Ezt mondtátok

  • AnnGel: @isolde: de jó, nagyon menő vagy! (2023.07.24. 23:46)
  • isolde: Tök jó! Én 42 évesen csináltattam az első tetoválást. (2023.07.24. 16:41)
  • isolde: @AnnGel: itt Norvégiában azt az elméletet tolják, hogy a szülőknek haveroknak kell lenni, mert ha ... (2023.06.10. 14:07)
  • AnnGel: @isolde: sajnos nem tudok részleteket, hogy kivel megy hogyan szokott konfliktusa lenni a gyerekem... (2023.06.09. 13:08)
  • isolde: Én pont bírtam anno az oviban a verekedős gyerek anyukáját, mert jó fej volt. De lehet, hogy csak ... (2023.06.09. 07:32)
  • Utolsó 20

2019.04.26. 13:54 AnnGel

Az elmúlt két hét elég sűrű volt. Rengeteg olyan nap és pillanat volt, amiről szerettem volna írni, de nem volt rá alkalmam. Semmi extra, csak egy jól sikerült délután, vagy egy különösen harmonikus és kiegyensúlyozott nap, piknik pléden, ilyenek. 

Nagyvonalakban.

Itt a legnagyobb lány, velünk tölti kéthetes húsvéti szünetét, egy részről szuper, mert nagyon jól eljátszanak a nagylánnyal, másrészről rossz, mert a fiúbaba már érti, hogy valamiből ki van zárva, és ő is akar jönni és csinálni, de egy tank, közös játékra esély sincsen. Marad a különválasztás és a sírás.

Mentünk Veszprémbe, kísérletezek a daedalonnal, hol megelőzi a rosszullétet, hol nem. Kapott a nagylány futóbiciklit, egész hétvégén a veszprémi udvarban tepert vele, mire hazajöttünk és kimerészkedtünk vele az utcára, addigra már tökéletesen használta. Én meg felléptem szombaton, igen, a húsvéti hosszúhétvége közepén szombaton, azóta sem tudom, hogy a tanárnő tényleg nem vette észre, hogy az időpont mikor lesz, vagy ilyenkor lehet normális áron normális helyeket bérelni fellépésre. Nem tudom. Eredeti terv szerint szombaton az egész család visszajött volna Pestre, aztán eszembe jutott, hogy elég, ha én jövök, a többiek maradhatnak még szüleimnél egy napot, és vasárnap ráérnek visszajönni. És így is lett, ami tudjátok, mit jelentett? 26 órát a családom nélkül. Csodálatos volt. Tiszta, rendezett lakásra jöttem haza (éljen a takink), ami nem lett szétkúrva 5 perc alatt. És reggel alhattam, nem ébresztett senki.

A fellépés szuper volt, jól éreztem magam. Elég sok üresjárat volt előtte, de mivel nem a világ végén volt, így kimentünk addig, ettünk egy pizzát, ittunk egy kávét, teljes sminkben nyilván, de szerintem azon a környéken nem lepődik meg már senki semmin.

Aztán volt olyan napunk, amikor teljesen egyedül voltam a három gyerekre, és túléltem, azóta meg nagylány bölcsiben, én itthon a fiúbabával, aki a nap nagy részében egy duplódarabot kerget, legnagyobb lány meg olvas és a netflixet csapatja.

Még Veszprémben megnéztük a Shazamot, amire elvittük a legnagyobb lányt és unokaöcsémet is. És azt hittem, hogy vicces, szuperhősös film lesz gyerek főszereplőkkel, és ez tényleg így volt, csak időnként átváltott horrorba, soha nem engedik el velünk többet a gyerekeket. Nem is értem, ki volt a célcsoport, mert közben a fő üzenet is nagyon didaktikus volt, fontos a család, erősebbek vagyunk együtt, mint egyedül satöbbi satöbbi. Aztán jönnek a szörnyek és letépik a fejed. Jaj.

A héten itt van Vid is Budapesten, egyik este vele is találkoztam, tegnap este kettlebell edzésre mentem, holnap este meg megnézem az új Avengers filmet, bár fogalmam sincsen, hogyan fogok 1) ébren maradni 2) nem bepisilni. Szóval történnek dolgok, süt a nap, 28 fok van, tegnap fagyiztunk. Az élet szép, csak kicsit álmos vagyok.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://anngel.blog.hu/api/trackback/id/tr2314787464

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása