Elképesztő, hogyan tud szörnyű aztán szuper lenni ez a gyereknevelősdi minden átmenet nélkül. Pénteken oviinfóra mentem, 5-kor kezdődött, férjem otthon a két gyerekkel.Később jöttem rá, hogy nem volt még velük kettesben ebben az időszakban, 7 után szokott rájuk maradni, amikor már mindenki megvacsorázott, és már csak fürdeni kell. Most viszont még mindenki pörög, vacsoráztatni is kell, és vajon mi lesz. Hát mi lett, káosz nyilván, szegéyn férjem.
Na de másnap délelőtt elvittem a közeli művházba a nagylányt, havonta egyszer van ott valami elég low budget játszóház, de egy ekkora gyereknek tökéletesen megfelel. Lehetett kartonból kivágni és összeragasztani dínót, és hát a ragasztásba beleszerelmesedett, beleült az ölembe, és 80 (??!!?) percig ült az ölemben, ragasztott és ragasztott és ragasztott. Időnként mutatta, hogy "nézd", de nagyrészt csendben ült, dolgozott, én meg élveztem, hogy az ölemben ül, mert amúgy otthon nem egy bújós típus. Majd volt zene, táncolt rá, felöltöztünk, hazavillamosoztunk. Úgy töltöttünk el két órát öltözéssel, vetkőzéssel, játékkal, ragasztással, zenével, hazaúttal, villamosozással együtt, hogy egyetlen konfliktusunk sem volt. Azóta sem térek magamhoz.
Mindenhol azt tanácsolják, hogy a gyerekekkel töltsünk külön, kettesben időt, amikor csak rá figyelünk, és ez segít a testvérféltékenységgel is. Azt viszont nem olvastam még sehol sem, hogy ennek a kettesben eltöltött időnek szerintem nem is az a lényege, hogy a gyerek élvezze, hanem az, hogy te rácsodálkozzál, milyen jó fej. Olyan könnyű beleragadni a mindennapi rutinba, ahol a kelj fel, egyél, öltözz, tedd el, most ne játsszál, indulunk, kabátod, vedd a cipőd, ahol ne piszkáld az öcsédet, miért lökted fel, ne vedd el tőle, hogy elfelejtük, mennyire szeretnivalók amúgy. Nekem erre jó ez a kettesben idő, amikor nem sietünk, amikor mindent van idő megbeszélni, amikor csak rá figyelek.
Ja, és közben haladok a Beszélj úgy... kisgyerekes szülőknek c. könyvvel, rengeteg plusz van benne, ami az eredeti sorozatból kimaradt, sokkal több a mindennapi példa, és egy csomó tippet ad olyan helyzetekre, amiktől már most ideges leszek, ha belegondolok (hazudozás, árulkodás stb).
Belekezdtem a Russian Dollba és az After Lifeba, nézzük a Broadchurch második évadot, megnéztük a Behind the curve dokumentumfilmet (laposföldhívőkről szól, nagyon jó!), ja, meg nézem a Sex & Love around the world c. dokusorozatot is. Még múlt héten elolvastam Németh Lászlótól a Gyászt, és elkezdtem a Selyemhernyót Robert Galbraith-től, ami eddig nagyon tetszik, de attól baromi ideges vagyok, hogy a fülszöveg olyasmit spoilerezett el, ami a 135. oldalon még mindig nem következett be.
Ezt mondtátok