A kis karácsonyfát továbbra sem hajítottuk még ki, mert szép, de ahogy teltek a napok, egyre hangosabb lett a percegés. Elővettem egy snitzer pengét és a porszívót, majd jelentőségteljesen a pasimra néztem, hogy vadállatokkal való küzdelem férfimunka, így hajrá. Végül öt perc sikítás és fél tucat szú után remegve öleltük egymást, mint valami horrorfilm szereplői, akik túlélték a borzalmakat, de már semmi sem lesz ugyanolyan, mint volt.
A hétvége a várakozásoknak megfelelően mozgalmas volt, szombat délelőtt skype Viddel, aztán bevásárlás, este pedig Mételyéknél forraltborparti ipari mennyiségű pirítósos kencével, furcsa csokipárlattal (ami átlátszó, 40 fokos, és csokoládéillatú), rosszullétig evéssel (vol1).
Vasárnap ebéd a Kandallóban (rosszullétig evés vol2), majd ismét vendégség, ahova vittünk saját készítésű rágcsákat és répatortát (rosszullétig evés vol3). Felfokozott partihangulatom este hétre érte el tetőpontját, ekkor ugyanis lefeküdtem a kanapéra és aludtam egy kicsit (ez már amolyan hagyomány).
Az este lezárásaképp még otthon gyorsan kisütöttem néhány kacsamellet, but that's how I roll.
Ezt mondtátok