AnnGel blogja

Ha az évem olyan lesz, mint az első hetem, akkor tele lesz váratlan programokkal, meglepő fordulatokkal, és háromszor fogunk elindulni moziba, mire megnézünk egy filmet. Ez nem jelenti azt, hogy ne lenne jó, csak kicsit megbonyolítja az életet.

Kezdődött ugye azzal, hogy január 1-re már minden jegy elkelt, aztán azzal, hogy a csütörtöki korcsolyát lemondták, és helyette fallabdázni voltunk. Pénteken napközben valamilyen indíttatásból ránéztem a jógastúdió honlapjára, amiről kiderült, hogy 2014-ben már nem fogadják el a sportkártyámat (kurvaélet), ezért helyette gyorsan elmentem valahova máshova jógázni. Szombaton reggel elmentem táncpróbára, amire nem vittem el a botomat (szerencsére volt egy plusz bot a stúdióban), szombat este újra elindultunk moziba, erre bombariadó volt a MOMban (komolyan már), de így legalább helyette wii-zhettünk éjfélig.

A hétfői nappal talán megtört a káosz-átok, mert végre eljutottunk a Wall Street farkasára a MOMba, volt jegyünk, nem volt bombariadó, és nagyon nagyon tetszett, csak ne lennék most ennyire álmos cserébe.

A szilveszter nyugisan telt, beszélgetés, evés, ivás, malacsütés, füstszag, ejtőzés a kanapén. Másnap délben értünk haza egy félig nyers malaccombbal (kívül megsült, belül nyers, pedig órákig a parázs fölött volt), el vagyunk látva a következő néhány napra kajával.

Úgy terveztük, hogy megnézzük A Wall Street farkasát, amire valamiért úgy gondoltam, hogy nem foglalok jegyet (mert az utóbbi időben valahányszor foglaltam, félház sem volt, de legalább fél órával előtte oda kell menni átvenni, ami nem fun, na mindegy). Szerencsére pasimnak indulás előtt eszébe jutott ránézni a helyfoglalásokra, és kiderült, hogy mindenki pont ezt tervezte be esti programnak, nahát. Így alakult az, hogy alternatív programként otthon maradtunk, elterültünk a kihúzott kanapén, és megnéztük a The Skin I Live In-t, utána a Despicable Me-t, zárásként pedig egy Once Upon epizódot.

Miután két hete nem mozgok, de legalább rengeteget kajálok, ezért elhatároztam, hogy elmegyek mozogni. Mivel elmarad a tánc, mára korcsályázást beszéltünk meg a táncos lányokkal, de sajnos lemondták. Gondoltam sebaj, elmegyek rúdtáncra, de a héten változtattak az órarenden, és nincsen olyan óra, amire el tudnék menni. Nézem a közeli jógastúdiót, de ott sincsen ma olyan óra, amire járni szeretek. Nem is értem, miért, de felhívtam a squash pályát is, hogy bár gondolom, nincsen ma este szabad pálya, hátha mégis, és... [DOBPERGÉS] volt!

Nem tudom, mit gondoljak, az év eddig eléggé tervezhetetlenül működik.

Nem csak könyvek vannak, hanem mindenféle események. Majdnem egy hetet töltöttem Veszprémben, utolsó napokra csatlakozott hozzám a pasim, aki aztán túlélte Apám szülinapját és a disznóviccelődő nagybácsival megspékelt hatalmas vendégsereget. Pénteken jöttünk vissza Budapestre, este Viddel és a szokásosnál nagyobb társasággal söröztünk hajnali fél 1-ig. Ez tőlem hatalmas teljesítmény, az utóbbi időben úgy berögzült a bioritmusom, hogy komoly rákészülés kell ahhoz, hogy tovább fenn legyek este 11-nél. Szerencsére az egy hét veszprémi pihenés alatt eltoltam ezt pár órával, éjjel 1-ig fenn voltam és 10-ig aludtam, micsoda punk vagyok!!

Aztán szombaton rokonozás és este grissini sütés, mert azt visszük/vittük vendégségbe ma meg tegnap, máskor meg nem volt rá időnk, csak szombat este 11-kor (party hard bitches). Vasárnapomat együtt töltöttem Viddel, Szimpla piac, pad thai a Parázsban, aztán átjött hozzám segíteni répatortát sütni. Este Eric Sumo koncert volt az A38-on, és mivel idén szerintem nem is voltam más koncerten, ezért azt is mondhatnám, hogy az év koncertje volt. De amúgy tényleg jó volt.

Tegnap és ma otthonról dolgozom, ami azt jelenti, hogy nézem az e-mailjeimet, hátha van valami, de nincsen semmi, mert kb senki nem dolgozik, szóval én meg közben olvasok, hajat festek, mosok, meg hasonló izgalmas dolgok.

Ma aztán kimegyünk vidéki barátokhoz malacot sütni szilveszter alkalmából, előre látom, hogy sokat fogok enni, egy keveset inni, aztán bevackolom magam a kanapéra este 8 körül, és elalszom.

Valami ilyesmi ennek az évnek a vége.

Nem toplista, hanem összefoglaló, mert ennyit olvastam összesen egész évben, nagyjából ebben a sorrendben. Csak pár szóval.

Dexter 1-3 - Jeff Lindsay

Év elején nagyon Dexter-hiányban szenvedtem, ezt gyógyítandó elolvastam néhány kötet, és sokkal brutálisabb, sokkal kegyetlenebb, mint a sorozat. Még úgy is nagyon érdekes volt, hogy a sorozatot láttam, mert már az első kötet is különbözik, a többi pedig teljesen másról szól. Azóta aztán lement az utolsó évad, ami leginkább feldühített, és azóta nem vágyom rá (legalább kigyógyított).

Invisible Monsters - Chuck Palahniuk

A Fight Clubot nagyon szeretem, és ez is elég beteg, csavarok mindenütt, a stílusa is megfogott, jó.

Hunger Games trilógia - Suzanne Collins

Engem abszolút megvett, jó a stílusa, pörög a sztori, könnyű olvasni, és első oldal után magával ragadott. Talán a harmadik kötet ül le egy picit, de nagy élvezettel olvastam, nehéz letenni.

The Girl Who Circumnavigated... - Catharynne M. Valente

Angolul olvastam, és úgy nagyon nehéz, ami miatt kicsit megbántam, hogy nem magyarul vettem meg. Bájos, kalandos történet, tele ötletekkel.

Tíz szál gyertya - Fekete István

Régóta halogattam, nem tudom, miért. Tíz gyertya, tizenegy történet, szomorú pillanatok, mély sóhajok. Sokáig gondoltam még rá utána.

A mélygarázs - Háy János

Tömény gondolatfolyam, érdekes, mert nem nagyon olvasok ilyesmit, de lehangoló, és nem az a fajta lehangoló, amit szeretek. De közben jó is volt, meg mégsem, nem tudom eldönteni.

Hajóbontók - Paolo Bacigalupi

Egynek jó volt, kalandos young adult kétdimenziós szereplőkkel. Nem volt rossz, de annyira hű de jó sem.

Ocean at the end of the Lane - Neil Gaiman

Nagyon szeretem Gaimant és ezt is szerettem tőle. Nem egy meglepő történet, kicsit olyan, mintha már olvastam volna hasonlót tőle, de izgultam és szurkoltam, jó volt.

Jessie Lamb testamentuma - Jane Rogers

Na ez viszont nagyon fos volt, nagyot csalódtam, az egész egy tömör hülyeség, nagyon felbosszantott. Még most is felbosszant, ahogy rá gondolok. Nem értem, mi miért történik, a felvázolt ok-okozatok között valójában nincsen összefüggés, bugyuta, következetlen, nagyon rossz.

Marija Morevna és a Halhatatlan - Catharynne M. Valente

Nem mertem angolul nekiállni, de jól is tettem, nagyon jó a fordítása. Varázslatos volt az egész, izgalmas, mégis ismerősek a népmesei motívumok miatt. És nagyon orosz az egész a sok vodkával és uborkával, tetszett.

The Bell Jar - Sylvia Plath

Nem tudom megmagyarázni miért, de szerettem ezt a depresszív történetet is, időnként kell egy ilyen.

Mile 81 - Stephen King

Imádom, mikor úgy állok neki egy történetnek, hogy fogalmam sincsen, miről fog szólni. Itt is úgy álltam neki, és nagyon jól tettem. Semmi egetverő újdonság nincsen benne, de mégis jó.

Rozsdatemető - Fejes Endre

Még mindig nem tudom, mit gondoljak, mindenesetre emlékezetes a Hábetler család története a töménytelen rántott hallal túrós csuszával.

Doctor Sleep - Stephen King

Ígéretes kezdés, izgalmas felvezetés, de a vége, a nagy finálé, a gigantikus harc szerintem nagyon el lett nagyolva, túl... egyszerű. Vártam még a csavart, meg hogy hol romlik el a terv ésatöbbi, de nem. Hm.

Un Lun Dun - China Miéville

Anti-kalandregény, oltári jópofa, nagyon élveztem, elképesztő, imádtam. Már amikor azt hittem, hogy innen tudom, hogyan lesz a folytatás, akkor mindig jött valami csavar, ami teljesen felborította az elképzeléseimet.

Elemi részecskék - Michel Houellebecq

Tudományosba hajló tömény filozofálgatás némi dugással megszakítva, de legalább baromi depresszív és teljesen lehangolt, mert az életnek semmi értelme ésatöbbi. Nem arról van szó, hogy én csak a ponyvát és a vidám sztorikat szeretem, mert szoktam olvasni szomorú történeteket is, és szeretem is őket, de ezt a fajtát eléggé nem.

Minou szigete - Mette Jakobsen

Bájos és szomorkás, de megmelengette pici szívemet.

Tavaly ilyenkor nem is fogadtam meg semmit, vagy legalábbis nem írtam le ide, szóval előkerestem a két évvel ezelőttit, de alig változott valami. Közben ahogy törtem a fejem, hogy mit szeretnék máshogy csinálni jövőre, rájöttem, hogy semmit, mert minden jó úgy, ahogy van most, 2013-ra egy rossz szavam nincsen. Tavaly ilyenkor a munka miatt sírtam rengeteget, de a jelenlegi teljesen jó, sokkal több mindenre van időm mellette. Szeretném továbbra is folytatni az elkezdett dolgokat, a sok testmozgást, nyelvtanulást, főzést, sorozatokat, olvasást. Továbbra is megtalálni az egyensúlyt a pörgés és pihenés között. Ha nagyon meg kell fogadnom valamit, akkor legyen az, hogy az oroszházimat ne az utolsó pillanatban csapjam össze mindig.

Nagyon kíváncsi vagyok a következő évre.

Szóval szombat esti táncpróba után még hazajöttem Veszprémbe (szüleim pont egy koncerten voltak Budapesten, így amikor vége volt, együtt mentünk haza), azóta itthon vagyok, és sikeresen nem estem kajakómába. Vasárnap egész nap süteményeket sütöttünk (mézeskalács, zserbó, mézes zserbó, gyümölcskenyér), de a hétfői nap a pihenésé volt. Ennek örömére olyat tettem, amit már régóta nem: órákon keresztül csak olvastam a fotelban. Kedden szentestére készülődtünk, és Apu holnapi szülinapjára készítettem el a töltött pulykát, amit már évek óta én csinálok, így az megint mozgalmas volt, de ma (karácsony napján) nem jöttek rokonok, mi sem mentünk senkihez, így nyugiban egy teával be is fejeztem a hétfőn elkezdett könyvet.

Választásom nem is lehetett volna kevésbé karácsonyi: Michel Houellebecq-től olvastam az Elemi részecskéket. Nem bánom, hogy időt szántam rá, de azt hiszem nem nekem való. Tény, hogy érdekelt a történet, érdeklődve olvastam, és magával is ragadott annyira, hogy még szomorkodjak is a vége felé, de azon kívül, hogy nekem túl csapongó, hol pornó, hol tudományos, hol filozofikus... nem tudok sem azonosulni, sem egyetérteni olyan szereplőkkel, akik szerint átölelni valakit csak pillanatnyi öröm, de sejtjeink úgyis elöregednek, mindmeghalunk stb. Értem én, hogy miről szól a könyv, de nem szeretem a témát, és jelen esetben megvalósítást sem. Az elbeszélést időnként felváltotta a nehezen követhető tudományoskodás, a végén őszintén szólva fel is adtam, és csak átfutottam ezeket a részeket. Még nyáron olvastam Háy Jánostól A mélygarázst, az is lehangoló volt, és azzal sem értettem egyet, de azt mégis jobban szerettem (ha már lehangoló irodalom).

Idén talán kicsit túltengtek a félig gyerek, félig felnőtt történetek, még májusban olvastam Valente-től a The Girl Who Circumnavigated Fairlyland-et, pár napja fejeztem be Miéville-től az Un Lun Dun-t, egy sfmagos ajánló nyomán pedig rábukkantam Jakobsentől a Minou szigetére (999 Ft a Libriben!!!!!), amibe most kezdtem bele. Nem akarok persze mérgezést kapni ezekből, de tervben van a The Girl... sorozat többi tagja, mostanában ezeket szeretem, ezek melengetik a pici lelkemet.

Már hosszabbodnak a nappalok, mindjárt itt a nyár!

Tegnap este séta közben hazafelé nem értettem, miért vannak ennyien az utcán. Aztán rájöttem, hogy szombat este van, amit normális emberek bulizással töltenek, nem pedig négyórás táncpróbával, mint én.

Megkezdődött a karácsonyi előkészület, hazajöttem sütitsütésre, megcsináltam a vaniliás kiflit, mézeskalácsot és mézes zserbót is, mindeközben izomlázam van, ami még mindig meglep, úgy tűnik, nem lehet elég régóta táncolni ahhoz, hogy ne fájjon valamim egy hosszabb gyakorlás után. Jelen esetben a fenekem.

Furcsa végre úgy tölteni az ünnepeket, hogy nem kell dolgoznom. Csütörtökön volt-kolléga találkozót tartottunk, és ismét rájöttem, hogy bár az emberek hiányoznak, a feladatok pedig izgalmasak voltak, mégis örülök, hogy ezt már csak kívülről szemlélem. Egy hónap múlva pedig már kívülről sem fogom látni, mert a pasim most jutott el oda, ahova én februárban: elege lett, ezért keresett és talált is másik munkát. Visszaolvastam az év eleji posztaimat, amikben leginkább a rengeteg munka miatt panaszkodtam, és örülök, hogy most meg már nincsenek ilyen problémáim. Pozitív irányba változott az életem, és remélem, hogy neki is így fog történni.

Ahhoz képest, hogy komplex létformák mennyire jól eléldegélnek a lakásban, rekordidő alatt döglött meg a mikulásvirágunk. Nem tudom, mit gondoljak.

A kis karácsonyfát továbbra sem hajítottuk még ki, mert szép, de ahogy teltek a napok, egyre hangosabb lett a percegés. Elővettem egy snitzer pengét és a porszívót, majd jelentőségteljesen a pasimra néztem, hogy vadállatokkal való küzdelem férfimunka, így hajrá. Végül öt perc sikítás és fél tucat szú után remegve öleltük egymást, mint valami horrorfilm szereplői, akik túlélték a borzalmakat, de már semmi sem lesz ugyanolyan, mint volt.

A hétvége a várakozásoknak megfelelően mozgalmas volt, szombat délelőtt skype Viddel, aztán bevásárlás, este pedig Mételyéknél forraltborparti ipari mennyiségű pirítósos kencével, furcsa csokipárlattal (ami átlátszó, 40 fokos, és csokoládéillatú), rosszullétig evéssel (vol1).

Vasárnap ebéd a Kandallóban (rosszullétig evés vol2), majd ismét vendégség, ahova vittünk saját készítésű rágcsákat és répatortát (rosszullétig evés vol3). Felfokozott partihangulatom este hétre érte el tetőpontját, ekkor ugyanis lefeküdtem a kanapéra és aludtam egy kicsit (ez már amolyan hagyomány).

Az este lezárásaképp még otthon gyorsan kisütöttem néhány kacsamellet, but that's how I roll.