, mert gyanúsan nem fáradtam el. Ettől aztán viszont kipurcantam. A váratlanság meg onnan jött, hogy megbeszéltem férjemmel, mikor menjek edzésre, csütörtök este vagy vasárnap délután, megbeszéltük a vasárnap délutánt, erre tegnap este hazajön, rá néz, "mikor indulsz?", én meg néztem, hogy nekem oké, már itthon sem vagyok.

Ma meg volt kollégákkal találkozom este, szombaton próba, úgyhogy egész mozgalmas hetem van, szuper.

Ma volt 20 olyan perc, amikor a gyerekek egymással játszottak, és nem gyilkolták egymást. A nagy négykézláb ment körbe-körbe, a kicsi meg röhögve követte. Időnként bejöttek a konyhába hozzám, ott produkálták magukat, amíg én zöldséget pucoltam, majd továbbálltak. Aztán kicsit később nagylányom elment apjával egy kerületi állatsimogatós-zenés rendezvényre, a fiúbabát letettem aludni, befejeztem a főzést, kiültem az erkélyre a napsütésbe olvasni, aztán hirtelen felindulásból kiszedegettem a tavalyi, elszáradt növényeket a balkonládákból, tettem bele tápot, meglocsoltam, vetettem bele magot az elszáradt virágfejekből (büdöskét, az mindent kibír).

Aztán megjöttek, és a lányom egyre érthetőbben, összefüggőbben el tudja mesélni, mit látott, mi történt, hol volt, ki mit csinált, én meg élvezettel hallgatom.

Felkelt a baba, ebéd, aztán ment a nagylány aludni, később a fiam is, így volt bő egy óra átfedésem, amikor mindketten aludtak, én meg ismét kivonultam az erkélyre.

Később összekészültem, elmentem egy közeli terembe, kipróbáltam a kettlebellt, ami alattomosan fárasztott le, óvatosan mentem fel a lépcsőn utána, mert meg-megrogyott a lábam. De nagyon élveztem. Közben férjem a legnagyobb meglepetésemre összepakolta a két gyereket, és elmentek fagyizni. Az edzés után én is csatlakoztam, fiam elszántan nyammogta élete első tölcsérét, én meg nem tudtam napirendre térni afelett, hogy férjem egyedül átpelenkáz, felöltöztet majd elnavigál két gyereket is. Ha egyedül vagyok a két gyerekre, akkor el sem szoktam hagyni a lakást, hacsak nem feltétlenül szükséges.

Aztán hazajöttünk, férjem ment el edzeni, este meg rekordidő alatt megfürdettem, ágyba dugtam mindenkit, mesével mindennel együtt ez 45 perc.

Most meg rendeltem magamnak 20ezer forintnyi arcápoló készítményt, mert rám tört, hogy elmúltam 30, foglalkoznom kéne a bőrömmel, úgyhogy most szembesültem olyanokkal, hogy kémiai hámlasztó, meg retinol. Remélem, hogy ezek után tényleg gyönyörű bőröm lesz, mert most katasztrófa.

Lányommal DMbe mentünk, amíg válogattam, ő ráérősen bepakolt több tusfürdőt és krémet a kiskocsiba. Mikor végeztem, megkértem, pakolja vissza. Nem örült neki, mérges volt, meg akarta venni, nem akarta visszatenni. Néhány perc empátia ("mérges vagy, amiért nem veszem meg a krémeket"), választási lehetőség ("visszateszed egyedül, vagy inkább én csináljam?").  Majd visszatolta a polchoz a kiskocsit, és mindent visszapakolt a helyére.

Ma este nagyon nehezen aludtak el, ment a fejenpörgés meg a buli. Erre fél 12-kor felébred a lányom, és kiabál, hogy cseréljünk pelenkát. Felébred a fiam. Pelenkacsere közben fiam feláll, gőgicsél, néz minket. Lányomat visszateszem az ágyba, fiamat megsimogatom, kijövök a szobából. Mindenki visszafekszik, egy perc múlva alszik. Huh.

Lesz a NOS4A2-ból is sorozat, komolyan már, hogy lesz erre időm.

Olvasás megint visszaesett, szerintem egy hete ki sem nyitottam a könyvet, amit most olvasok, pedig érdekel. Viszont továbbra is kísérletezgetek a hangoskönyvvel, éppen Michelle Obamától hallgatom a Becoming-ot.

Rosszul alszom, sokat forgolódok, már arra megébredek, ha férjem a hátára fordul (mert tudom, hogy utána horkolni fog). Csak akkor alszom mélyen, amikor már napok óta 7 óránál kevesebbet alszom, de az meg nem jó, mert annyi meg nekem nem elég, mert kelek még éjszaka egyszer, meg tornázni sem tudok, ha így kinyiffanok.

Nem is írtam, hogy pár hónapra elkezdtem hallani valami nagyon furcsa zajt a radiátorcsöveken keresztül, mintha valaki egy tompa tárggyal ütögetné? Először csak késő este hallottam, amikor lefekvéshez készülődtünk, de néhány hét után hajnali 2-3 körül is volt, és nagyon hangos, a szoba pici, a csövek mellett van az ágyunk, felébredtem rá. Gondoltam, hogy esetleg az egyik szomszédnak az ágya ott lehet a radiátor mellett, és amikor bedobja magát az ágyba, akkor észre sem veszi, hogy nekicsapódik a keret? Kérdeztem másokat, hallják-e, de nem, mert vagy nem használják a szobát, vagy valaki más alszik ott, aki éppen nincsen otthon stb. Kérdeztem a közös képviseletet, hogy panaszkodott-e valaki, de nem. Rákérdeztek a karbantartónál, hogy ellenőrizte-e a kazánt de ott is minden rendben volt. Amúgy sem gyanakodtam a kazánra, mert akkor gondolom egész nap hallottam volna.

Így hát egyik este felszívtam magam, és a legprimitívebb megoldáshoz folyamodtam: amikor megint hallottam a zajt, akkor elkezdtem veszettül csapkodni a csöveket. Utána hallotam még egy kis kaparászást, és azóta csend van. Néha a legegyszerűbb megoldás a legjobb.

Amúgy süt a nap, jó idő van, lehet már fagyizni, meg az icipici közös udvaron piknikezni, bőrkabátot hordani.

Gyerekeket továbbra is elzárom egymástól, nagyon bevált. Időnként megjelenik lányom, játszik az öccsével, aztán mikor terhére van, ismét elvonul. Vannak konfliktusok, de ezel megoldható.

Továbbra is bevált a közös szoba, együtt fekszenek, együtt kelnek. Előfordul, hogy fiam visszadől még aludni reggel, de nem jellemző. Szerintem ettől keveset alszik éjszaka, amit nappal pótol, amitől nem nagyon tudok vele sehova menni, de persze ez legyen a legnagyobb problémám, hogy kb egész nap alszik a gyerek.

Nagylányom:

• már ritkábban lát "szellemeket", de továbbra is rendkívül creepy, amikor megér, hogy szóljak rá a kisfiúra, hogy menjen el az ágyáról
• próbál kacsintani, de nem megy neki és ez nagyon vicces
• egy született Sherlock, ha látja, hogy homokozószettel megyek érte a bölcsibe, akkor tudja, hogy játszótérre megyünk
• meglepően jó testtudata van, egyik hévégén akkor tornáztam, amikor ébren volt, és a videón látott mozdulatokat egész pontosan utánozta
• ha kikészítek neki minden alapanyagot, akkor megcsinál magának egy tortillát
• szeret a konyhában sertepertélni körülöttem, van egy fellépője, és bármit is csinálok, már szalad oda, hogy "nézem, NÉZEM!!"
• este lefekvésnél szól nekünk, amikor az öccse kidobja az ágyból a cumiját
• nem mindig értékeli az empátiámat, rám szól, hogy "ne mondjad, hogy milyen bosszantó!"
• fingás nem maradhat titokban előtte, ha az utcán sétálva eleresztesz egyet, akkor fennhangon mondja, hogy "pukiztál az orrom alá!!"
• most már hónapok óta az esti rutinunk része, hogy kér még egy "utolsó" adag tejet, majd amikor megissza, kér még, én meg azt mondom, hogy nem adok, ez volt az utolsó. miért? mert kipisilsz. (mármint a pelenkából) ez most már lerövidült annyira, hogy mikor kijövök a szobából, már csak visszaszólok a vállam felett, hogy "ez volt az utolsó! mert kipisilsz! aludjál jól!!!"
• látszik egy toronydaru az ablakunkból, imádja
• végre végre átszokott más esti mesére. hónapok óta toronydarut, darugémet, betonkeverőt, betonpumpát, rakodódarus terehkocsit kellett nézegetni, de most lecserélte Berg Judit Hisztimesék c. könyve
• bizonyos szavakat következetesen rosszul mond:
• töröm töröm a máTok....
• add nekem azt, elPakom azt, szita szita péntek...

Kicsifiam:

• egyszer kel éjjel
• 2x2-3 órát alszik nappal
• kapaszkodva lépeget
• labdázik saját magával, négykézláb kergeti a labdát, amit aztán ellök, majd megint utána megy
• tapsol
• kidobja a cumiját az ágyból
• múlt héten először aludt anyámnál, egyáltalán nem rázta meg, hogy nem én keltem hozzá éjjel, meg hogy nem vagyok ott reggel

Nemsokára kijön a következő Avengers film, már megy az American Gods, lesz Game of Thrones is, meg Good Omens sorozat (ami előtt újra akarom olvasni a könyvet), meg a Sabrina következő évada is jön, basszus.

De ha már itt vagyok (mármint leültem blogolni), elmesélem, hogy vettem a gyereknek egy bárányos ébresztőórát, aminek nem az a lényege, hogy ébreszt, hanem hogy mutatja, mikor van reggel. Éjszakára becsukja a szemét, és egy beállított időpontban pedig kinyitja. Sokszor előfordult, hogy a nagylány megébredt hajnalban valamire, majd konstatálta, hogy világos van, és minket is kibalhézott az ágyból. Egy hete van meg ez az óra, és múlt hétvégén azt sikerült elérnem vele, hogy ameddig a bárány szeme csukva van, addig mi csukott ajtó mögött vagyunk a szobánkban és pihenünk. Jó, felébresztett, kért tejet, de utána elfogadta, hogy visszafekszem még. Negyed 9-kor ébredtem utána, addig egyedül elszöszölt a nappaliban, rajzolt, ragasztott, vagdosott, szerintem ez maga a csoda. Hétköznap kevésbé érezni a hatását, 7.20-kor ébrednek, 7.40-re volt beállítva, ennyit magától is ejtőzött az ágyában eddig. Kíváncsi vagyok, milyen lesz a most hétvége.

Ja, és teljesen más téma, de vettem mosható intim betéteket, nagyon megszerettem, már amennyire az intim betétek szerethetők, csak erre még valahogy be kell rendezkednem, hogy áztatás, utána mosás, de az intimkehely kiegészítésére tökéletesen megfelel.

Amúgy harmadik napja vagyok egyedül a gyerekekkel, szerda hajnaltól péntek éjszakáig elutazott a férjem, és szerencsére mindenki egészséges maradt, nagylány ment bölcsibe, este hármasban csapattuk, mindenki fürdött minden nap. Minden nap tornáztam, ma hajat festettem, babakaját főztem, szuper vagyok.

Nem tudom eldönteni, hogy a fiam rettenetesen béna, vagy egy zseni. 40 perce játszunk azt, hogy ő kidobja a cumit az ágyból, nyíg, bemegyek, visszaadom neki, és már rettenetesen idegesít.

Nyilván direkt csinálja.

Eléggé be vagyok fordulva, hétfő óta nem találkoztam senkivel a szűk családomon kívül, és hétfőn sem ültem be tánc után egy sörre, mert fáradt voltam, inkább hazatipliztem. Ami nagyon jó, mert kedden férjem éppen csak hazaért fürdetésre, szerdán késő estig egyedül voltam a gyerekekkel, csütörtökön megint éppen csak fürdetésre, pénteken meg dolgozott, bölcsi meg nem volt, így két gyerekkel voltam egész nap, miközben lebetegedtem, rázott a hideg és fájtak a csontjaim.

Eredetileg péntek este lettek volna vendégeink, de lemondták betegség miatt, gyorsan beszerveztem másik, régen látott barátokat, akiket aztán én mondtam le betegség miatt. Szombaton gondolkodtam azon, hogy este elmehetnék moziba vagy valami (mert egy nap alatt aztán el is múlt az a szar, bármi is volt az), egyedül akár, de áh, vasárnap este úgyis átjön egy barátnőm, aki aztán nem jött át, a férjem meg elment fürdetés után edzeni, tök jó, én meg tanulhatok/olvashatok/tornázhatok, ja nem, mert egy kibaszott órája azzal szórakozom, hogy percenként bemegyek a kurva cumit visszaadni a fiamnak.

Életre szóló kaland.

21:30, végre alszanak.

Szóval nem történt semmi a héten, befejeztem a Russian Dollt (jó volt), meg ma elmentem a Müpába a lányommal délelőtt kézműveskedni, sütött a nap, villamosoztunk, ragasztottunk, aztán bezabált valami édességből, és ebéd nélkül ment aludni (közben sikítok belül), de este végülis megette az ebédjét, úgyhogy nem cukron élt ma, evett húst is, hurrá.

Jelenleg ennyi izgalmat tudok felmutatni, megyek is zuhanyozni.