Éjjel háromkor ülök a kiságy mellett, kezemben a baba, etetem. Lányom elkezd mocorogni, majd kinyúl az ágya mellett hagyott cumisüvegért, amiben még estéről maradt némi maradék táp. Amit nem kéne használni két órával a bekeverés után. És. Megissza. Félálomban. Jaj.
Majd nyújtja felém, hogy akkor megitta.
Visszarakom a babát az ágyba, lefekszem, erre felkel a férjem. Dörzsöli a szemét. Sóhajt. Leveszi a telefont a töltőről. Rászólok, hogy figyu, hajnali három van még csak. Igen? Ja oké. Visszafekszik aludni.
Ezen kívül csak annyi van, hogy már megint túl sok dolgot terveztem be magamnak, magasak az elvárásaim magammal szemben, aztán rágom magam, miért nem tudok ennyi mindent csinálni:
- csinálom az anyatest projekt otthoni tornáját heti minimum 3x (ó, de hát ez csak 20-40 perc alkalmanként, ennek igazán bele kell férnie)
- besegítek barátnőm horgolásbizniszébe (ó, de hát ezt esti sorozatnézés közben is lehet csinálni)
- black friday alkalmából vettem két kurzust is udemy-n, csak azt nem tudom, hogy mikor lesz nekem rendszeresen legalább másfél órám, amikor megszakítás nélkül tudok koncentrálni valamire. azzal nyugtatom magam, hogy ez nem előfizetés, hanem megvettem, mindig hozzá fogok férni
- ja de jó lenne többet olvasni
- meg ott a szennyesek, legyen rendben a lakás (ó, ha kicsit jobban összeszedném magam, ez is simán menne, hát kimos a mosógép, amíg tornázok)
- mellesleg meg vannak gyerekeim
Ezt mondtátok