AnnGel blogja

Nem lett végül állásinterjú, lemondták, mert közben valaki betöltötte az üresedést.

Eldöntöttem, hogy ovit váltunk, úgyhogy végre ez a nyomasztó téma is lekerült a vállamról.

Kiderült fiamról, hogy horkol, ami megmagyarázza, miért alszik nyugtalanul és miért sír fel éjszakánként többször is.

Amúgy vannak más dolgok is, nem csak munkakeresés és ovipara meg horkoláspara, voltunk pl koncerten (Lóci játszik lemezbemutató), meg szerveztünk társasozást (Pandemic), előtte meg céges buli, ez így három egymást követő nap uhhh. Amúgy vicces, ez volt az első olyan év, hogy gyesen levő anyukákat is elhívtak a céges karácsonyi buliba, úgyhogy elmentem, találkoztam ismerősökkel, mindenkinek elmondtam, hogy amúgy januárban felmondok, úgyhogy vicces volt.

Rá vagyok kattanva egy új podcastra, You Are Not So Smart, most különösen ez az epizód jött be nagyon (Why pursuing the things we think will make us happy can make us sad and avoiding the things we think will make us sad can make us miserable), de eddig mindegyik nagyon tetszett, amit meghallgattam. Férjemet állandóan ezzel traktálom, hogy képzeld, mit hallottam benne, alig van más témám, mert hát amúgy túl sok izgalmas dolog nem történik velem, lássuk be.

Na közben az van, hogy visszahívtak a cégtől, hogy hát egy hétig hányták-vetették a dolgot azzal kapcsolatban, hogy 4-ig tudnék dolgozni, és arra jutottak, hogy meghallgatnának. Látom, hogy náluk rengeteg nyitott állás van, valszeg nem tolonganak a németül és angolul is beszélő jelentkezők.

Szóval kedden interjú, az elmúlt napokban próbáltam felhozni a németemet, memerise-t használok, illetve netflixen az atypicalt német szinkronnal néztem (és közben horgoltam a gyerekeknek a karácsonyi ajándékát, ez aztán az ultimatek multitasking), ma estére pedig bevállalt egy némettanár skypeon. Nagyon profi volt, végigvettük, miről lehet szó az interjún, mit hogyan mondunk, jó lesz ez.

Elég menő lenne, ha ide felvennének, 10 percre van gyalog, a németet is használni kell, megtanulhatnék egy új szakmát, legalábbis remélem, hogy a tesztelésen keresztül majd jobban belelátok a fejlesztésbe, és abba az irányba elmehetek. Amúgy kiderült, hogy egy ismerősöm testvére 11 éve dolgozik ott, elmondása szerint tényleg rugalmas a cég, és bár van, aki többet fizet a piacon, nekem tényleg megfizethetetlen lenne, hogy ennyire közel van, és összeszedhetem a gyerekeket délután.

Persze az sem lenne rossz, ha lenne még pár interjúm, mert jobb érzés lenne több lehetőség közül választani, de tényleg szimpatikusak.

Most, hogy ezen a téren haladunk, óvodával kapcsolatban meg egyre jobban elbizonytalanodtam. Rettenetes természete van az óvónőnek, hallom, hogyan beszél a gyerekekkel, de eddig próbáltam magam meggyőzni, hogy ha a lányom jól érzi magát ott, akkor talán ez nem nagy gáz. A pszichológus szerint jól érzi magát, vannak barátai, amúgy már ügyesen bemegy reggelente, és nincs is annyira szétesve délután, mint két hónapja.

Mikor elkezdtük az ovit, azt kérték, hogy próbáljam 8-ra vinni, mert fél 9-ig vannak foglalkozások, utána már reggeli, és aztán a délelőttöt általában az udvaron töltik. És azok a gyerekek, akik későn járnak, azok lemaradnak ezekről a foglalkozásokról, és milyen rossz a gyereknek, hogy másnak már összejött egy paksaméta rajz, neki meg nem. Ettől függetlenül nem viszem 8-ra, mert akkor keltenem kéne, meg feszült lenne az egész reggel, én meg ráérek, úgyhogy fél 9 körül szoktunk beérni, általában már a reggelihez készülnek. Még így is amúgy sürgetni kell reggel, meg van, hogy tempósan megyünk, mert rohadt késő van, de tényleg nem látom értelmét egy fél órával kelteni a családot azért, hogy aztán a fiammal már negyed 9-kor a játszótéren üljek. Meg sötét is van még kurvára. Persze nem lesz ez mindig így, de majd ráérünk sietni meg siettetni, amikor dolgozunk mindketten, és ezt az oviban is megmondtam. Erre péntek reggel férjem viszi a kislányt oviba, ahol kb senki sem köszön neki, hanem az óvónő fintorog, széttárja a kezét, és azt mondja, hogy "jól van, ma sem festesz, mert lemaradtál róla".

És itt tört el bennem valami, mert hogy a faszba nem lehet ennyire érteni a gyerekek lelkéhez, ez tényleg mi a büdös búbánatra jó? Nem az ő hibája, hogy későn érünk be, nem tud ezzel mit kezdeni, lehet, hogy nem is zavarja, hogy nem festhet. Ha persze keseregne rajta, akkor kedvesen, szeretettel meg lehet neki mondani, hogy hát későn értek be, és mondjad anyukának, hogy korábban szeretnél oviba jönni. De ez? Így? És nyilván nem ez az egyetlen, ami nagyon szemet szúr ott nekem, mert rengeteg más van, de azt hiszem most esett le, hogy aki ilyet mond, az tényleg nem a gyerekek érzéseit tartja szem előtt, hogy nekik mi a jó.

Fú.

Munkafronton egyre jobban basz az ideg.

1) visszavennének az előző pozimba 6 órában (mert kötelező), azt viszont nem szeretném, mert nem jöttem ki jól a főnökökkel. Oké, ez az én bajom, végülis ez megoldaná minden problémámat, kivéve azt, hogy utálnám a munkámat, de jó. Szóval:

2) cégen belül keresnek nekem munkát, de sajnos azok, amik 6 órásban működnének, azok nem fizetnek annyit, mint amennyit előtte kerestem, hanem 20%-al kevesebbet (annyit kerestem akkor, mikor 6 és fél éve felvettek a céghez). Plusz még annyival kevesebbet, hogy ugye 8 óra helyett 6-ot dolgoznék. És még abba bele is mennék, hogy átmenetileg alacsonyabb beosztásba visszamegyek dolgozni, de hát ugye multi, és a multik nem nagyon adnak fizetésemelést, szóval hiába lennék újra vezetői pozícióban néhány év múlva, fizum nem tartana ott, mint a gyerekek előtt.

3) aktívan keresek munkát cégen kívül. Eddig egy helyről hívtak csak vissza, onnan is azért, mert elfelejtették elolvasni a kísérőlevelem, hogy részmunkaidős vagy extra rugalmas 8 órásat keresek. Mivel a cég itt van pár utcára, ezért tudok 4-ig maradni, de utána össze kell szednem a gyerekeket, és hát majd visszahívnak, ha még aktuális így is, de úgy látom, ezt már nem sikerül megugrani, mert nem hívtak.

4) visszamehetek dolgozni persze 8 óra + 1 óra ledolgozandó ebédszünetre is, és fizethetek a szittert, aki elmegy a gyerekekért, és jó esetben hatra hazaérek hozzájuk, amúgy 7kor már fürdeni szoktak és 8kor alszanak, szóval adok a minőségi időnek, majd a szitter elmegy velük fagyizni nyáron, meg játszótérre gondolom.

Munkakeresési parában vagyok, van egy csomó szimpatikus meló cégen belül is, meg máshol is, konkrétan a szomszéd utcából is felhívtak már, de az, hogy 6 órában dolgoznék, ez asszem elggé bebasz mindenkinek. Amúgy mondtam a HResnek, aki hívott, hogy be tudom vállalni a 8 órát, ha 4-kor léphetek, de azóta sem hívott vissza. Közben meg ennek a cégnek mennek most a reklámjai, hogy gyere ide dolgozni, meg mennyire diverz csapat, de úgy tűnik, a rugalmas munkaidőt még nem sikerült megugrani.

Mindegy, mérges vagyok és szomorú és elkeseredett.

A másik meg az, hogy rettenetesen unom magam, ma délután nagyrészt csak a fiammal voltam, szüleim elvitték Flórát, és most először érzem úgy, hogy jobb, ha mindketten itthon vannak, mert akkor legalább a kisfiam elfoglalja magát azzal, hogy a nővére után lohol, és nem én vagyok az egyetlen szórakozása. És nem arról van szó, hogy fárasztó lenne fakockákat pakolni egymásra, hanem az, hogy érzem közben, hogy mindjárt leáll az agyam, annyira unom magam.

Pár nap alatt bedaráltam a Veronica Marsot, nagyon tetszik, egy csomó szereplőre nem is emlékeztem, az sztorit is nagyjából elfelejtettem, a filmből semmi nem rémlik, úgyhogy lehet, hogy nem ártott volna ezeket újranézni a 4. évad előtt, de így is rohadt jó volt, imádom a hangulatát.

Szuperjó volt, persze valahányszor utazunk valahova, mindig felmerül, hogy oda kéne költözni, mert hogy omladozó egészségügy meg oktatás, blabla.

Programunk:

Csütörtök: utazás, séta, az aletto Kudamm Hotelben szálltunk meg, DDR múzeum (NDK-ban az élet, használati tárgyak, volt egy berendezett lakás is, férjem megkönnyezte gyerekkora bútorait), este pedig Daniel Sloss, aki nyilván remek volt és szerelmes vagyok belé. Még napközben láttunk a Hackeschert Markton egy nem hivatalos árust, aki tök jópofán megfestett bakelit lemezeket árult, de nem volt nálunk készpénz. Sajnos később már nem találtuk meg. Késő este még meglátogattunk egy kórházat is, annyira fájt a fülem, kaptam még még fájdalomcsillapítót meg orrsprayt, és kifizettünk 60 eurót a sürgősségi ellátásért.

Péntek: Pergamon Museum, The German Spy Muesum (ez is nagyon érdekes volt), estére férjem kinézte a Comedy Cafe Berlint, ahol voltak angol nyelvű előadások, nagyon hangulatos, pici hely, rettenetesen messze a szállásunktól.

Szombaton: főleg csavargás, piacok, forralt bor, street art, Reichstag, este elmentünk moziba, mert hogy itthon sosem lesz rá alkalmunk, és megnéztük a Jokert

Vasárnap: haza

Tökre nem aludtam ki magam, pedig sokat aludtam, de valszeg van némi elmaradásom. Fiamat eléggé felkúrta, hogy elhagytuk napokra, sírt, amikor meglátott és szaladt vissza anyámhoz, de erre fel voltam készülve. Lányom tökre fel volt dobja, két nap egyik nagyszülőnél, két nap a másiknál, csacsogott, vacsoráztunk, nagyon édes volt.

Pont ez történik. Leadtam a gyerekeket, holnap repülünk Berlinbe, ahol lehet, hogy leginkább, aludni fogok, meg háborítatlanul enni. A Maslow piramis alján tengetem életem.

Hetek óta kerülgetett a nátha, múlt héten férjem céges úton volt, így tartottam magam, aztán pénteken hazajött, én meg kidőltem. Több napi taknyolás után tegnap késő este bedugult a fülem, hajnalban már rettenetesen fájt, de találtam itthon cataflamot és jobb lett a világ. A doki ma kimosta a fülem, felírt antibiotikumot meg cataflamot, illetve azon lamentált, hogy fel kéne szúrni a fülemet, vagy inkább mégsem, mindegy, észre fogom venni, ha a repülőn beszakad a dobhártyám.

Légyszi ne.

Férjemnek tegnapelőtt kiújult a tenniszkönyöke, úgyhogy ő meg a reumatológiát járta ma meg. Egy rakás szerencsétlenség vagyunk.

Az elmúlt napokban bedaráltam a Big Little Lies második évadát, meg macskákat horgolok karácsonyra, megbarátkoztam az esős idővel (csak megfelelő ruha kell hozzá), jártam fiammal fogorvosi ügyeleten (nagyon beütötte a fogát egy esés közben), volt szülinapi sörözésem, ahol csak forralt csokiztam, mert már akkor beteg voltam, úgyhogy van itt minden.

Vannak ilyen meglepetések, fiam felmászott egy olyan mászókán, ahova a lányom is csak mostanában tanult meg felmenni, úgyhogy a gyerekből artista lesz vagy nemtom, mindenesetre majd ki kell találnom valamit, mivel kössem le az energiáit a későbbiekben. Másik meglepetés az volt, hogy lányomat ma otthagytuk egy vendégségben, nem így készültünk, haza akartunk menni délben, de nagyon jól eljátszott a házigazdák lányával, és hát közel lakunk, fiamat haza kellett vinni aludni, maradjon nyugodtan, persze, szólunk, ha bármi gáz van. Végül majdnem 5 volt, mire érte mentem délután, eszem megáll, hogy már itt tartunk. Persze ettől kimaradt a délutáni alvás, de este 7-kor már a mesét olvastam neki az ágyban, ennek is megvannak az előnyei.

Éppen Daniel Sloss megy ma a MoMKultban, röhej. Úgy indult az egész, hogy sok-sok hónapja láttam, hogy november közepén lesz showja Berlinben, és férjemmel milyen régen el akarunk már menni oda együtt, legyen ez a szülinapi ajándékom, hogy egy hosszúhétvége kettesben Berlinben, meg Daniel Sloss. Erre jóval később kiderült, hogy basszus, Budapestre is jön, méghozzá két héttel a berlini előadás előtt, grr. És persze erre ma kijött az HBOn is ugyanez a show, amivel most turnézik, oké, hogy elvileg csak US meg Canada régiókban elérhető, de a torrent nem ismer országhatárokat. Szóval most itt ülök, és megnézhetném a showt akár lekalózkodva, akár élőben, de összeszorított foggal várok még két hetet, mert csakazértis Berlinben nézzük, mert csak.

Fiamnál elkezdődött az ujjal mutogatós korszak is, kísérve azzal, hogy"mi? mi?", úgyhogy ez már akkor a harmadik szava.

Amúgy esküszöm, hogy jobban viselik magukat a gyerekek, amikor egyedül vagyok rájuk, persze muszáj velük otthonról elmenni délelőtt és délután is, pedig olvasok mesét, énekelünk, zenélünk, gyurmázunk, és még mindig csak reggel 9 van baszki. A játszóterezéssel, utána zöldséges, pékség, ebédet összeszedni, hopp, el is ment két konfliktusmentes óra, magic. Ebéd közben lányom megpróbált egy "nem ebből a pohárból kérek inni"-t, amire elhadartam, hogy ne variáljál, fogy a türelmem, úgyhogy hirtelen jó lett neki a pohara. Micsoda terror.

Közben beköszöntött a szotyorgós idő, de két hete találtam a decathlonban tök jó áron vízhatlan bakancsot, és azóta nem zavar az eső. A fiam is elfetreng overálban a vizes homokozóban, úgyhogy mindenki boldog, kivéve a lányom, mert minden hideg meg koszos meg nedves, töröljem meg a kezét meg takarítsam le a csúszdát. Ő a lélekállatom.

Múlt héten beteg voltam, a héten meg az őszi szünet miatt nincs sok energiám, úgyhogy eléggé elakadtam ebben az anyatest projektes edzésben, de jövő héten újraindul a program, befizettem már rá, újra lenyomom, amúgy nagyon brutális és van még hova fejlődnöm, de már megy egy csomó fekvőtámasz, illetve bizonyos megvilágításban mintha látszódnának izmok a hasamon.

Közben írtam a HRnek is, hogy hát izé, milyen opciók vannak, ha nem szeretném a régi pozimat, de aranyosan azonnal visszaírtak, hogy próbálnak akkor keresni mást, úgyhogy az elmúlt egy órában próbáltam összeszedni, mit is szeretnék, mi lenne ideális. Szuper lesz visszamenni dolgozni, de az a legjobb benne, hogy mivel férjem átveszi a GYEDet tőlem, ezért nem az van azonnal, hogy dolgozom, de közben a gyerekeket is szedjem össze, hanem az első pár hónapban tudok majd tényleg a munkára koncentrálni. Utána meg majd kialakul valahogy.

Amúgy egy csomó szuper dolog van, nem csak szenvedni szoktam (bár leginkább azt), nagyon bevált a szitterünk, jön minden héten, mi meg heti egyszer elmegyünk valahova valamit csinálni, októberben pl találkoztam táncoslányaimmal, vacsoráztunk férjemmel kettesben, voltunk koncerten, találkoztunk barátokkal, holnap meg halloweeni buliba megyünk. Volt egy bónusz társasozás is, az nálunk, de az is jól sikerült.

Pár hónapja elkezdtem Netflixen az Outlandert, most értem a végére a 4. évadnak, ami már pont annyira érdektelen lett, hogy ne is hiányozzon (pedig az első évadért nagyon rajongtam), most Living with Yourselfet nézünk, ja, meg lenyomtam két nap alatt a most kijött BoJack Horseman epizódokat, van két megkezdett kötésem és három félbahagyott horgolásom, belassultam könyvolvasásilag, szóval csak a szokásos.

Múlt héten beteg voltam, ezen a héten őszi szünet, eléggé túlélésre játszom, viszont a fiam második szava (a "nemnem!" után) az, hogy "virágom", a tavaszi szélből. Édesem.

Nincs mit szépíteni, szar most ez az időszak, lányom rettenetesen viselkedik óvoda után, bár már legalább reggel nem sír, délután a nyakamba ugrik, örül, de minden nap fél 6-kor eljön az a pont, hogy egyedül van a szobájába bezárkózva, és a jelenlevők legalább 33.33%-a sír vagy ordít. Időnként az arány 100%.

Fiamat délelőtt csak az köti le, hogy felmászik, lerántja, magára borítja, kiönti, szétszórja, ha otthon vagyunk, nem hajlandó enni, ha elmegyünk valahova, akkor meg végig kekszet zabálna, így otthon sem jó, mert szétkúrja a lakást, a játszótéren meg engem baszogat kajáért, meg 20 perc után kipurcan, és utána azért nyíg. Nem igazán találtam meg még vele a közös hangot, mi lenne vele optimális, elvittem zenés babás faszomra, de ott sem az van, hogy ülök és őt az éneklés szórakoztatja, hanem 10 perc után elunja, kinyitja az ajtót és kiszökik, én meg rohanhatok utána a folyosóra. Újabban a babakocsiban sem ül el, sétálnni meg még nem lehet vele az utcán, mert önveszélyes. Eszem megáll. Ja és persze minden éjjel kel még 2-3x, úgyhogy kialvatlan is vagyok.

Közben meg próbálok olyan játékokat összegyűjteni, amit hárman tudunk játszani, hogy valahogy kicsit közelebb hozzam egymáshoz őket, legyen olyan élményük, hogy jó egymással. Amúgy reggelente tök jól elvannak, cukik, el is szoktunk miatta késni az oviból, de pont leszarom, legalább ez a napi negyed óra jó élményük legyen egymásról.

A totális idegösszeomlástól végül az mentett meg, hogy szombaton férjem elvitte a gyerekeket nagyszülőkhöz, én meg elmentem hímzőworkshopra, ahol 5 órán keresztül koncentrálhattam egy dologra, csodás volt. Illetve felhívtam a családi napközit, ahova lányom járt, hogy tudom, hogy ez elég váratlan, de heti kétszer be tudják-e venni délelőttre a fiamat, hogy ne bolonduljak meg, és be tudják, a héten már volt, oké, hogy csak 2.5 órát, de addig is egyedül vagyok otthon, utána meg csak hazahozom és lerakom aludni, úgyhogy már ez is óriási előrelépés. A nagylány meg néhány napot nagyszülőknél van, élvezi a neki szentelt figyelmet.

Csak mi a szart fogok csinálni őszi szünetben, te jó isten.