AnnGel blogja

Rendeltem magamnak neten két hordozóspulcsit, és hogy biztosan jó méretet válasszak, lemértem magam, derék, csípő stb. Hát hüpp, emlékeztem a méreteimre, rendszeresen mértem magam tánc meg a ruhák miatt, most meg hopp, 10 centivel nagyobb minden.

Na de váltsunk témát.

Kedden este szüleim vigyáztak az alvó gyerekekre, és újra bohó fiatalnak éreztem magam, nem is azért, mert elmentünk férjemmel borozni, hanem mert tánc után mentünk. Őrület, este 9 után még elindultunk valahova!!!! Nemrég gondoltam bele, hogy amikor randizgattunk, akkor simán megbeszéltünk még egy mozizást tánc utánra. Oké, akkoriban korábban is volt az óra, 8-ra asszem végeztünk, vagy fél 9, de akkor is, mostanában meg eszünkbe sem jut ilyen későre bármit szervezni, még egy filmbe sem szívesen kezdek bele, pedig aztán éjfél előtt sosem fekszem le mostanában. Persze kialvatlan is vagyok. De nem ez a lényeg!

Szóval borozgattunk a Gellért téren, és 11 óra lett, és jó volt.

Persze közben eszembe jutott, hogy egy csomó izgalom történt ám, hogy is felejthettem el. A nagylány új ágyat kapott!!

4!!44!!

Jó, hát nyilván ez csak a szűk családnak izgi, összeraktuk, amíg nem volt itthon, és videóra vettem az első találkozást. Azóta is szereti, de érdekes, hogy reggel még nem kel fel belőle, hanem ugyanúgy kikiabál, mint eddig a rácsosból. Az első este volt némi próbálkozás a részéről, hogy mi történik, hogy ha leszáll róla és kijön a szobából alvás helyett, de azt elég gyorsan lerendeztük. A régi rácsos még mindig ott van a szobában, azt kapja majd a fiúbaba, de egyelőre nem használja, úgyhogy befenyegettem, hogy sajnos a rácsosban kell aludnia, ha nem fekszik le az új ágyába. Ez használt.

Szóval egy hete van meg az ágy, azóta kétszer leesett róla éjszaka, úgyhogy most a leesésgátlón kívül egy széket is odatolunk mellé. Amúgy nagyon édes, próbált félálomban visszamászni rá egyik alkalommal, de nem ment. A délutáni alvás pedig azóta kész kabaré, a szobából nem jön ki, és nem is kiabál, de a jelek szerint előtte még rajzol, gyurmázik, könyvet olvas, majd lefekszik és elalszik. Persze ezek után takaríthatom a gyurmadarabokat, illetve összefilcezte magát és az ágyat is, de egyelőre ennyit simán megér az, hogy van csendes pihenőnk napközben.

Az esküvő jól sikerült, jó társaság, jó kaja, gyönyörű helyszín, még szebb pár. A fiúbaba meglepően jól viselte, nézelődött, aludt, végig tudtunk maradni a vacsira alatt, a buliból már eljöttünk fél 10 körül. És persze soha nem aludt még ilyen jól, asszem csak 6-kor kelt, és utána még visszaaludt.

Nem igazán történik semmi izgalmas, visszavittem a kölcsönzött kendőt, maradni fogok a csatosnál, mert az a legkényelmesebb, vittük gyerekeket oltásra, sikerült elsóznom ismerősökre a terhesruhákat és babaholmikat. Délutánonként annyi izgalom van, hogy együtt fagyizunk bölcsiből ismert anyukákkal, a gyerekek rohangálnak, irtó édesek, aztán valamelyik mindig kitalálja, hogy sikítozni jópofa, három gyerek sikítozik ilyenkor vigyorogva, mi meg faarccal felállunk, hogy akkor mehetünk is haza, jó volt, ameddig tartott.

Közben kísérletezek a baba altatásával, továbbra is az van, hogy ha útközben elalszik, akkor felébred arra, hogy hazaértünk, ha itthon elalszik, felébred arra, hogy elindultunk. A két véglet között ingadozom, miszerint 1) csinálok, amit akarok, megyünk tornára, boltba stb, aztán majd megszokja vs. 2) nem megyek sehova, szerencsétlen gyerek legalább délelőtt aludja ki magát, a délutánja úgyis szét van már kúrva. Aztán biztos ez is csak átmeneti, most annyira érdekes a világ, hogy ha történik valami, akkor nem akar elaludni.

Befejeztük a The Terror-t, a hangulata jó, de annyira nem vagyok elájulva tőle, túl lassú volt nekem. Megnéztem a Patrick Melrose-t, nagyon nagyon tetszett, befejeztem a Young Sheldont, ami rendkívül bájos és melengette a szívemet.

Asszem ennyi. Végre nincsen kurva meleg, de még mindig nagyon jó az idő. Apró örömök.

Lemaradt az előző bejegyzésből, hogy kalandvágyból együtt megyünk kisebb boltokba, zöldséges, pékség, gyógyszertár, hogy szokja, hogy ilyen is van. Amikor elkezdett bölcsibe járni, akkor kb fél évig nem voltam vele boltban, mert elintéztem minden ilyesmit előtte. Az alatt a fél év alatt pedig elhagyta a babakocsit és erősödött az akarata, és rájöttem, hogy nem tudnék vele elintézni semmilyen bevásárlást. DM-be még mindig nem merek menni egy ominózus lepakolós eset óta, de a kisboltokat már jól bírja, ügyesen vár, nem pakol, énekel.

Hétvégén esküvőzni megyünk, nagylány nagyszülőknél, fiúbaba jön velünk, kölcsönöztem csinos karikás kendőt, hogy legalább jól nézzek ki, ha a nyűgös fiút magamra kell kötnöm. De leginkább azt remélem, hogy ellesz a babakocsiban, bár abból kiindulva, hogy ma 18:15-kor fürdettem, és rá 10 percre már aludt, nem tudom, mit várjak.

Nagylány:

• most már nem csak azokat a mondókákat és énekeket meséli magának, amiket már kívülről tud, hanem képek alapján random mesélni kezd arról, amit lát; a bölcsiben egyik nap Bogyó és Babócát mesélt a többieknek, akik áhítattal hallgatták
• azt is tudja persze, hogy a könyvekben melyik oldalon melyik mondóka van, és ha rosszat mondok (mert pl nem látom, mit mutogat nekem a szoba másik végéből), akkor kijavít
• kedvenc beszólások:
  • "majd a malomba ér, majd a malomba ééér... hmm, majda hol van??"
  • mivel minden reggel megkérdezem tőle, hogy jól aludt-e, ezért mostanában ő is megkérdezi tőlem. "Anya, jól aludtál?" "Igen, jól aludtam" amire tök természetesen az én hangúlyozásommal azt válaszolja, hogy "Akkor jó."
  • egyik nap azt játszottam vele, hogy elveszi tőlem a játékomat, és azt mondtam neki, amit ilyenkor ő szokott: "elvette tőlem!". annyira megtetszett neki, hogy ezután még sírást is imitáltam, amire rám nézett nagy komolyan, és azt mondta: "Sírjál."
• rendszeresen magyaráz az öccsének, "Te is jössz velünk mamához papához" "Ez nem a tiéd, enyém, nem a tiéd, bizony bizony", illetve a kedvenc: "te még nem ehetsz fagyit, pici vagy!"
• megtanult duzzogni: ha megsértődik, akkor leül a földre, elfordul tőlem és keresztbe teszi kezeit
• egy napig nagyon ígértesen ment a szobatisztaság, de azóta hallani sem akar róla, mi pedig nem erőltetjük

Kisfiú:

• eléggé beállt arra, hogy éjjel is 3-4 óránként eszik, gondolom ekkora testhez kell az energia. tudom, hogy nem hasonlítgatunk, de a nagylány 3 hónaposan már este 10-től 6-ig tolta, és utána visszaaludt 9-ig. ehhez képest a kisfiú ha eszik 11 előtt, akkor utána kel 2-3 körül, majd még kb 6-kor. persze ha nem előbb, mert általában inkább fél 5-kor felkel már, mert zavarja a hasa, vagy valami kínja van, nem tudom.
• továbbra is sokat mosolyog, jó kedvű baba
• felfedezte a kezét, összefogja két kezét és lelkesen a szájába tömi őket
• egyelőre viszont még nem nagyon fog meg semmit sem

Sajnos elmúlt az a szuperképessége, hogy bármikor márhol tud aludni. Hiába altatom a babakocsiban, abban a pillanatban, hogy elindulok otthonról, felébred, és nem alszik többet vissza. Nincs rossz kedve, nézelődik, de nem alszik, szóval elég nehéz így ha délelőtt boltba megyek vagy tornára, akkor bevállalom, hogy nem alszik.

Ami nagyobb probléma, hogy fél 4-kor indulnunk kell a bölcsibe, ezért mindig ébresztenem kell a nagy, ebéd utáni alvásából. Amikor nem megyünk sehova, akkor látom, hogy simán aludna 4-ig vagy akár 5-ig, de így nem. Ami inkább baj, hogy ezután nem alszik vissza. Próbáltam játszóra menni, ott tologatni, hordozni és sétálgatni, egyenesen hazajönni, ágyába letenni. Ettől persze 6-kor már elszaródik a kedve, fáradt, hiába szoptatom, ringatom, hordozom, minden szar, nem alszik, amire egy ponton a nagylány is kiakad, hiszen nem vele foglalkozom. Az első hetekben simán aludt még fél 6-tól 7-ig, de nem tudom már erre rávenni. Miután a fürdés mágikus módon megnyugtatja, és azonnal elalszik utána (pedig eskü, nem rakok ópiumot a fürdővízbe), ezért ki fogom próbálni, hogy amikor nyűglődik, akkor egyszerűen vége lesz a napnak, fürdés, fekvés, hiába van csak 6 óra. A nagylánynak is volt 6-kor fürdetős időszaka, nyilván nem lesz ez így örökké.

Múlt hét hamar elment, pedig azt hittem, hogy hosszabbnak fog tűnni. Szüleim nem jöttek hétköznap, így minden délután én mentem a nagylányért bölcsibe, és volt olyan nap is, amikor én léptem le este egy fröccsre, meg olyan is, amikor férjem nem jött haza késő estig.

Minden nap igyekeztem mozogni kicsit, kiválasztottam néhány szülés utáni tornás videót és arra. Szerdán pedig volt egy kis lehűlés, ennek örömére elmentem az Orczy parkba, mostanában ott van baba-mama torna. Az sem egy gyenge program, mert azon kívül, hogy 60 percet a torna, oda és vissza 20-20 perc séta is még. Mehetnék 24-es villamossal is, de túl széles a babakocsi, és arra egyszerűen nem fér fel, a hordozás gondolatára pedig azonnal leizzadok.

Mikor egy hónapra belázasodott a baba, akkor három napot töltöttünk a Heim Pálban, és akkor azzal eresztettek minket útnak, hogy vigyem el neurológiára a kicsikét, mert féloldalas meg feszes. Na, múlt hétre kaptam is időpontot, megnézték, de úgy tűnik, hogy ezt nagyjából ki is nőtte, mert most semmi komolyat nem találtak rajta, csak tegyem többet hasra, ennyi. Mindenesetre örülök, hogy megnézte egy szakember, a kórházban a doki szerint állandóan balra néz, a gyerekorvos szerint állandóan jobbra, szóval már a tököm tele volt.

Múlt héten teljesen zen lettem, rájöttem, hogy a nagylánnyal nem csak az a program, hogy vagyunk A helyen (fagyizó), aztán meg B helyen (játszótér), hanem a kettő közötti út is. És hogy tök hülye vagyok, ha siettetni akarom, mert bár nekem nem izgalmas a séta, a lánynak az, és ha az a célom, hogy jól érezze magát és eltöltsük a délutánt, akkor ez is a program része. Mióta erre rájöttem, sokkal kisimultabb vagyok. Két sarokra van innen a fagyizó, mégis simán elmegy egy óra azzal, hogy oda, fagyi, vissza. Végülis nem sietek, napközben megcsináltam mindent, amit szerettem volna, bevásároltam, a lakás rendben, szóval nincs miért kapkodni. Ezen kívül számára az olyan programok is izgalmasak, mint például pékségbe és zöldségeshez menni. A zöldségesnél meg mindig kinéz magának valamit, almát, banánt, és azt hazafelé megeszi.

Hát így telnek napjaink. Most elvitték szüleim Veszprémbe, mert megtaknyosodott, két nap múlva csatlakozom hozzájuk a pici babával, addig meg remélem, hogy gyógyulgat. Milyen fura, negyed 4 van, és nem kell érte mennem.

Szóval az van, hogy itthon vagyok egész nap a fiúbabával, aki túl sok asszisztenciát nem kíván, eszik, nézelődik, alszik, 4-kor megyek a nagylányért bölcsibe, addig meg csak kettecskén. És persze szuper, tudok pihenni, meg éppen brioche kötést tanulok, de nem érzem túl jól magam, mert 1) folyamatosan nassolok 2) a telefonomon lógok.

Értem, melyiket miért csinálom, rengeteget eszem, 6 kilós már a fiú és belőlem hízik, nyilván meg kell ennem a plusz kalóriát, de közben ráálltam a mérlegre, és nem tetszett, amit láttam. Első terhesség előtt 60 kg voltam (tánc és légtorna mellett, szóval volt némi izmom, ami most nincsen), utána 64-re álltam be, onnan kezdtem a másodikat, és most 65-nél tartok. Persze tudom, hogy szoptatás alatt más, meg a melleim is gyerekfej méretűre nőttek, de jó lenne itt megállni.

Szóval az a nagy elhatározásom, hogy visszatérek az IR diétához, számolni nem fogom a CH-t, de alapanyagilag tartani kéne. Tudom, hogy nem nehéz, hónapokig csináltam, csak könnyű visszazuhanni a pilótakeksz-zabálásba. Az is fontos, hogy tartsam az 5-6 étkezést, mert jelenleg eszem reggelit, majd nassolok ebédig, utána eszem ebédet és csipegetek vacsoráig. Nem az a baj, hogy éhes vagyok, hanem az, hogy ahelyett, hogy leülnék rendesen enni, mindig csak eszem egy falatot. Egy keksz itt, egy kis mogyoró ott. Szóval ezt szeretném megszüntetni.

Emellé jön még a testmozgás, vagyis annak hiánya, továbbra is tombol a hőség, tegnap anyósoméknál alig aludt a baba, itthon meg a légkondis lakásban ma meg kb végigaludta a napot. Zavarja a meleg, nincsen szívem 32 fokban kirángatni. Megnéztem, hogy a közelben egy csomó konditeremben vannak este 8/fél 9-től órák, fürdetés után el tudnék menni. De azzal is előrébb lennék, ha itthon valami youtube videóra tornáznék kicsit első körben, csak rettenetes az önfegyelmem.

És akkor el is jutottunk a második pontig és az önfegyelemig. Telefont pörgetni a legegyszerűbb dolog gyerek mellett, hiszen sosem tudni, mennyi szabadidőd van, könnyen abba lehet hagyni. Pár hónapja már elegem lett magamból, leiratkoztam egy csomó tumblr-ről, kikövettem távolabbi ismerőseimet facebookon, beállítottam, hogy a telefonom notification bar-jában ne jelenjenek meg dolgok, és ne csippanjon a telefonom minden szarért. Erre most azt vettem észre, hogy így is állanódan előveszem, és belepörgetek az internetekbe, hátha történt valami izgalmas az elmúlt 10 percben. Segítek: nem. Akkor kezdett el végleg rosszul érinteni a dolog, mikor rájöttem, hogy nem tudok már 10 percet sem megszakítás nélkül olvasni vagy horgolni.

Persze azt is csinálhatnám, hogy egyszerűen lenémítom és félreteszem a telefont, messze magamtól. Csak éppen azon hallgatok podcastot, sokszor a horgolásmintákat is arról nézem, de most pl egy olyan könyvet olvasok, ehol elég sok az ismeretlen szó, és rá kell keressek azokra. Szóval azt próbáltam ki most, hogy telepítettem a telefonomra egy OffTime nevű appot, ami lezárja a telefont egy előre meghatározott időre, viszont megadhatok kivételeket. Több profilt is beállíthatok magamnak, pl horgoláshoz (ahol a pdf reader és a podcast addict engedélyezett) vagy olvasáshoz (ahol meg a chrome, hogy tudjak szavakra guglizni). Egyelőre jól működünk így, de döbbenet, hányszor nyúlnék így is a telefonomhoz.

Hát ezek vannak, szurkoljatok.

Be is fejeztem a GLOW-t, cuki volt, meg belekezdtünk a Terror c. sorozatba, ami picit élvezhetőbb lenne, ha érteném angolul a hajós szakkifejezéseket. De nem.

Közben rákattantam a Psychology of Black Mirror c. podcastra, ezt hallgatom boltba menet vagy horgolás közben, ha éppen nem sorozat megy. Nagyon örülök, hogy rátaláltam, mert mindig elhatározom, hogy podcastot kéne hallgatnom, de aztán annyira nagy a kínálat, hogy végül nem jutok semmire, nem tudok választani. Most sorozattal is így vagyok, egy csomót szeretnék megnézni, de nem tudom, melyik legyen a következő. Just kisgyerekesanyukaproblémák.

Elég nehéz bármit csinálni ebben a melegben, éjjel-nappal döngetem a légkondit, így időnként akár 26 fokra is lemegy a gyerekszobában a hőmérséklet, de ma pl 27 felett volt fektetésnél, mert azzal, hogy benn játszottunk előtte, befűtöttük. Ebben az időben a fiúbabát sem nagyon viszem sehova, bár kedden megkockáztattam egy baba-mama tornát, amit jól viselt. Ezekkel a helyekkel az a probléma, hogy nagyon macera felvinni a babakocsit, de 34 fokban meg nem fogok rugalmas kendőben hordozni, mert megdöglünk. Kedden aztán eléggé belehúztam, mert délelőtt torna, este meg táncra mentem, ahonnan haza végig rollereztem (főleg lejtőn, de akkor is), szóval eléggé fájt minden.

Úgy utálom ezt, hogy télen azért zárkózom be, mert hideg van, nyáron meg azért, mert meleg van.

Nagy merészen elmentem egyedül a két gyerekkel játszótérre, ilyen eddig még nem volt, eddig csak fagyizni mentünk így hármasban. Csak ma este férjemnek programja volt, aztán ilyenkor baromi hosszúnak tűnik a délután. A játszóterezéssel jól megy az idő, odaút, meg vissza, egy kicsit ott lenni, a fák miatt az idő is egész jó, aztán hipp-hopp 6 óra, lehet hazajönni, vacsora, matatás, és már lehet is fürdetni. Ja de hogy azt kifelejtettem a számításból, hogy az még rendben van, hogy leülök egy padra szoptatni, csak természetesen ilyenkor tűnik el a gyerek a látóteremből. Meg ha pont akkor van az "elvette tőlem" dráma, akkor elég körülményes elintézni.

Viszont ennek ellenére tök jól sikerült, sőt, hazafelé a 700 méteres úton is balhé nélkül sikerült hazajönni a kismotor-testvérfellépő-csatos hordozó kombinációjával.

Ja, és bedobtam az egyik szimpatikus bölcsis anyukának, akivel mindkét gyerekünk ugyanolyan idős, hogy szervezhetnénk közös programokat, a gyerekek jól elvannak egymással, vagy mittudomén. Már hetek óta be akarom neki dobni, csak izgultam, hogy MI VAN, HA NEMET MOND? Mint ha randira hívnék valakit, komolyan.

Mi van még?

Kifogytam az egyik horgolós projektemnél a fonalból, úgyhogy elővettem a télen kezdett sálat és befejeztem.

Befejeztük a The Americans negyedik évadát, én meg elkezdtem a GLOW-t.

Hát kb ennyi.

Monszunszerű eső szakad, villámlik, dörög, a szemközti tűzfalról leesik egy nagy darab vakolat. Amúgy 30+ fok van, éjjel-nappal dübörög a légkondi, amitől itthon "csak" 26-27 fok van a gyerekszobában. Lányom bejelentette, hogy be akar feküdni az ágyába, még tápot is kért, éppen egy könyvét lapozgatja és mesél magának. Nagyon érzi, hogy mit kell ilyen időben csinálni.

Ja, és ma éjjel sikerült az átprogramozás, a kisfiú fél 12-től fél 6-ig aludt egyhuzamban. Én csak azért nem aludtam 6 órát egyben, mert 4 után már állandóan megriadtam arra, hogy miért nem kelt még fel.