A szilveszter nyugisan telt, beszélgetés, evés, ivás, malacsütés, füstszag, ejtőzés a kanapén. Másnap délben értünk haza egy félig nyers malaccombbal (kívül megsült, belül nyers, pedig órákig a parázs fölött volt), el vagyunk látva a következő néhány napra kajával.
Úgy terveztük, hogy megnézzük A Wall Street farkasát, amire valamiért úgy gondoltam, hogy nem foglalok jegyet (mert az utóbbi időben valahányszor foglaltam, félház sem volt, de legalább fél órával előtte oda kell menni átvenni, ami nem fun, na mindegy). Szerencsére pasimnak indulás előtt eszébe jutott ránézni a helyfoglalásokra, és kiderült, hogy mindenki pont ezt tervezte be esti programnak, nahát. Így alakult az, hogy alternatív programként otthon maradtunk, elterültünk a kihúzott kanapén, és megnéztük a The Skin I Live In-t, utána a Despicable Me-t, zárásként pedig egy Once Upon epizódot.
Miután két hete nem mozgok, de legalább rengeteget kajálok, ezért elhatároztam, hogy elmegyek mozogni. Mivel elmarad a tánc, mára korcsályázást beszéltünk meg a táncos lányokkal, de sajnos lemondták. Gondoltam sebaj, elmegyek rúdtáncra, de a héten változtattak az órarenden, és nincsen olyan óra, amire el tudnék menni. Nézem a közeli jógastúdiót, de ott sincsen ma olyan óra, amire járni szeretek. Nem is értem, miért, de felhívtam a squash pályát is, hogy bár gondolom, nincsen ma este szabad pálya, hátha mégis, és... [DOBPERGÉS] volt!
Nem tudom, mit gondoljak, az év eddig eléggé tervezhetetlenül működik.
Ezt mondtátok