AnnGel blogja

Két hétig szabadságon voltam, amiből az első felét sikerült tényleg tök ideálisan eltölteni: nem utaztunk sehova, hanem elmentünk a közeli strandra, vagy kirándulni, ilyesmi, szuper volt, mert nem kell pakolni, nem kell gyereket idegen helyen altatni, de közben mégis vannak élmények meg minden. Aztán voltak pár napot nagyszülőknél is, és akkor elmentünk kettesben is strandolni, kiolvastam a Hail Mary küldetést, esténként xboxoztunk.

Ja, mert hogy vettem egy extra kontollert a 6 éve megörökölt xbox one-hoz, amit eddig kb nem használtunk semmire. Nam nagyon követem a trendeket, gimis koromban és egyetem elején játszottam utoljára sokat (WoWot nyomtam, mint kb mindenki akkoriban), aztán egy külföldre költöző barátunk ránk hagyta az xboxát, egyszer egyszer elővettem, akkor huss, elrepült 3 óra és hajnali 2 lett, úgyhogy inkább nem játszottam többet. Most viszont van gamepass előfizetésünk is (férjem szeret repülőszimpulátorozni, de azt PCn, úgyhogy én egész eddig össze sem kötöttem, hogy a gamepass előfizetés meg az xbox az ugyanaz a cég). Na mindegy, szóval most van két kontrollerünk, és ilyen kooperálós játékokat játszunk esti fektetés után, már amikor nem pörög fejen mindenki este 10-ig.

Aztán mentünk végül nyaralni is, az idei sikerült eddig a legjobban, mert már elég nagyok voltak a gyerekek ahhoz, hogy ne kószáljanak el, meg a kicsi is bejelentette, hogy ő is anyámékkal alszik, nem csak a nagy, úgyhogy a nagyszülők őrizték esténként a gyerekeket, mi meg mehettünk bárhova. Most azt nyomom, hogy jövőre igazán elmehetnének a nagyszülők és a gyerekek nélkülünk nyaralni, mert amúgy az a része nagyon nem hiányzik, hogy én vagyok a sárkány anya, aki csak napi egy fagyit enged (mily kegyetlen!!!!).

Persze igazságtalan vagyok, mert a gyerekek nem csak szüleimmel képesek hajmeresztő módon leolvadni, hanem velem is. Hosszú idő után először voltunk cukrászdában, és hát fiamra rámtört a FOMO, és nem tudta elfogadni, hogy csak egy dolgot választhat, és a cukrászda padlóján rendezte a jelenetet, ami hát nem elég, hogy szegény gyerek mekkora érzelmi viharba került, és milyen nehéz neki, de közben azt is próbáltam ignorálni, hogy mindenki minket néz, hogy na, ez sem bírta "megnevelni" a gyerekét. Aztán kivittem, és beszéltünk, és megnyugodott, és visszamentünk, és cukin megette a sütijét.

Hétvégén megnéztük Bo Burnhamtől az Inside-ot, azóta is az pörög munka közben (meg Tom Cardy). A héten már dogozom, arra jöttem vissza, hogy átfutott az előléptetésem, és juniorból professional lettem (yay!). 

Ma elmentünk reggelizni kettesben a férjemmel, és a szomszéd asztalnál három pici babás anyuka reggelizett közösen, és szerintem végig őket bámultuk és nosztalgiáztunk, hogy ÚRISTENDEPICI, biztosan nem voltunk rettenetesen creepyk, hogy idegenek babáit bámuljuk. Jaj de jó lenne megint egy ilyen picit ölelgetni, csak közben meg nem szeretném felnevelni, szóval izé.

Tegnap filmnézős estét tartottunk, és nem voltam annyira ráhangolódva, de megnéztük a Call me by your name-et, nem is emlékeztem, hogy ez már 4 éves film, tökre olyan, mintha csak tavaly jött volna ki. Fú, rég tetszett ennyire valami, annyira jó volt, és azóta is állandóan a film jár a fejemben. Jaj, de jó volt.

Közben meg megint kétnaponta migrálhatnékom támad, ami eléggé éles ellentétben áll azzal az érzésemmel, hogy amúgy meg minden mennyire a helyén van most.

Vannak időszakok, amikor szabályosan letaglóz az érzés, hogy minden mennyire jó. Pl este lefekszenek a gyerekek, körülnézek a nappaliban, és itt van a szuper könyvespolcom, a sárga fotelem az állólámpával, az erkély, előtte a zöld fákkal. Vagy ülünk a kertben, és fúj a szél, pont jó az idő, a gyerekek bújócskáznak. Ilyenkor rácsodálkozom, hogy mennyire jó itt, mennyire betalált ez a lakás meg ez a környék.

Hétvégén medveotthonban jártunk, a gyerekek unták az állatokat, de volt ugrálóvár meg játszótér. Voltak vendégeink is, mentünk strandra is, chilleztünk a kertben is. Jó volt. Teljesen megbízhatatlan mostanában az időjárásjelentés, egész hétvégére esőt mondtak, ehhez képest leginkább éjjel esett, úgyhogy örülök, hogy mégis csináltunk programokat, és nem otthon ültünk.

Mostanában nagyon rosszul alszom, ha be van kapcsolva a légkondi, akkor azért, ha nincs, és nyitva az ablak, akkor azért. Ma hajnalban is felkeltem, hogy körbejárjak a lakásban és bezárjak minden ablakot a vihar alatt, erre látom, hogy fiamnál ég a nagyvillany (hajnali 4-kor!), és édesdeden alszik az ágyában két tonna plüssállattal. Amit direkt kiszedtem mellőle késő este, mert hogy nem is fér el tőlük. Gondolom megébredt, és látta, hogy nincsenek mellette, úgyhogy kimászott a rácsos ágyból, felkapcsolta a villanyt, visszapakolt mindent, visszamászott, és elaludt. Az éjszaka közepén. Oké??

Azt is el kell mondanom még, hogy lányom egyik nap csinált nekünk robotokat (vagyis rajzolt, vágott, ragasztott), majd elmagyarázta, hogy az egyik az majd dolgozik helyettünk, a másik pakol helyettünk, a harmadik pedig alszik helyettünk.

Próbáltam mondani, hogy de én szeretek aludni, de nem volt apelláta.

Amúgy ez is milyen jól megmutatja, hogy mit lát belőlünk a gyerek, hogy mit csinálunk nap mint nap.

Férjem pár hete megkérdezte, hogy akkor most egész nyáron/évben nem megyünk sehova az 5 nap Balatont leszámítva? Én meg kicsit meglepődtem, nem is rajta, hanem inkább magamon, mert egyáltalán nem vágyom rá, hogy bárhova menjek, egyrészről állandó a bizonytalanság, nem merem a gyerekeket tömegbe, zárt helyre vinni, itt a delta variáns a szomszédban, negyedik hullám stb stb, másrészről meg élvezem, hogy végre olyan helyen lakunk, ahonnan nem igazán vágyom máshova. Macera is a gyerekekkel utazni, pakolni kell nekik 65 váltás ruhát két napra, nem igazán tudom minimálba nyomni velük, a kisebbiknek még nagy szüksége van a délutáni alvásra, úgyhogy bárhova is megyünk, úgy kell szervezni velük a programot, hogy fél 1-kor ebéd aztán irány az ágy, mert teljes összeomlást produkál, amikor fáradt. Persze eddig is utaztunk a gyerekekkel, de eleinte csak egy volt, és kicsi volt, és egy bárhol elalvó 8 hónapossal más utazni, mint két 3 és 5 évessel. A tavalyi Andalúzia pedig azért volt jó, mert rászántunk 4 hetet, és én is el tudtam fogadni, hogy az egész olyan lesz, mintha itthon lennénk, szóval ugyanúgy veszekedni fognak, meg kaját kell nekik szerezni, meg fáradtak lesznek, meg aludniuk kell, csak éppen máshol vagyunk, ahol nem sötétedik 4-kor és az idő is jobb.

Na szóval nem vagyok az utazás ellen, de nem egy pihenős, nyugis dolog. Az is opció persze, hogy elmegyünk egy helyre, ahol vannak animátorok, és ők szórakoztatják a gyerekeket, míg mi a medence partján punnyadunk, csak az ilyen helyeken fél millióba kerül egy hét, meg közben lelkiismeretfurdalásom is van, hogy azért megyünk nyaralni, hogy együtt legyen a család és együtt legyenek új élményeink, nem pedig azért, hogy "lepasszoljuk" őket.

Közben meg persze azt is értem, hogy másnak meg lehet, hogy igénye lenne valami új élményre, valami változásra, szóval kitaláltam, hogy legyen az, hogy játékból nyaralunk, és csináljunk olyan dolgokat, amiket akkor csinálnánk, ha elutaznánk valahova. Így péntek este a vihart néztük az erkélyről, szombat délelőtt arborétumba mentünk, délután strand, vasárnap délelőtt a gödöllői parkban sétálgattunk, délután meg megint a vihart élveztük. Jó volt, és tényleg olyan élmény volt, mintha elutaztunk volna.

Ezen kívül múlt héten felfedeztem, hogy léteznek családi táborok (és eskü, nem tudom, milyen indíttatásból, vagy hol olvastam róla, vagy miről jutott eszembe, hogy erre rákeressek), ahova szülőkkel együtt mennek a gyerekek, és vannak programok, közös élmények (amiket nem nekem kell megszervezni), illetve van olyan része is, hogy kicsit lefoglalják a gyerekeket (és akkor lehet pihenni is). Erre teljesen rápörögtem, mindig irigyeltem az ilyen-olyan nyári táborokat, hát én is akarok kézműveskedni, vagy lovagolni, vagy bármi. Szóval elég gyorsan eszkalálódtak a dolgok, augusztusban megyünk családilag kenuzni (vagy kajakozni? na, ennyire értek hozzá), 3 éves kor fölött már ajánlják, teljesen kezdők is részt vehetnek, délelőtt közös evezés, délután pedagógusok szerveznek programokat a gyerekeknek, szállás komfort nélküli 4 ágyas faházakban, ami azért elég meredek, de hát ezt is ki kell próbálni. Alig várom!

Lányommal így nézett ki a beszélgetés:

- képzeld, megyünk majd evezni, ott is alszunk meg minden

- jaj de jó!!! ez olyan, aminek csak az egyik végén vagy lapát, vagy olyan, aminek mindkét végén van lapát??

- ...

Már most többet tud erről, mint én.

Nem kapcsolódó téma, de szeretném megörökíteni, hogy fiam 3 évesen az önállóság olyan fokára jutott el, hogy már magának tölti a cumisüvegbe a tejet (megkeresi, hol tartjuk a cumisüveget, lecsavarja a tej kupakját, önt, rácsavarja a cumisüvegre a tetejét stb), persze felmerülhet a kérdés, hogy annak, aki ilyen ügyes, miért van még cumisüvege, de hát ne kössünk bele mindenbe kérem szépen.

Lányom pedig egy fényképezés alkalmával azt játszotta, hogy ő királynő, és komolyan nézett a kamerába, én meg mondtam nekik, hogy mosolyogjanak. Fiam elvigyorodott, CSÍZ, kiabálta, majd lányom csak hűvösen ránézett és ennyit mondott: a királynők nem mondják, hogy csíz. Touché.

Csodás az új fagyasztó. Múlt hétvégén voltunk strandon, kettesben, tök jó volt kicsit nyugiban lenni, olvastam sokat, és megállapítottam, hogy nem szeretek már a földön feküdni, minden nyom. És persze a szél is fújt és felhős idő volt, úgyhogy nem is fürödtem, de nem baj.

Aztán voltam két napot az irodában is, utána meg barátokkal találkoztam, táncon is voltam, de ennyi elég is volt, most éppen örülök, hogy ma otthonról dolgozhatok.

Éppen szakad az eső, dörög az ég, végre itt a "lehűlés", ma csak 32 fok lesz 36 helyett, besírok.

Vettem egy rollert!

Pár éve elég drágán vettem egy szuper rollert, aminek remek hidraulikus vagy milyen nyitószerkezete volt, hú, de menő, na persze tönkrement. Nem volt már garis, javíthatatlan, max cserélni lehetne, de a gyártó már nem gyártja.

Szóval kb egy éve nincsen már rollerem, persze egy csomót gondolkodtam rajta, hogy kéne, itt a buszmegálló 1.3 km-re van, de mindig arra jutottam, hogy úgyis csak heti 2x megyek a városba, akkor azt igazán le lehet gyalogolni, plusz utálom a rollert aztán a buszon/metrón/irodába cipelni, csak azért, hogy a végén 20 perc sétát lerövidítsek.

Aztán lányom megtanult biciklizni, rohadt jól megy neki, úgyhogy állandóan lehagy, megvár, lehagy, megvár, és mivel napi 4x teszem meg az otthon-ovi távot, ezért erre talán mégis jó lenne.

Úgyhogy vettem használtan egy tizesért egy alap rollert, és együtt suhanhatunk az oviba a gyerekkel. Juhú!

Ja, és az új fagyasztóm is ma érkezik, végre nem kell azon dilemmáznom, hogy fagyit vagy kínai gőzgombócot vegyek inkább, mert el fog férni minden.

Amióta ismét járok helyekre, nem tudom nem észrevenni, hogy rohadt drága lett minden. Oké, eddig is feltűnt, de gondoltam, hogy csak a házhozszállítás miatt, vagy mittudomén, de az is lehet, hogy én nem járok jó helyekre. De irodából kiugrani ebédért kb 2000 Ft, ha elmegyek valahova, akkor egy limonádé egy ezres, bármi random kaja is már 3000 felé közelít egy akármilyen étteremben, hurdurr, de nyugdíjas vagyok.

Az sem segít a helyzeten, hogy elkezdünk magunknak rohadt jó italokat keverni itthon, amióta van mindig friss mentám meg bazsalikomom. Rendszeresen csinálok mojitót, epres-bazsalikomos vagy erdeigyümölcsös-mentás limonádét, és ezek után extra kiábrándító eperszirupos limonádét kapni valahol. ezerkéccázért. Pár napja meg kipróbáltam, hogy bedobom a turmixba a kávé + tejszín + jégkocka + tej + vanília kombót, úgyhogy mostantól a jegeskávékban is csalódni fogok asszem.

De nehéz az élet.

Pénteken lesz az egyik tesóm esküvője, ahova hivatalosak vagyunk a gyerekekkel együtt, és három nappal a nagy esemény előtt tudtam meg, hogy nem elég, hogy lagzit lehet zárt helyen tartani oltatlanoknak is, hanem hogy a tesómék sem oltatták be magukat. Nem érti, hogy miért nem akarom az oltatlan gyerekeimet oltatlan felnőttek közé vinni, de nem is az a gond, hogy nem érti, hanem az a gond, hogy szándékosan elhallgatta előlem, márpedig ahhoz jogom van, hogy jól informált döntést hozhassak ilyen helyzetekben.

Válasza: akkor ennyi erővel ne vidd ki őket a lakásból.

Miért ilyen kretének az emberek.

A legmelegebb napon azért csak megtartottuk a táncot, kicsit meghaltam, de hősök vagyunk. Pénteken meg céges vacsi egy árnyék nélküli tetőteraszon, ahol nem nyitották ki az ernyőket, mert fújt a szél, kétféle kaját lehetett csak rendelni, mert nem tudom, miért, de aztán szerencsére beborult egy kicsit, és nem akartunk elevenen elégni. És a  múlt héten kétszer is voltam irodában!

Szombaton kerti gyerekzsúrra voltunk hivatalosak, volt légvár meg egy csomó rágcsa, aggódtam kicsit, hogy a gyerekeim vajon összehánynak-e bármit, de nem. És tök jó volt, mert a buli 6-ig tartott, mi meg két házzal lakunk csak arrébb, így hazahoztam a gyerekeket aludni, majd visszavittem őket utána még ugrálni kicsit. Vasárnap meg csak a kertben hesszeltünk, beüzemeltünk egy olyan locsolót, ami ida-oda mozogva locsolja a gyepet (az a legyezőszerű cucc, nem tudom, mi a neve), a gyerekek meg akörül rohangáltak, átugráltak rajta, mi meg élveztük az árnyékot. Kicsit olyan volt, mintha nyaralnánk, igazából ilyen helyekre jártunk el pár éve, hogy legyen egy ház meg kert, és most ilyen helyen lakunk, tényleg csodálatos. Aztán közös barátnős ebéd, délután meg további vizezés a kertben a gyerekekkel, egészen chill volt, azt is megkockáztatom, hogy tudtam pihenni.

Fiam közben átállt a dinnye diétára, dinnyét eszik minden étkezés mellé vagy helyett, szombat reggel is bejelentette, hogy akkor ő most veszi a szandálját, és elmegyünk a zöldségeshez MOST. Lányom meg mézes/lekváros kenyéren él, hát nem tudom, egyik sem tűnik kiegyensúlyozott diétának, de hát oké.

39 fok van ma, holnap jön az enyhülés, és akkor "csak" 33 lesz. Remek. Amúgy milyen szar már, hogy egész eddig azon sírtam, hogy fos az idő, mert esik és hideg van, most meg elporladok a napon két perc alatt? Ilyen melegben már az sem opció, hogy a kertben csapatjuk, mert árnyékban is rohadt meleg van. Marad a lakás és a légkondi.

A múlt heti apás-gyerekes kerti partin amúgy nagyon hamar előkerült a pálinka, remek kombó lehet a három felnőtt, öt gyerek és néhány feles.

A hónap végén teljesen leadom a régi projektemet, és teljesen az újon fogok dolgozni, ami jó, mert így most úgy érzem, semmivel sem haladok. Ennek örömére augusztustól úgy döntöttem, részmunkaidőben dolgozom tovább, 90%-on leszek, az heti 36 órás munkaidőt jelent. Gyakorlatban ez azt fogja jelenteni, hogy  dolgozom napi 8 órát ugyanúgy, és kéthetente összegyűlik egy napnyi lecsúsztatható órám, amit várhatóan ki is fogok így venni. És persze szaranyának érzem magam, de nem arra fogom használni ezt a két hetente egy napot, hogy aznap nem vigyem a gyerekeket oviba, hanem pihenek majd, meg ilyenkorra időzítem az elintéznivalókat. Milyen jó már, hogy ebbe simán belemegy a munkahelyem, soha nem akarok máshol dolgozni többé. Jó lesz.