Jesszus, de eltűntem.
Szóval az volt, hogy legutóbbi bejegyzésem után hazautaztam egy hétre a gyerekekkel Veszprémbe, férjem pedig céges útra jó messzire. Arra számítottam, hogy olyan lesz ez nekem, mint nyáron volt, amikor apám délelőtt elvitte a nagylányt játszóra, anyám csinált ebédet, és foglalkoztam a fiúbabával meg pihentem, meg ilyesmi. Ehelyett apám elment minden nap dolgozni, anyámat nem lehetett lebeszélni arról, hogy főzzön ("Ne főzzél, van egy csomó kaja tegnapról meg tegnapelőttről" "Ó, nem fogok főzni, csak gyorsan összedobok egy [insert random kaja here]"). Ettől a nagylány minden nap ki volt bukva, mert azt szokta meg, hogy a nagyszülők vele foglalkoznak, és nem kell eljátszódnia egyedül (mint pl mellettem), türelmetlen volt, nyúszott minket, csapkodott, mérgelődött. Ettől viszont foglalkoznom kellett vele is meg a babával is, úgyhogy jobban jártam volna, ha maradunk pesten, minden nap elviszem bölcsibe, napközben akkor nyugi van, délután játszótér, aztán vacsora, fekvés, alvás.
Mostanában az életminőségemet leginkább az határozza meg, hogy mennyire méltóztatik a fiam aludni éjszaka. Van olyan, hogy felkel, aztán nem alszik egy órán keresztül, meg olyan is, hogy kétóránként kel, most éjjel sem aludt három óránál többet egyhuzamban, ami persze azt jelenti, hogy én sem. Próbáltam a külön szobát, közös szobát külön ággyal, közös ágyat. Éppen közös szoba + külön ágy megy az utóbbi napokban, nekem pedig füldugó, így nem ébredek meg random forgásra, nyöszörgésre. Mivel hajnalban már nagyon felszínesen alszik, ezért ha szoptatás után megmozdítom, akkor tuti felébred, és akkor hurrá, reggel van (fél 6-kor), ha magam mellé teszem, akkor én már tuti nem alszom, mert mozdulni alig merek. Szóval most kitaláltam, hogy a nappaliban a kinyitott és elbarikádozott kanapéra kiviszem hajnalban, ott eszik, aztán visszafekszem az ágyamba. Így őt sem kell megmozdítanom, de én is tudok még aludni. Az már csak azért is nagyon praktikus, mert ilyenkor hajlamos dünnyögéssel és "énekléssel" altatni magát, ami aranyos, de ha mellettem van, akkor megint nem alszom. De így a nappaliban nyugodtan csinálhatja, én a füldugóval tudok tovább aludni. Röhej basszus, szét kell túrnom a fél lakást, hogy elfogadhatóan tudjunk aludni.
Szóval most leginkább ez foglalkoztat.
Befejeztem a horgolt táskámat, gyors side projectként csináltam két sapkát a gyerekeknek, és megnéztük a The Americans 5. évadát.
Ezt mondtátok