Hozzátáplálás első gyereknél:
jaj, de izgalmas, üvegreszelő, alma, kanál, előke, első kóstoltatások videózása, bevezetett alapanyagok lelkes pipálgatása hűtőre kitett táblázatban, receptek keresgélése, párolás, turmixolás, kiegyensúlyozott és változatos étrend összeállítása
Hozzátáplálás második gyereknél:
egyelőre vettem két üveg bébiételt
Éjjel háromkor ülök a kiságy mellett, kezemben a baba, etetem. Lányom elkezd mocorogni, majd kinyúl az ágya mellett hagyott cumisüvegért, amiben még estéről maradt némi maradék táp. Amit nem kéne használni két órával a bekeverés után. És. Megissza. Félálomban. Jaj.
Majd nyújtja felém, hogy akkor megitta.
Visszarakom a babát az ágyba, lefekszem, erre felkel a férjem. Dörzsöli a szemét. Sóhajt. Leveszi a telefont a töltőről. Rászólok, hogy figyu, hajnali három van még csak. Igen? Ja oké. Visszafekszik aludni.
Ezen kívül csak annyi van, hogy már megint túl sok dolgot terveztem be magamnak, magasak az elvárásaim magammal szemben, aztán rágom magam, miért nem tudok ennyi mindent csinálni:
30. hó
6. hó
Ja, és kb két hete már egy szobában alszanak, a baba a mi ágyunkon elalszik (vettem már arra is leesésgátlót), majd később átviszem az ágyába, legtöbbször nem ébred meg rá, vagy ha igen, simán visszaalszik. Éjjeli ébredéseknél a nagylány meg sem mozdul, nem ébred fel a nyekergésre.
Vannak ugye ezek a képek, ahol a retusált bőrű anyuka lenéz gyönyörű babájára, aki visszanéz, és közben idilli módon szopik.
Szóval most ehelyett az van, hogy kb lefogom a gyereket evés közben és kerülöm a szemkontaktust, mert
Oké.
- legyél lehetőleg kurva álmos, kávé, öltözz fel, de ne nagyon!! csak kicsit
- nem kooperáló, de nem is ellenkező gyerek v02 következik: pelenkacsere, öltöztetés, de még csak otthoni cuccba, majd vissza az ágyába nézelődni
- kooperációra képes, de együttműködni mégsem akaró gyerek v01 következik: győzd meg, hogy kell a pelenkacsere (NINCSENKAKA), hogy megyünk bölcsibe (NEMMEGYÜNKBÖLCSIBE), hogy vegyen pulcsit (NEMKÉREM), majd ezzel a lendülettel azonnal add is rá az overált és a csizmát, mert ha végre a kezed közé kaparintod, akkor már el ne engedd!
- gyerek v02-re is jöhet az overál, sapka, majd be a babakocsiba
- mindkét gyereket zavard ki a lépcsőházba, hogy ne dögöljenek meg a 24 fokos lakásban
- vedd fel a pulcsit, kabátot, bakancsot te is
- csak most add rá a sapkát sálat gyerek v02-re!
- zárd az ajtót
- nyisd az ajtót, mert a te sapkád otthon maradt
- induljatok el
Ennek a másik változata, mikor picibaba a hátamon jön, ott annyi a könnyebbség, hogy őt nem kell overálba szuszakolni, csak:
- sapka, sál
- csatos hordozó
- bele a gyerek
- gyerekkel a hátamon fel a hordozós kabát
- elcsúszik a sapkája
- le a kabát
- le a gyerek
- sapka újra megköt
- gyerek újra fel
- kabát újra fel
Jó reggelt!
Ja, és azt el is felejtettem, hogy a héten elpakoltam a könyvek és a játékok háromnegyedét fel a szekrény tetejére. A nagylánynak fel sem tűnt, persze olyanokat szanáltam ki, amikkel hetek óta nem játszik, de azt gondoltam volna, hogy feltűnik neki, hogy a három dobozni játékból egy maradt csak.
Persze nem csak gyerekdolgok vannak, járok táncra, ami után mostanában beülünk a csajokkal beszélgetni egy kicsit. Rájöttem, hogy 9-kor végzünk, az annyira nem késő, lehet 10-ig még dumálni egyet, és most tökmindegy, hogy fél 10-re vagy fél 11-re érek haza, szóval most fiatal fruskának érzem magam, aki este 10-kor még a barátnőivel teázgat, hah!
Szombaton meg szülinapozni megyek, este 9-re foglaltak asztalt. El sem hiszem, szombat este a belvárosban leszek, őrület, mik vannak.
Jaj, megint egy hete nem írtam már.
Hétvégén nagyszülőknél voltunk, aztán vasárnap itthon punnyadtunk. Majdnem elmentünk sétálni a napsütésben, de mivel nem terveztük előre, ezért délelőtt a pici babát az ágyunkban tettem le aludni, aludt két és fél órát délig, délben meg már nagylány ebédeltetés, utána őt tesszük le aludni, kb fél 1-1- között megy a szobába, sokszor 2-ig ébren van még, eljátszik, énekel, aztán elalszik, és fél 5-kor úgy kell ébreszteni. Amikor meg már tök sötét van. Szóval nem mentünk sehova.
Közben egy szobában altatós izgalmak vannak, a gyerek ugye 71 centi, a bölcső meg 80, szóval nem maradhat tovább benne, forogni sem tud rendesen, más megoldás kell. Az utóbbi napokban valahogy úgy jött ki a lépés, hogy nagyjából egyszerre volt fürdetés és fektetés, úgyhogy ennek örömére beraktam a gyerekeket aludni egy szobába. Aha. Fiúbaba izgatottan gőgicsélt, látta, hogy buli van, nem itt szokott aludni, sőt, itt van a nővére is, BULI VAN, közben a nagylány pisszegett rá, öcsi, aludjál!!! Úgyhogy szétszedtem a gyerekeket, mindenki ment a saját helyére, ahol 10 perc múlva már aludt, utána az alvó picit újra bevittem a szobába, és így jó. Szóval most azt csináljuk, hogy a baba elalszik a mi ágyunkon (hiszen a bölcsőt ki kell iktatni már), aztán mikor már a nagylány is alszik, akkor átviszem a babát, és így együtt alszanak éjszaka. A fiúcska kétszer kel, egyszer a szobában etetem, másodszorra magam mellé veszem (aztán én meg kiköltözöm utána a kanapéra), a nagylány meg sem moccan a zajra. Ja, mert mióta a babára rátukmálok még egy alvást délután, azóta kevesebbszer kel éjjel, nem nyöszörög kétóránként. Hurrá!
Egyik este a nagylány fél 10-kor még ébren volt, ami nem jellemző rá, nem szólt, nem balhézott, csak pakolászott az ágyában. Bementem hozzá, hogy minden rendben van-e, szeretné-e, hogy kicsit mellé feküdjek. Nem. Hátadat simogassam? Nem, nem férek el, menj innen! Majd letolt az ágyáról, kért még egy kis tejet, aztán két perc múlva aludt.
Remélem, hogy a fiam azért ennél egy picit bújósabb lesz.
Tegnap szüleim vigyáztak a picikre, megnéztük moziban a Ruben Brandt, a gyűjtő-t, nagyon tetszett.
Vannak napok, amikor pörgök, és akkor mosok, boltba megyek, tornázok, megfőzök, jár a robotporszívó, lehúzom az ágyneműt, kimosom a plüssöket. Aztán vannak napok, amikor még reggelit sem vagyok képes csinálni magamnak. Mit főzzek hétvégén? Ahhoz be is kéne vásárolni, jaj. Hajat kéne mosni. Szőrös a lábam.
Visszaidőzítve kiraktam néhány facebookra szánt írásomat, hogy itt is meglegyen, valszeg fel fog bukkanni a feedekben, ha esetleg valaki úgy követ.
Továbbra is kialvatlan vagyok.
Tegnap megdícsérték a combizmomat.
Legalább jól nézek ki.
Az éjjel azt álmodtam, hogy 37 hetes terhes vagyok, a kórházban fekszem néhány napja, és várom a fiamat. Majd az orvos az egyik vizsgálatnál közli, hogy nincsen szívhang, meghalt a baba, meg kell szülnöm, vagy műtét, én meg nem kapok levegőt. Álmomban felhívom a férjemet, anyámat, anyósomat, hogy ez a helyzet, nem lesz fiúbaba, mert meghalt. Álmomban sírva nézegettem a megvásárolt fiús cuccokat, és azon gondolkodom, hogy bevállalok-e még egy terhességet, akarok-e ennyire még egy gyereket.
Aztán arra ébredtem, hogy a fiam ötödszörre nyöszörög és ébred meg és forgolódik. És arra gondoltam, hogy csak álmodtam, milyen jó, hogy itt vagy, és nem haltál meg.
De az isten szerelmére, fiam, faszér' nem alszol.
Szeretném, ha a Családok Éve spotokba belekerülnének olyan jelenetek, ahol akkor jön rád a fosás, amikor éppen kiveszed a kádból a kicsi babát, és ott néz rád vizesen, pelenka nélkül, szóval gyorsan megszárogatod, rákúrod a pelenkát, felöltözteted, bepatentolod a csillió patentot, közben csavarja a hasadat a minden, bevágod a babát a bölcsőbe, és téped is le magadról a nadrágot.
Persze a kaland itt nem ér véget, jön a nagyobbik asszisztálni, ragaszkodik hozzá, hogy ő töröl a wc papírral, de hát ez már business as usual.
Szóval aztán éjszaka szerencsétlen baba két óránként kel, férjed a kanapén alszik, te egy ágyban a babával, mire hajnali 6-kor rájössz, hogy a sebtében felrakott pelenkából kifolyt a pisi, átázott a pizsama, hálózsák, a hitvesi ágy.
Szóval hajnalban ruhacsere, majd még egy rövid alvás.
És itt bemondaná a narrátor, hogy "szülőnek lenni életre szóló kaland, ne hagyd ki!"
Ezt mondtátok