AnnGel blogja

Egészen Benny Hill-szerű éjszakáink vannak. Két hálószobánk van, plusz nappali. A gyerekszobában alszik a nagylány, illetve ott van a rácsos ágy is, de még nem alszik ott a fiúbaba. A mi miniatűr hálószobánkba beszuszakoltam a bölcsőt, ott alszik a kicsi, amíg ki nem növi a bölcsőt. Ami hamarosan meg fog történni, mert óriási a gyerek, plusz már a térdén rugózik, félek, hogy lassan kikepercüli magát onnan. Általában kétszer kel enni, az első kelésnél tápszert kap (elkötelezett szoptatáspártiak ne nézzenek ide), hajnalban 5 után már szoptatok.

Szóval.

Férjem éjjel fél 1 körül ért haza, moziban volt előtte. Bejön a hálóba, ránéz a babára, a baba visszanéz rá, vigyorog. Ott partizik, én meg alszom, mint a tök. Felébreszt, hogy figyu, evett már a gyerek, és most alszik vissza, vagy most mi van? Mondom, hogy nem evett, észre sem vettem, hogy ébren van, oké, akkor megeteti, hurrá. A gyerek utána még nem aludt vissza, gőgicsélt, mi hamarabb visszaaludtunk, mint ő.

Snitt, fél 6.

Ilyenkor magam mellé veszem, én alszom a fal mellett, így nem tud legurulni az ágyról. Eszik elalszik, de nagyon felszínesen, ezért nem teszem vissza az ágyba. Viszont így nagyon kevés helyem van, rosszul alszom én is, és szerintem a baba is, mert sokat mocorog, meg-megébred. Úgyhogy ilyenkor fogom a takarómat, és kivonulok a nappaliba a kanapéra, és ott alszom tovább. Férjem is jól alszik (egy ágyban a babával), én is, a baba is. Hurrá.

Ennek egy másik változata, amikor férjem költözik ki a kanapéra, és én alszom a babával, mert pl rossz éjszakája van, és sokat nyöszörög.

Mostanában azon görcsölök, hogy lassan össze kéne őket költöztetni, mert már pici a bölcső. És nem is az a parám már, hogy mi lesz az éjszakai ébredésekkel (állítólag a nagytesók megszokják), vagy hogyan viszem aludni a nagyot, mikor a pici már alszik (megtörlöm a fürdőben/nappaliban, ott kap pelenkát és pizsit), hanem az, hogy mit csinálok, mikor a pici már alszik, de a nagy még javában fenn van? Van ott még majdnem egy óra, akkor szoktunk együtt játszani, olvasunk, labdázunk, és ennek a helyszíne a gyerekszoba. Egy ismerősöm pl azt mondta, hogy nekik nincsenek játékok a gyerekszobában, hanem csak a nappaliban, így ott játszanak, mikor a kistesó már alszik, de én meg tök tudatosan úgy alakítottam az életteret, hogy a nappaliban nincsenek játékok, amit kihord, azt este visszaviszem, és fél 9 után miénk a lakás, nincsenek duplók meg kisautók mindenütt. Attól félek, hogy a testvérféltékenységet fogom erősíteni azzal, ha azt mondom, hogy nem mehetünk be a szobába, mert a tesó már alszik.

Jaj.

Jaj, de elment az idő, ezt is megírtam, aztán piszkozatba tettem és elfelejtettem.

Szóval múlt hét előtt váratlanul elkapott a hányósvírus, még sosem volt ilyenem, jaj, de utálok hányni. Aztán két napig láz, vagy nem is láz, csak hőemelkedés, de nekem mindegy is, ráz a hideg, fájnak az izületeim. Szóval ismét Veszprémben kötöttem ki, mert alig éltem, aztán jobban lettem, és anyám kapta el, jópofa volt, mindegy.

Aztán voltunk temetőzni november elsején, gyújottunk gyertyát, kicsit elérzékenyültem, hogy nagyszüleim nem találkozhattak már a lányommal, pedig biztos imádnák, meg hülyeségeket is beszélnének, biztosan felidegesítenének vele. Szegény anyai nagymamámmal csak pár hónappal kerülték el egymást.

Persze megégette magát a lányom az egyik gyufával, de nagyon sokat tanult belőle.

De azóta ismét itthon, visszarázódunk a hétköznapokba, ahol nem lóg a lányom szájában egész nap a cumi, nem néz naponta 2 x fél órányi mesét, és nem eszik sütit.

Fiamnak is alakul valami napirendje, más nem csak 40 perceket alszik, ami után nyafogva sírva ébred, majd rossz a kedve, hanem 1.5-2.5 órákat, egyszer délelőtt, aztán kora délután, és kéne egyet neki késő délután is, amikor már itthon van a nővére is a bölcsiből. Ez nem mindig jön össze, de nem torkollott még katasztrófába, nagyon leköti, hogy nézi a nagylányt, aki meg a nyálat törölgeti öccse álláról, nagyon édesek. Amúgy egyáltalán nem nehéz a két gyerekkel egyszerre, csak akkor (de akkor nagyon), amikor a kicsit altatni kell. De alakul ez is.

Továbbra is álmos vagyok, vannak jobb éjszakák, amikor akár 4 órát is alszom egyben, aztán rosszak, amikor másfél óránként nyűglődik valami a kicsi. Az a legjobb buli, mikor egy órán keresztül ébren van, nem alszik vissza, jobb esetben ezt még éjfél előtt elrendezi, rosszabb esetben hajnali 3 körül.

Lenyomtam a hat hetes anyatest projektes tornát, befizettem ismét hat hétre. Észrevehetően erősebbek a vállaim, jól néz ki a karom, ezt többen is mondták táncon, meg anyám is észrevette. Kevésbé feltűnő, de én érzem, hogy combjaim is formásabbak, meg laposabb lett a hasam is szerintem, nem szorítanak a nadrágok.

Volt közben szülinapom is, nagylányt lepasszoltam, különben képtelenség lett volna beszélgetni, fiúbaba meg még partikompatibilis. Szuper volt, este 10-kor hazaküldtem mindenkit, fél 11-re sikerült is mindenkinek hazaindulnia, aztán felébredt a gyerek, ébren kukorékolt egy órát, de addig elpakoltam, elmosogattam, feltöröltem, nagyon hasznosan töltöttük az időt.

Gyerekek szuperképességeit továbbra is szeretném dokumentálni, mindig azt gondolom, hogy soha nem felejtem el, mikor mit csináltak, de az a helyzet, hogy de.

Szóval.

29. hó

• alakul a humorérzéke, múltkor csinált valami vicceset, és szólt, hogy "anya, csinálj fényképet!"
• továbbra is állandóan énekel, időnként ő költi hozzá a szöveget
• nagy favorit most a kirakós, igazi puzzle, 9 darabos, nagyon profin rakja már ki
• amikor mérgelődik valamin (öltözködés, cipzár, patentok), akkor mindig mondom neki, hogy huha, ez nem egyszerű. mostanában már magának is mondogatja, mérgesen duplózik, és kiabál, "ez nem egyszerű!!!"
• amikor megijed/megüti magát/megsértődik, akkor nagyon erősen sír, zokog; ha csak csendben átölelem és simogatom, akkor kb fél perc után abbahagyja (de mintha elvágták volna), rám néz, és megkérdezi: "mit csináltam?" és ilyenkor meg tudjuk beszélni, mi történt. valamikor ez után is sír még egy kicsit, de nagyon hamar megnyugszik.
• számol az ujjával, de még nem mindig tudja elrendezni az ujjait, ilyenkor "ezt hogy kell??" és nekem kell a kis öklét elrendezgetnem
• tud számolni asszem, de nem biztos, de gyanúsan sokszor hibázik rá, hogy valamiből kettő van vagy négy
• következetesen rosszul mond dolgokat, kávé helyett kábé, nézd helyett hézd. nagyon élvezi, amikor gyakorlunk.
  • figyelj, mondjad azt, hogy vé
  • vé
  • vivi
  • vivi
  • vágó
  • vágó
  • várom
  • várom
  • kávé
  • KÁBÉ!!!

5. hó

• alig hallom sírni, nagyon jó a kedve, sokat mosolyog, nevet
• kinyomja magát, már majdnem rugózgat a térdén
• megfogja a csörgőit és rázogatja
• háromszor alszik napközben, közöttük másfél-két órát van ébren
• ha normálisan aludt, akkor nagyon jó a kedve, egyedül elvan, játszik, forgolódik, néz, tényleg alig van vele bármi dolgom
• ha elfárad, akkor fejét leteszi, chillezget
• próbálkozom azzal, hogy nem alvásidőben tornázom, hanem vele, mikor ébren van. 20 perces tornát simán végignéz, a 40 percesbe ma belebuktam, de szerintem csak hamarabb lett álmos, mint gondoltam.

Ha a nagylány 6 hónaposan 6.5 kiló volt, a fiúbaba 5 hónaposan 8 (! wtf??) kiló, és lányom ma a saját vacsoráján kívül megette az enyémet is, akkor két év múlva ilyenkor vajon lesz-e olyan étkezés, ahol megehetem a saját kajámat, illetve hányszor fogok kekszet vacsorázni a villamos felé menet, mert mellesleg késésben vagyok táncról?

Nem tudom, talán az idő teszi, de ma semmire sem volt energiám. Akartam tornázni, hajat festeni, de egész nap letörtnek éreztem magam, alig tudtam megmozdulni. Persze ha jobban belegondolok, akkor voltam boltban, patikában, életben tartottam egy babát, elmentem lányomért bölcsibe és egyedül lenyomtam az egész estés programot, szóval azért mégis csak csináltam valamit.

És lehet, hogy a lányom is az idő miatt háklis, de ma kifejezetten nyafka volt, semmi sem volt jó, mindenen sírt. Pedig az este egy jó részében aludt az öccse, és kirakósoztunk, játszottunk, olvastunk, és tudom, hogy nem várhatok tőle megértést, de az mégis túlzás, hogy végig kell bömbölni azt az 5 percet, amíg a babát szoptatom a másik szobában. És ma persze én sem voltam formában, és ilyenkor türelmetlen vagyok, kiabálok, és ha kiabálok, akkor nagyon sír, és mérges, és megüt, szóval talán nem kéne kiabálnom, nem? De.

Ja mert persze a kis fiatalúr csak úgy hajlandó enni, ha elvonulok vele egy ingerszegény, lehetőleg félhomályos helyre, ja, és fekve. Úgyhogy hiába működött hetekig a szoptatás közben ének/olvasás/kirakózás, most már nem, hát hurrá.

Jesszus, de eltűntem.

Szóval az volt, hogy legutóbbi bejegyzésem után hazautaztam egy hétre a gyerekekkel Veszprémbe, férjem pedig céges útra jó messzire. Arra számítottam, hogy olyan lesz ez nekem, mint nyáron volt, amikor apám délelőtt elvitte a nagylányt játszóra, anyám csinált ebédet, és foglalkoztam a fiúbabával meg pihentem, meg ilyesmi. Ehelyett apám elment minden nap dolgozni, anyámat nem lehetett lebeszélni arról, hogy főzzön ("Ne főzzél, van egy csomó kaja tegnapról meg tegnapelőttről" "Ó, nem fogok főzni, csak gyorsan összedobok egy [insert random kaja here]"). Ettől a nagylány minden nap ki volt bukva, mert azt szokta meg, hogy a nagyszülők vele foglalkoznak, és nem kell eljátszódnia egyedül (mint pl mellettem), türelmetlen volt, nyúszott minket, csapkodott, mérgelődött. Ettől viszont foglalkoznom kellett vele is meg a babával is, úgyhogy jobban jártam volna, ha maradunk pesten, minden nap elviszem bölcsibe, napközben akkor nyugi van, délután játszótér, aztán vacsora, fekvés, alvás.

Mostanában az életminőségemet leginkább az határozza meg, hogy mennyire méltóztatik a fiam aludni éjszaka. Van olyan, hogy felkel, aztán nem alszik egy órán keresztül, meg olyan is, hogy kétóránként kel, most éjjel sem aludt három óránál többet egyhuzamban, ami persze azt jelenti, hogy én sem. Próbáltam a külön szobát, közös szobát külön ággyal, közös ágyat. Éppen közös szoba + külön ágy megy az utóbbi napokban, nekem pedig füldugó, így nem ébredek meg random forgásra, nyöszörgésre. Mivel hajnalban már nagyon felszínesen alszik, ezért ha szoptatás után megmozdítom, akkor tuti felébred, és akkor hurrá, reggel van (fél 6-kor), ha magam mellé teszem, akkor én már tuti nem alszom, mert mozdulni alig merek. Szóval most kitaláltam, hogy a nappaliban a kinyitott és elbarikádozott kanapéra kiviszem hajnalban, ott eszik, aztán visszafekszem az ágyamba. Így őt sem kell megmozdítanom, de én is tudok még aludni. Az már csak azért is nagyon praktikus, mert ilyenkor hajlamos dünnyögéssel és "énekléssel" altatni magát, ami aranyos, de ha mellettem van, akkor megint nem alszom. De így a nappaliban nyugodtan csinálhatja, én a füldugóval tudok tovább aludni. Röhej basszus, szét kell túrnom a fél lakást, hogy elfogadhatóan tudjunk aludni.

Szóval most leginkább ez foglalkoztat.

Befejeztem a horgolt táskámat, gyors side projectként csináltam két sapkát a gyerekeknek, és megnéztük a The Americans 5. évadát.

"Hurrá, itt a hosszú hétvége" starter pack: két gyerek, egy kimerült anya és egy másnap rutinvizsgázó apa

Lefekszem 23.00-kor
Gyerek v02 felébred 23.30-kor
Aztán 3.00-kor
Gy v01 "elveszett a cumiiiii, elveszett a cumi" 4-kor??
Gy v02 5.00-kor
Peti felkel sűrű picsázások közepette 6.30-kor (mert elaludt)
Gy v02 7.00-kor
Végül Gy v01, akit a héten minden egyes nap 8 után ébresztem, felébred 7.10-kor

Ennél jobban már csak a jövő heti óraátállítást várom.

Legyenek már kamaszok.

Nagylány:

• imádja osztani az észt az öccsének, pl amikor reggelizünk, akkor odaszól neki, hogy várjál, reggelizünk!! (ezt amúgy pont mi szoktuk neki mondani, amikor játszani hív minket evés közben)
• egyre többet sztorizik, már mesél azokról a dolgokról, amik a nap folyamán történnek vele. a bölcsiben állandóan az új ágyáról magyaráz, itthon meg az új bölcsistársakat emlegeti, meg hogy sírnak az anyukájuk után, meg voltak az udvaron motorozni, ilyesmi
• ezzel párhuzamosan egyre több dolgot talál ki, legnagyobb komolysággal meséli, hogy vett a nyuszijának új cumit a boltban
• nagyon hosszú szövegeket tud már fejből, pl mostani kedvence a Majom mamája és a Boszi seprűje, ha elkezdek egy sort, akkor be tudja fejezni az egész versszakot
• képes magától kompromisszumot ajánlani, pedig ezt tényleg nem gondoltam volna pl a cukrászdában ő akarta visszavinni a tányért, de nem engedtem, úgyhogy némi dráma után ő maga javasolta, hogy akkor vigyem én a tányért, ő meg majd a villát (ezzel problémamegoldó képessége már túlszárnyalja néhány felnőtt emberét, akit ismerek)
• időnként lát engem tornázni, ilyenkor próbál utánozni, ha nem megy, akkor kérdezgeti: "ezt hogy kell?"
• ha nem viszek magammal sapkát, akkor ezzel nyúz: "a te sapkád hol van??"
• ha nem értünk egy szót, akkor megpróbálja valahogy máshogy leírni, megértetni velünk pl férjem nem értette, hogy mit rajzoljon (napocskát), és mikor már másodszorra kérdezett vissza, akkor elkezdte énekelni, hogy "süss fel nap, fényes nap"
• eddig mindig zárt ajtó mögött aludt, de most minden este kéri, hogy hagyjuk nyitva. nem szólongat, nem jön ki, nekünk sem kell csendben lenni, úgy tűnik, egyszerűen szeret úgy elaludni, hogy hall minket.

Fiúbaba:

• imádja, ha a nővére vele foglalkozik, ha énekel neki, kezét simogatja. ilyenkor hangosan kacarászik.
• amúgy mindenen hangosan röfögve röhög, nagyon jó a kedve
• felfedezte a lábait
• profin szopja az ujját
• most, hogy hűvösebb lett az idő, napközben az erkélyen alszik. olyan, mint a nővére: csak felöltöztetem, kitolom és puff, magától elalszik
• hátról hasra, illetve pár napja hasról hátra is forog
• amikor nem álmos és nem éhes, akkor sokáig képes magát elfoglalni
• könnyen elalszik este, de éjjel sokat ébred és mostanában sokat fenn van is van. legutóbb egész csendben eljátszott az ébren levős periódusban, milyen rendes tőle. még nem jöttem rá, hogy mi a jobb ilyenkor: egy ágyban aludni, egy szobában aludni, vagy kipaterolni az ágyát a konyhába.

Két hete hétvégén elmentünk négyesben Alsópeténybe, leginkább csak kiszakadni itthonról, kicsit egymásra és a gyerekekre koncentrálni. Nyilván megpróbálhatnánk ezt itthon is, de akkor leginkább szét vagyunk szakadva, férjem lemegy a nagylánnyal játszóra én meg itthon teszek-veszek, szóval a klasszikus felállás. Persze pénteken még gyönyörű idő volt, szombaton meg már hideg és eső, de készültünk rá, felöltöztünk és esőben is sétáltunk. Voltunk rokonoknál is, ahol kutya meg macska meg némakacsák, jól elvolt a nagylány. Aztán hívott az alsó szomszéd, hogy tőlünk ázik, riasztottam a takit, mert csak neki van kulcsa hozzánk, hát kilyukadt a radiátorunk, áll a gyerekszobában a víz. Úgyhogy a nagylányt kidobtuk anyóséknál mi meg hazatipliztünk.

Aznap este azonnal kipakoltunk és feltéptem a padlót, egy hétig száradt, addig itt-ott aludt a nagylány, múlt hétvégén meg bátyám és férjem ledobta az új laminált parkettát, visszarendezték a szobát, mintha mi sem történt volna.

Ezen kívül teljesen elbaszódott a fiúbaba alvása, este simán elalszik, aztán kel éjfél előtt, majd általában 3/fél4 után egy csomószor felkel, nyöszörög, forgolódik, nem alszik. A ma hajnal volt eddig a csúcs, másfél órát ébren volt fél 4-től 5-ig, nem sírt, csak sikongatott, gügyögött, nagyon jól érezte magát, csak ezt elég hangosan tette. Tökre nem volt értelme semmit sem csinálni vele, mert nem volt semmi baja, egyszerűen nem aludt. Megőrülök, felmerült bennem, hogy kicsukom a konyhába, hogy ne halljam.

A tornát azóta is lelkesen tolom.

Isoldje bejegyzésén felbuzdulva impulzus-befizettem én is erre az Anyatest projektes Turbó programba. Nagyon jópofa amúgy, háromféle edzésforma van minden héten, kondíciójavítás (ami szarul megy), erősítés (ami még szarabbul), illetve jóga (ami viszont jól). Lehet heti 3x mozogni, de akár minden nap is, és akkor kétszer lenyomja az ember mindegyik videót. Mivel a videók egy hét után eltűnnek, ezért van némi nyomás, hogy ne halogassak, illetve a zárt FB csoportban is kérdezgetik, hogy na, megcsináltad-e már, hogy tetszett. Amiben többet ad ez a bármilyen ingyenes youtube videónál, hogy itt a heti gyakorlatok egymásra fognak épülni, egyre nehezebbek lesznek. Most még csak bemelegítős hetet tartanak, de már fáj az élet, mi lesz itt. Egyelőre nagyon szuperül megy, hétfőn kondi, szerdán az erősítést nyomtam le, ma meg megint a kondit. Kedden továbbra is járok táncolni, így az a nap sem telt mozgás nélkül, holnap meg kijön a jóga, nagyon kíváncsi vagyok. Motiválásképpen lemértem magam mindenhol, képet is csináltam, nyilván nem fogom magam atomra kigyúrni hat hét alatt, de a hasizmaim remélem, hogy beljebb fognak húzódni a tornától.

Más.

Megnéztük moziban a Remélem legközelebb sikerül meghalnod :) c. filmet, azóta is azon rettegek, hogy mit fogok csinálni, amikor elkezdenek kamaszodni a gyerekek. Még hogy a dackorszak nehéz, majd amikor fogalmam sem lesz róla, hogy mi történik vele, bántja-e valaki, nyomasztják-e dolgok, csinál-e hülyeséget. Jaj nekem.

Kijött a BoJack Horseman 5. évada, gyorsan elkezdtem darálni, már csak két rész van hátra, továbbra is imádom. Ja, és néztünk standupot is, Daniel Sloss-nak már két estje fenn van Netflixen, de Trevor Noah és Hannah Gadsby is nagyon jó.

Teljesen ráfüggtem a Psychology of Black Mirror podcastra, arról írtam már? Kibeszélik minden egyes részét, a kibeszélés tovább tart, mint egy Black Mirror epizód, nagyon érdekes, nagyon megszerettem. Még sosem támogattam senkit Patreonon, ők az elsők. Elindult a My Dad Wrote A Porno 4. évada is, ezeket hallgatom házimunka közben, hogy ne akarjak eret vágni magamon. Tudom, hogy firstworldproblems, de bármit is csinálok, legyen szó bevásárlásról, főzésről, rendrakásról, mosásról, takarításról, minden újratermeli magát, nagy részük még fél napnál sem tart tovább. A kaja elfogy, az ebédet megesszük, délutánra megint kupi van, a szennyes két nap alatt tele lesz, a robotporszívónak meg kb egész nap járnia kéne. Annyira meg vagyok ettől kattanva, hogy ma szabályosan kiakadtam, amikor a férjem a gyerek ragacsos száját (fürdés után jutott eszembe, hogy nem kapott ma még vitaminos szirupot) a frissen elővett, tök tiszta törölkőzőbe törölte. Még egy szennyes, ezt is majd mosni meg hajtogatni kell, hát megőrülök ettől.

Olvasás most eléggé háttérbe szorult, egy duplaoldalas sálat kötök a férjemnek, meg belekezdtem egy tapestry technikával készült táskába, amit egyszerre három szálból és kb 10 színből horgolok, úgyhogy full koncentrációt igénylő projekt.

Tegnap nagyon jó napom volt, a kicsi baba napközben aludt, végre nem kellett ébreszteni délután, hanem magától kelt, evett, és a bölcsi utáni játszóterezés közben szunnyadt egy keveset a babakocsiban. Haladás! Én megnéztem négy Doctor Who részt, hasznosan töltöm az időmet. A 6. évadot kezdtem el, az első kettő rész olyan para volt, majd összefostam magam. Nade.

A nagylánynál egyre jobban indul a dackorszak, de rengeteg sikerélményt ad egy-egy megoldott konfliktus. Igen, sír és mérges, és esetenként leül a földre mérgében, de aztán megbékél és megyünk tovább. Kb két pecig tart az egész.

Az alábbiak miatt borult ki tegnap, ez egyetlen délután termése:

• eperfagyit kért, de mire megkapta, vaniliát szeretett volna. Mérgelődött, empatizáltam, hú de mérges vagy, a másikat kéred, milyen bosszantó. Elsírta magát, toppantott egyet, majd elkérte az eperfagyit és leült vele egy asztalhoz.
• ő akarta kulccsal kinyitni a bejárati ajtót, de nem éri fel a zárat, meg különben se talál bele. Mérgelődött, kiabált, majd odaadta a kulcsot, hogy "anya nyitja".
• időnként megpróbálja felöltöztetni a babáját, de még nem megy neki egyedül, és ilyenkor segítséget kér. Természetesen egész délután és este csodálatosan eljátszott minden mással, de abban a percben akart öltöztetőset játszani, hogy a fiúbabát fürdettem. Ezen úgy felhúzta magát, hogy eldobta a babát, a ruhát, majd felemelt kézzel elindult felém. "Nahát, ennyire mérges vagy? Hogy meg akarsz ütni? Mutasd meg a gyurmán, mennyire mérges vagy." "Jó." Majd elment, és mire bevittem magammal öcsit a szobába megtörölni meg felöltöztetni, addigra már békésen játszott.

Ha ez a dackorszak, akkor ki vagyok vele békülve.