Ezt mondtátok

  • AnnGel: @isolde: de jó, nagyon menő vagy! (2023.07.24. 23:46)
  • isolde: Tök jó! Én 42 évesen csináltattam az első tetoválást. (2023.07.24. 16:41)
  • isolde: @AnnGel: itt Norvégiában azt az elméletet tolják, hogy a szülőknek haveroknak kell lenni, mert ha ... (2023.06.10. 14:07)
  • AnnGel: @isolde: sajnos nem tudok részleteket, hogy kivel megy hogyan szokott konfliktusa lenni a gyerekem... (2023.06.09. 13:08)
  • isolde: Én pont bírtam anno az oviban a verekedős gyerek anyukáját, mert jó fej volt. De lehet, hogy csak ... (2023.06.09. 07:32)
  • Utolsó 20

2013.12.25. 23:35 AnnGel

Karácsony kicsit, de inkább könyvek

Szóval szombat esti táncpróba után még hazajöttem Veszprémbe (szüleim pont egy koncerten voltak Budapesten, így amikor vége volt, együtt mentünk haza), azóta itthon vagyok, és sikeresen nem estem kajakómába. Vasárnap egész nap süteményeket sütöttünk (mézeskalács, zserbó, mézes zserbó, gyümölcskenyér), de a hétfői nap a pihenésé volt. Ennek örömére olyat tettem, amit már régóta nem: órákon keresztül csak olvastam a fotelban. Kedden szentestére készülődtünk, és Apu holnapi szülinapjára készítettem el a töltött pulykát, amit már évek óta én csinálok, így az megint mozgalmas volt, de ma (karácsony napján) nem jöttek rokonok, mi sem mentünk senkihez, így nyugiban egy teával be is fejeztem a hétfőn elkezdett könyvet.

Választásom nem is lehetett volna kevésbé karácsonyi: Michel Houellebecq-től olvastam az Elemi részecskéket. Nem bánom, hogy időt szántam rá, de azt hiszem nem nekem való. Tény, hogy érdekelt a történet, érdeklődve olvastam, és magával is ragadott annyira, hogy még szomorkodjak is a vége felé, de azon kívül, hogy nekem túl csapongó, hol pornó, hol tudományos, hol filozofikus... nem tudok sem azonosulni, sem egyetérteni olyan szereplőkkel, akik szerint átölelni valakit csak pillanatnyi öröm, de sejtjeink úgyis elöregednek, mindmeghalunk stb. Értem én, hogy miről szól a könyv, de nem szeretem a témát, és jelen esetben megvalósítást sem. Az elbeszélést időnként felváltotta a nehezen követhető tudományoskodás, a végén őszintén szólva fel is adtam, és csak átfutottam ezeket a részeket. Még nyáron olvastam Háy Jánostól A mélygarázst, az is lehangoló volt, és azzal sem értettem egyet, de azt mégis jobban szerettem (ha már lehangoló irodalom).

Idén talán kicsit túltengtek a félig gyerek, félig felnőtt történetek, még májusban olvastam Valente-től a The Girl Who Circumnavigated Fairlyland-et, pár napja fejeztem be Miéville-től az Un Lun Dun-t, egy sfmagos ajánló nyomán pedig rábukkantam Jakobsentől a Minou szigetére (999 Ft a Libriben!!!!!), amibe most kezdtem bele. Nem akarok persze mérgezést kapni ezekből, de tervben van a The Girl... sorozat többi tagja, mostanában ezeket szeretem, ezek melengetik a pici lelkemet.

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://anngel.blog.hu/api/trackback/id/tr625709067

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mama gyökér 2013.12.26. 08:05:21

szerintem az elemi részecskék nem is arra való, hogy egyetértsünk vele - ilyen erővel fel is köthetnénk magunkat. (éva voltam)
süti beállítások módosítása