Na közben az van, hogy visszahívtak a cégtől, hogy hát egy hétig hányták-vetették a dolgot azzal kapcsolatban, hogy 4-ig tudnék dolgozni, és arra jutottak, hogy meghallgatnának. Látom, hogy náluk rengeteg nyitott állás van, valszeg nem tolonganak a németül és angolul is beszélő jelentkezők.
Szóval kedden interjú, az elmúlt napokban próbáltam felhozni a németemet, memerise-t használok, illetve netflixen az atypicalt német szinkronnal néztem (és közben horgoltam a gyerekeknek a karácsonyi ajándékát, ez aztán az ultimatek multitasking), ma estére pedig bevállalt egy némettanár skypeon. Nagyon profi volt, végigvettük, miről lehet szó az interjún, mit hogyan mondunk, jó lesz ez.
Elég menő lenne, ha ide felvennének, 10 percre van gyalog, a németet is használni kell, megtanulhatnék egy új szakmát, legalábbis remélem, hogy a tesztelésen keresztül majd jobban belelátok a fejlesztésbe, és abba az irányba elmehetek. Amúgy kiderült, hogy egy ismerősöm testvére 11 éve dolgozik ott, elmondása szerint tényleg rugalmas a cég, és bár van, aki többet fizet a piacon, nekem tényleg megfizethetetlen lenne, hogy ennyire közel van, és összeszedhetem a gyerekeket délután.
Persze az sem lenne rossz, ha lenne még pár interjúm, mert jobb érzés lenne több lehetőség közül választani, de tényleg szimpatikusak.
Most, hogy ezen a téren haladunk, óvodával kapcsolatban meg egyre jobban elbizonytalanodtam. Rettenetes természete van az óvónőnek, hallom, hogyan beszél a gyerekekkel, de eddig próbáltam magam meggyőzni, hogy ha a lányom jól érzi magát ott, akkor talán ez nem nagy gáz. A pszichológus szerint jól érzi magát, vannak barátai, amúgy már ügyesen bemegy reggelente, és nincs is annyira szétesve délután, mint két hónapja.
Mikor elkezdtük az ovit, azt kérték, hogy próbáljam 8-ra vinni, mert fél 9-ig vannak foglalkozások, utána már reggeli, és aztán a délelőttöt általában az udvaron töltik. És azok a gyerekek, akik későn járnak, azok lemaradnak ezekről a foglalkozásokról, és milyen rossz a gyereknek, hogy másnak már összejött egy paksaméta rajz, neki meg nem. Ettől függetlenül nem viszem 8-ra, mert akkor keltenem kéne, meg feszült lenne az egész reggel, én meg ráérek, úgyhogy fél 9 körül szoktunk beérni, általában már a reggelihez készülnek. Még így is amúgy sürgetni kell reggel, meg van, hogy tempósan megyünk, mert rohadt késő van, de tényleg nem látom értelmét egy fél órával kelteni a családot azért, hogy aztán a fiammal már negyed 9-kor a játszótéren üljek. Meg sötét is van még kurvára. Persze nem lesz ez mindig így, de majd ráérünk sietni meg siettetni, amikor dolgozunk mindketten, és ezt az oviban is megmondtam. Erre péntek reggel férjem viszi a kislányt oviba, ahol kb senki sem köszön neki, hanem az óvónő fintorog, széttárja a kezét, és azt mondja, hogy "jól van, ma sem festesz, mert lemaradtál róla".
És itt tört el bennem valami, mert hogy a faszba nem lehet ennyire érteni a gyerekek lelkéhez, ez tényleg mi a büdös búbánatra jó? Nem az ő hibája, hogy későn érünk be, nem tud ezzel mit kezdeni, lehet, hogy nem is zavarja, hogy nem festhet. Ha persze keseregne rajta, akkor kedvesen, szeretettel meg lehet neki mondani, hogy hát későn értek be, és mondjad anyukának, hogy korábban szeretnél oviba jönni. De ez? Így? És nyilván nem ez az egyetlen, ami nagyon szemet szúr ott nekem, mert rengeteg más van, de azt hiszem most esett le, hogy aki ilyet mond, az tényleg nem a gyerekek érzéseit tartja szem előtt, hogy nekik mi a jó.
Fú.
Ezt mondtátok