AnnGel blogja

A csapatépítő viszont egész érdekesen* sikerült. Másfél napos (ottalvós) volt, aminek az első napján MBTI tréningen vettünk részt és kiderült belőle, hogy ESTJ-ENTJ között vagyok valahol. Ebből a T és  J nem volt meglepő, mert azt eddig is tudtam, hogy racionális alapon hozok döntéseket, illetve szeretem az előre megtervezhető dolgokat. Abban nem voltam teljesen biztos, hogy extrovertált vagyok, mert szükségem van időnként arra, hogy egyedül legyek, befele figyeljek, de azt hiszem, hogy még nagyobb szükségem van a barátaimra, családra, hogy egy közösség része legyek, tartozzak valahova (amire jó példa a tánc, a közös fellépések, az együtt sminkelések, öltözködés, ökörködés).

Persze ez időszaktól is függ, lehet, hogy mostanában túl sok volt úgy minden, főleg a céges események, amiből feleennyi is sok lenne. Két hete kollégát búcsúztattunk, múlt héten a csapatépítő, ma pedig céges karácsonyi buli lesz, amire pont emiatt nem megyek. Azt veszem észre, hogy lassan többet vagyok a kollégáimmal a szabadidőmben, mint a barátaimmal, és ez fáraszt.

Kezdem újra felfedezni a jógát, hullámokban tör rám, hogy rá vagyok-e hangolódva vagy sem, és most éppen igen. Találtam egy stúdiót tíz perc sétára az albérlettől, 36 °C-os teremben tartják az órát, az ötödik percben már meg akarok halni, de aztán mégsem, és az jó. Sokan kérdezték, hogy ez a bikram jóga-e, de nem tudom, nem annak hívják, bár a gyakorlatsor egy az egyben ugyanaz, szóval teljesen össze vagyok zavarodva.

Ahhoz képest, hogy leginkább most arra vágyom, hogy ne csináljak semmit, elég mozgalmas hétvégém és jövő hetem lesz vendégeskedéssel és találkozókkal, de ma például fürdőzni és szaunázni megyünk, ami jóóóóó.

*Persze volt egy olyan szakasz is, ahol elküldtem a főnököm főnökét a büdös picsába, mert ordenáré módon viselkedett, de minden buliba kell egy fasz, és itt legalább csak egy volt, a többiekkel jól elcsocsózgattam. Nem vagyok benne biztos, hogy a karrieremnek jót tett ez, de talán nem emlékszik rá. Ha pedig emlékszik, akkor meg szégyellje magát.

Csapatépítés és fodrász és életemben először csináltam nokedlit (!!!!!) és koncert és mozizás (Hunger Games 2. feliratosan, dejó) és színház (Woyzeck).

És pasim csinált hulladékfából tök jó mini karácsonyfát, feldíszítette fényekkel meg egyebekkel. Tegnap derült ki, hogy nem azért pattog és perceg, mert kiszárad éppen vagy hőingadozás hatására tágul, hanem azért, mert kibaszott szúk (szuvak?) eszik. Hatalmas fehér undorító kukacok, amiket sikítva poszívóztam ki a fából.

De legalább szép, csak ne percegne még mindig.

Van még benne valahol egy túlélő. Rohadékok.

És persze egy kis DIY: enkezemmel készített adventi koszorú, avagy a ragasztópisztolyt nem csak táncoskellékekhez lehet használni.

El bírnám viselni, ha ilyen lenne a tél. Hó csak a hegyekben essen, hogy lehessen síelni, de a városokban maradjon csak a szikrázó napsütés. Nem zavar a hideg, felöltözöm én, csak az ég ne legyen szürke.

Örömöm tárgyáról készítettem egy művészi képet is:

Múlt hét végül pihenéssel telt, sokat voltam otthon, bár ez így nem igaz, szóval többet voltam otthon. Csütörtökön lemondtam a táncot, mert az taknyosan nem nagy élmény, és elmentem a kollégám búcsúsörére. Illendőségből megittam egy forralt bort, maradtam háromnegyed órát, tüsszögtem, kifújtam az orrom, és mindenki megértő volt, hogy nem maradok tovább. Így aztán vidáman szaladhattam igazi barátaim sörözésére, ahol pesze sokkal jobban nem voltam, és sokkal tovább nem maradtam, de legalább őszinte volt a mosolyom.

Péntek este pedig kipróbáltam, milyen is a szauna-show, meg a felöntések, és hát halál meg pusztulás, de közben meg jó is volt, szóval jó. Hétvégét Veszprémben töltöttem, sütött a nap, a zseniális UnLunDunt olvastam, és az Anyukámtól kapott, plédanyagból varrt poncsót hordtam. Három réteg ruha fölött. Mert ennyire fázom 21,5 °C-ban. Két év munkája ment tönkre pikk-pakk, két évig szoktattam magam vissza normál hőmérsékletre négy év panel után, de a jelenlegi albérletben meg lehet gyulladni. A tulaj azt mondta, hogy ne tekergessük a radiátort, mert lehet, hogy nem tudjuk újra kinyitni, a KK-ban pedig amúgy is benne van a fűtés, úgyhogy ki bánja. Süt a nap, amitől eleve melegebb van, és volt már olyan éjszaka, hogy fel kellett kelnem ablakot nyitni, mert nem bírtam visszaaludni.

Nem elég, hogy hatalmas pazarlás, de ez nem állapot, hogy ennyire fázzak, mikor hazamegyek, ez nevetséges. Így most egy életem, egy halálom, de elzártam a radiátorokat. Mert én így lázadok.

Egyedül töltöttem a hétvégét, de kihasználtam az időt, pénteken megnéztem egy másik rúdtáncstúdiót, szombaton elmentem jógázni (36 °C, minden ászanát 21 lélegzetvételig kitartós), szombat este pedig próba meg fellépés. Némi technikai nehézséget leszámítva nagyon jól sikerült, lettek videók, meg minden. Vasárnap aztán leginkább csak itthon pakolásztam, válogattam a táncos cuccokat, átnéztem a papírjaimat, meg Family Guy és South Park maratont tartottam.

Nagyon élveztem, hogy múlt héten négyszer is el tudtam menni mozogni, érzem, hogy erősödöm, egyre kevésbé van izomlázam, erre kedd reggelre teljesen lerobbantam, itthon vagyok, teamérgezésem van, gyengének érzem magam. Nem ér.

A hétvégén annyi minden történt, ami általában egy hét alatt szokott. Tettünk egy rövid sétát Gödöllőn, megnéztük a hatalmas kastélyparkot, sétálgattunk a szürkületben, pasim sztorizgatott. Előtte még voltunk mindenféle boltokban, meg nyomasztó részein a városnak, vettem otthonra kényelmes irodaszéket, műkorcsolyát, cipőt, voltunk Ecseri piacon (de nem vettünk semmit), főztem is, illetve táncpróbám is volt. Vasárnap reggel fallabdázni mentünk, ami annyira nem tűnt jó ötletnek, mikor 9-kor már a villamosra vártunk (na jó, nekem még akkor is jó ötletnek tűnt, csak egyesek panaszkodtak a szörnyűséges hajnali ébresztés miatt), de legalább izomlázam van azóta is. Féltem kicsit attól, hogy mindkettőnkből előjön a kompetitív állat, de aztán nem számoltuk a pontokat, mert ezt még csak barátságos bemelegítésnek szántuk.

Hétfőn pedig idősűrítőt használtam, mert munka után még valahogy belefért az orosz, egy rövid táncgyakorlás, aztán egy rúdtáncedzés, pedig nagyon nagyon álmos voltam előtte, és eszembe jutott, hogy mennyivel egyszerűbb lenne elaludni a kanapén.

Közben meg leginkább álmos vagyok. Felfedeztem, hogy a körút túloldalán* van egy normális bolt, ami nem korán bezáró lepukkant CBA, hanem tök jó a választék, normális a nyitvatartás, nem rondák a zöldségek, van Cserpes joghurt. Engem ilyenekkel nagyon boldoggá lehet tenni, mert nagyon el voltam kényeztetve az Astorián a szemközti Tescoval, és azóta is sínylettem, hogy a közvetlen környéken csak ótvar boltok vannak. De nem. Szóval vettem Cserpes tejet, mert pasimnak mindig sír a szája a dobozos tartós tejektől, és basszus, tényleg más íze van, azt gondoltam, hogy ez csak hiszti, de nem, tényleg van különbség. Szóval mostantól vehetem azt, mert nekem is az ízlik, first world problems.

Ezenkívül volt egy kis minidrámám is, mert jelentkeztem táncolni egy színházas projektbe, aminek kijött a próbarendje: január végéig (tehát a köv 2 és fél hónapban) minden kétnapos hétvégének legalább egy napján próbálni kéne. Ezt így akkor le is mondtam, mert más terveim is vannak télen, nem csak ez, wellnesselni is mennénk, meg időnként haza Veszprémbe. Mélységesen szomorú is voltam két napig, azon elmélkedtem, hogy néhány éve még sokkal kevesebben voltunk, és akkor tudunk arra figyelni, hogy kinek milyen időpontok jók, de most már nem, mert nem is lehet erre figyelni, ennyi embernél, és fetrengtem az önsajnálatban, régenmindenjobbvolt.

Persze aztán beszéltem a tanárnővel, átküldtem neki, hogy milyen időpontokban érek rá próbálni, és az alapján meg összehoztuk, hogy benne lehetek egy koreóban, tehát hiába vagyunk sokan, tud még erre figyelni, nem kicsi porszem vagyok csak estébé. Örülök.

*Mi a körút rosszabbik oldalán lakunk, és még mindig nem tudom feldolgozni, hogyan lehet ekkora különbség egyes utcák között. Nem azt mondom, hogy késelős környéken vagyunk, a tér az még pont oké, de egy utcával arrébb már nem mennék. A ház előtti húgyszagú buszmegállóban levágott lábú hajlékalan cirkál, a boltok kínálata lehangoló, de a környék inkább csak kellemetlen, nem veszélyes. Erre átmegyek a túloldalra, ahol jól öltözött fiatalok beszélgetnek a szórakozóhelyek előtt, néhányak kutyát sétáltatnak, normális választék van a boltokban, ilyenek. Ilyen vékony a határ, nagyon érdekes.

Családi hétvégi wellness döglés Sárváron, hétfőn vacsora kettecskén kilátással a kivilágított Margit hídra. Meg egy szuper DIY ajándék (tényleg külön blogot érdemelne már, komolyan), hajókofferből készült ékszertartó a táncos cuccaimnak, végre nem egy papírdobozba lesznek behányva, elképesztő. Lámpa is van benne, világít, ha kinyitod, jó mi? Előtte-utána képek:

Hogyan is felejthettem el, hogy hétfőn megnéztük a Corvinban* az Időről időre (About time) c. filmet. Sajnos csak szinkronosan adták, pedig nagyon szeretem a brit akcentust, és a film egy pontján kiderül, hogy a lány amerikai, és biztos nagyon érdekes lett volna megfigyelni, ki hogy beszél, argh. Mindenesetre nagyon aranyos film, megható meg minden, angol tájak, vöröshajú szereplők, szerelem, család, időutazás. Viszonylag hosszú volt (két órás), de nem tűnt fel, nem találtam unalmasnak, melengette a pici szívemet.

*Tökre nem releváns, de gondoltam elpanaszolom, hogy nyáron úgy döntöttem, hogy kiváltom az AYCM sportkártyát, és ezért nem elhanyagolható mennyiségű pénzt a SZÉP kártya szabadidő és rekreáció fülére kértem (mert azzal fizethettem). Közben jött valami jogszabályi módosítás, amitől többet már nem fogadhatják el ezt a fizetési módot, de az év hátralevő felében továbbra is abba a zsebbe jön a pénz, mert azon ugye már nem változtathatok. Gondoltam sebaj, eltapsolom akkor mozira, színházra, kultúrárabazdmeg, de nem, a mozik közül csak a Corvin fogadja el, és a színházaknak is csak egy kis része. Bosszantó.

A hétvége egy része temetőzéssel telt, vasárnap pedig házavató bulin voltunk, ahol három gyerek rohangált és/vagy visítozott (a negyedik csendesen ült, mint egy növény). Még emlékszem, milyen volt gyerekként vendégségbe menni, játszani, felnőtteket nyúzni, aztán hogyan lett ebből az, hogy már értettem, miről beszélgetnek, aztán már be is tudtam kapcsolódni, és most itt vagyunk, hogy én vagyok a felnőtt, aki próbálja a gyerekeket a kanapén ugrálós üvöltözős játék helyett a sokkal csendesebb bújócska felé terelni.

Ezenkívül elindult a melegvízben lepekedős szezon, kedden meglátogattuk a fürdőt-amiről-nem-beszélhetek-különben-sokan-mennek-oda, és akkor nem lesz helyünk, szóval volt víz, szauna, tespedés.

Nem tudom, mi van még. Három nap alatt bedaráltam a Game of Thrones-t, hülyeségeket álmodtam, egyre hidegebb van, és még izomláz is gyötör.