Az esküvő jól sikerült, jó társaság, jó kaja, gyönyörű helyszín, még szebb pár. A fiúbaba meglepően jól viselte, nézelődött, aludt, végig tudtunk maradni a vacsira alatt, a buliból már eljöttünk fél 10 körül. És persze soha nem aludt még ilyen jól, asszem csak 6-kor kelt, és utána még visszaaludt.
Nem igazán történik semmi izgalmas, visszavittem a kölcsönzött kendőt, maradni fogok a csatosnál, mert az a legkényelmesebb, vittük gyerekeket oltásra, sikerült elsóznom ismerősökre a terhesruhákat és babaholmikat. Délutánonként annyi izgalom van, hogy együtt fagyizunk bölcsiből ismert anyukákkal, a gyerekek rohangálnak, irtó édesek, aztán valamelyik mindig kitalálja, hogy sikítozni jópofa, három gyerek sikítozik ilyenkor vigyorogva, mi meg faarccal felállunk, hogy akkor mehetünk is haza, jó volt, ameddig tartott.
Közben kísérletezek a baba altatásával, továbbra is az van, hogy ha útközben elalszik, akkor felébred arra, hogy hazaértünk, ha itthon elalszik, felébred arra, hogy elindultunk. A két véglet között ingadozom, miszerint 1) csinálok, amit akarok, megyünk tornára, boltba stb, aztán majd megszokja vs. 2) nem megyek sehova, szerencsétlen gyerek legalább délelőtt aludja ki magát, a délutánja úgyis szét van már kúrva. Aztán biztos ez is csak átmeneti, most annyira érdekes a világ, hogy ha történik valami, akkor nem akar elaludni.
Befejeztük a The Terror-t, a hangulata jó, de annyira nem vagyok elájulva tőle, túl lassú volt nekem. Megnéztem a Patrick Melrose-t, nagyon nagyon tetszett, befejeztem a Young Sheldont, ami rendkívül bájos és melengette a szívemet.
Asszem ennyi. Végre nincsen kurva meleg, de még mindig nagyon jó az idő. Apró örömök.
Ezt mondtátok