Nem toplista, hanem összefoglaló, mert ennyit olvastam összesen egész évben, nagyjából ebben a sorrendben. Csak pár szóval.
Dexter 1-3 - Jeff Lindsay
Év elején nagyon Dexter-hiányban szenvedtem, ezt gyógyítandó elolvastam néhány kötet, és sokkal brutálisabb, sokkal kegyetlenebb, mint a sorozat. Még úgy is nagyon érdekes volt, hogy a sorozatot láttam, mert már az első kötet is különbözik, a többi pedig teljesen másról szól. Azóta aztán lement az utolsó évad, ami leginkább feldühített, és azóta nem vágyom rá (legalább kigyógyított).
Invisible Monsters - Chuck Palahniuk
A Fight Clubot nagyon szeretem, és ez is elég beteg, csavarok mindenütt, a stílusa is megfogott, jó.
Hunger Games trilógia - Suzanne Collins
Engem abszolút megvett, jó a stílusa, pörög a sztori, könnyű olvasni, és első oldal után magával ragadott. Talán a harmadik kötet ül le egy picit, de nagy élvezettel olvastam, nehéz letenni.
The Girl Who Circumnavigated... - Catharynne M. Valente
Angolul olvastam, és úgy nagyon nehéz, ami miatt kicsit megbántam, hogy nem magyarul vettem meg. Bájos, kalandos történet, tele ötletekkel.
Tíz szál gyertya - Fekete István
Régóta halogattam, nem tudom, miért. Tíz gyertya, tizenegy történet, szomorú pillanatok, mély sóhajok. Sokáig gondoltam még rá utána.
A mélygarázs - Háy János
Tömény gondolatfolyam, érdekes, mert nem nagyon olvasok ilyesmit, de lehangoló, és nem az a fajta lehangoló, amit szeretek. De közben jó is volt, meg mégsem, nem tudom eldönteni.
Hajóbontók - Paolo Bacigalupi
Egynek jó volt, kalandos young adult kétdimenziós szereplőkkel. Nem volt rossz, de annyira hű de jó sem.
Ocean at the end of the Lane - Neil Gaiman
Nagyon szeretem Gaimant és ezt is szerettem tőle. Nem egy meglepő történet, kicsit olyan, mintha már olvastam volna hasonlót tőle, de izgultam és szurkoltam, jó volt.
Jessie Lamb testamentuma - Jane Rogers
Na ez viszont nagyon fos volt, nagyot csalódtam, az egész egy tömör hülyeség, nagyon felbosszantott. Még most is felbosszant, ahogy rá gondolok. Nem értem, mi miért történik, a felvázolt ok-okozatok között valójában nincsen összefüggés, bugyuta, következetlen, nagyon rossz.
Marija Morevna és a Halhatatlan - Catharynne M. Valente
Nem mertem angolul nekiállni, de jól is tettem, nagyon jó a fordítása. Varázslatos volt az egész, izgalmas, mégis ismerősek a népmesei motívumok miatt. És nagyon orosz az egész a sok vodkával és uborkával, tetszett.
The Bell Jar - Sylvia Plath
Nem tudom megmagyarázni miért, de szerettem ezt a depresszív történetet is, időnként kell egy ilyen.
Mile 81 - Stephen King
Imádom, mikor úgy állok neki egy történetnek, hogy fogalmam sincsen, miről fog szólni. Itt is úgy álltam neki, és nagyon jól tettem. Semmi egetverő újdonság nincsen benne, de mégis jó.
Rozsdatemető - Fejes Endre
Még mindig nem tudom, mit gondoljak, mindenesetre emlékezetes a Hábetler család története a töménytelen rántott hallal túrós csuszával.
Doctor Sleep - Stephen King
Ígéretes kezdés, izgalmas felvezetés, de a vége, a nagy finálé, a gigantikus harc szerintem nagyon el lett nagyolva, túl... egyszerű. Vártam még a csavart, meg hogy hol romlik el a terv ésatöbbi, de nem. Hm.
Un Lun Dun - China Miéville
Anti-kalandregény, oltári jópofa, nagyon élveztem, elképesztő, imádtam. Már amikor azt hittem, hogy innen tudom, hogyan lesz a folytatás, akkor mindig jött valami csavar, ami teljesen felborította az elképzeléseimet.
Elemi részecskék - Michel Houellebecq
Tudományosba hajló tömény filozofálgatás némi dugással megszakítva, de legalább baromi depresszív és teljesen lehangolt, mert az életnek semmi értelme ésatöbbi. Nem arról van szó, hogy én csak a ponyvát és a vidám sztorikat szeretem, mert szoktam olvasni szomorú történeteket is, és szeretem is őket, de ezt a fajtát eléggé nem.
Minou szigete - Mette Jakobsen
Bájos és szomorkás, de megmelengette pici szívemet.
Ezt mondtátok