Nem vagyok elégedett magammal, és most nem tudom, hogy én akarom túltolni a dolgokat, vagy tényleg fegyelmezettebbnek kéne lennem. Azt sem tudom, mit várok magamtól, vagy azt hiszem, hogy tudom. Nem tudom.
Szóval van a két gyerek, ebből egyik 4-ig bölcsiben, a másik meg olyan, mintha nem is lenne, időnként megetetem, pelenkázom, lerakom aludni, a maradék időben mászkál, pakol, zajt csap, esetleg felborul, és akkor sír. De hogy úgy alapvetően elvan. Este meg fél 9-kor ágyban van mindenki, 9-kor alszanak el, azután is szabadprogram.
Azt gondolnám, hogy napi egy 20-30-40 perces tornát és egy kis python gyakorlást igazán össze lehet hozni. Ezt a kettőt tartom a legfontosabbnak, csináltam magamnak "órarendet", megterveztem előre a hetemet, melyik nap megyek bevásárolni, melyik nap mennek anyámék a nagylányért a bölcsibe (mert akkor a délutánom is szabad). Felosztottam itthoni feladataimat, mit lehet akkor is csinálni, mikor ébren a gyerek (mindenféle házimunka, meg amihez el kell itthonról menni), mit lehet akkor, amikor alszik (torna, python). Sokat segített az, hogy ezeket végiggondoltam, előre elterveztem, mert így ha váratlanul korábban elaludt a pici, akkor nem folytattam rutinból a rendrakást/mosást/hajtogatást, hanem nekiálltam tornázni, mert ugye a házimunkát akkor is lehet, amikor ébren van.
Szóval pár hétig működött ez, hatékonyan pörgettem a feladatokat, aztán ezen a héten teljesen szétestem. A torna még oké, de tanulni nem volt erőm leülni. Elfolyt az idő, peregtek a percek, elaludtam a kanapén. Pedig egész jók most az éjszakák, fekhetnék korábban este, az lehet, hogy segítene. Vagy tervezzek be olyan napokat, amikor csak punnyadok? Basszus, mások képzéseket végeznek el, míg gyesen vannak, meg a doktorijukat csinálják. Hogyan? Én meg itt nyafogok, lézengek. Úgy érzem, hogy sosem volt még ennyi időm azt csinálni, amit csak akarok, erre mégsem tudom kihasználni.
Ezt mondtátok