Lassan eljutunk amúgy odáig, hogy könnyebb a nagylánnyal, mint a fiúbabával, mert nagylány elvan, segít pizzát kenni, kitalálja, hogy az erkélyen eszik, visz magával mogyorót, rajzol, vagdos, ragaszt. Persze vannak rossz napjai, amikor semmi sem jó és csak nyúz és nyafog. Fiúbaba meg most is jól elvan, de mindent, tényleg minden elér, felér, összeveri magát, szájába veszi, megrágja az asztal szélét, magára rántja a fregót, állandóan kék-zöld foltos a feje. Simán lepakol az étkezőasztalról, eléri a billentyűzetet, egeret, a lányom ceruzáit, ollóját, nem tudom, hova pakolhatnék előle. Ha bezárom a ráccsal a szobába, akkor jól elvan egyedül a viszonylagos biztonságban, de ha rájön, hogy közben buli van máshol, akkor rázza és üvölt. Jó lesz ez így. Amúgy egyre többet játszanak együtt, van, hogy napi 10 percet is! És nem üvölt a végén senki.
Szóval a nagylány:
- rászokott arra, hogy a mi ágyunkban alszik el, késő este pedig átcipelem a helyére (így nem zavarják egymást az öcsivel este)
- imád piknikezni, kiülünk az erkélyre, vagy a közös udvar pici füves részére
- továbbra is emlegeti a "szellemeket": sokan vagyunk, nem fér el a kisfiú - mondja vacsora közben az asztalnál ülve. ok.
- az egyik szomszéd vele egyidős lánya barátkozni próbált vele (megölelte és puszit akart neki adni), amitől annyira sokkot kapot, hogy azóta elbújik mögém, ha meglátja
- felfedezte a bunkizást, időnként bekéri magát öccse rácsos ágyába, letakarom egy pléddel, és ott kuksol
- továbbra is a kedvenc elfoglaltsága a rajzolás
- kapott futóbicajt, amit teljes menetfelszereléssel használ (sisak, kesztyű, könyök- és térdvédő), komoly arccal magyarázza, hogy különben ha elesik, akkor nagyon megüti magát
"Kicsi"fiam:
- másfél évesekre való ruhákat hord, úgyhogy egyre nehezebb megmondani, melyik ruha kié, mert 92-es méretet még/már mindkét gyerek hord
- kialakult a napi rutinja: bekapcsolja az x-boxot (pittyeg), lekúrja a könyveket a polcról, előhúzza a mérleget a bútor alól, aztán megy tovább a dolgára
- kis buldózerként mindenen átmászik
- imádja a szobánkat, de oda nem engedem be (fel tud mászni az ágyról, aztán leesik), ezért időnként beül az ajtó elé, azt kaparja, kiabál (mint egy macska)
- befúrja magát a legkisebb helyekre is, aztán kiabál, mikor nem tud kijönni
- 10-ből 8 éjszakát átalszik már
- ehhez az is kell, hogy minden este bemegyek az alvó gyerekekhez, és körbeszórom mindkettőt cumival
- nem csak lerámolni tud, hanem már azzal is játszik, hogy tárgyakat felpakol az asztalra
- tök jól elfocizgat egyedül, körbe körbe kerget bármit, ami gurul
- egyik nap azon kaptam rajta, hogy lerántotta a korpovit kekszemet az asztalról, és azt zabálja a földön
Ezt mondtátok