Ezt mondtátok

  • AnnGel: @isolde: de jó, nagyon menő vagy! (2023.07.24. 23:46)
  • isolde: Tök jó! Én 42 évesen csináltattam az első tetoválást. (2023.07.24. 16:41)
  • isolde: @AnnGel: itt Norvégiában azt az elméletet tolják, hogy a szülőknek haveroknak kell lenni, mert ha ... (2023.06.10. 14:07)
  • AnnGel: @isolde: sajnos nem tudok részleteket, hogy kivel megy hogyan szokott konfliktusa lenni a gyerekem... (2023.06.09. 13:08)
  • isolde: Én pont bírtam anno az oviban a verekedős gyerek anyukáját, mert jó fej volt. De lehet, hogy csak ... (2023.06.09. 07:32)
  • Utolsó 20

2021.08.09. 16:43 AnnGel

Két hétig szabadságon voltam, amiből az első felét sikerült tényleg tök ideálisan eltölteni: nem utaztunk sehova, hanem elmentünk a közeli strandra, vagy kirándulni, ilyesmi, szuper volt, mert nem kell pakolni, nem kell gyereket idegen helyen altatni, de közben mégis vannak élmények meg minden. Aztán voltak pár napot nagyszülőknél is, és akkor elmentünk kettesben is strandolni, kiolvastam a Hail Mary küldetést, esténként xboxoztunk.

Ja, mert hogy vettem egy extra kontollert a 6 éve megörökölt xbox one-hoz, amit eddig kb nem használtunk semmire. Nam nagyon követem a trendeket, gimis koromban és egyetem elején játszottam utoljára sokat (WoWot nyomtam, mint kb mindenki akkoriban), aztán egy külföldre költöző barátunk ránk hagyta az xboxát, egyszer egyszer elővettem, akkor huss, elrepült 3 óra és hajnali 2 lett, úgyhogy inkább nem játszottam többet. Most viszont van gamepass előfizetésünk is (férjem szeret repülőszimpulátorozni, de azt PCn, úgyhogy én egész eddig össze sem kötöttem, hogy a gamepass előfizetés meg az xbox az ugyanaz a cég). Na mindegy, szóval most van két kontrollerünk, és ilyen kooperálós játékokat játszunk esti fektetés után, már amikor nem pörög fejen mindenki este 10-ig.

Aztán mentünk végül nyaralni is, az idei sikerült eddig a legjobban, mert már elég nagyok voltak a gyerekek ahhoz, hogy ne kószáljanak el, meg a kicsi is bejelentette, hogy ő is anyámékkal alszik, nem csak a nagy, úgyhogy a nagyszülők őrizték esténként a gyerekeket, mi meg mehettünk bárhova. Most azt nyomom, hogy jövőre igazán elmehetnének a nagyszülők és a gyerekek nélkülünk nyaralni, mert amúgy az a része nagyon nem hiányzik, hogy én vagyok a sárkány anya, aki csak napi egy fagyit enged (mily kegyetlen!!!!).

Persze igazságtalan vagyok, mert a gyerekek nem csak szüleimmel képesek hajmeresztő módon leolvadni, hanem velem is. Hosszú idő után először voltunk cukrászdában, és hát fiamra rámtört a FOMO, és nem tudta elfogadni, hogy csak egy dolgot választhat, és a cukrászda padlóján rendezte a jelenetet, ami hát nem elég, hogy szegény gyerek mekkora érzelmi viharba került, és milyen nehéz neki, de közben azt is próbáltam ignorálni, hogy mindenki minket néz, hogy na, ez sem bírta "megnevelni" a gyerekét. Aztán kivittem, és beszéltünk, és megnyugodott, és visszamentünk, és cukin megette a sütijét.

Hétvégén megnéztük Bo Burnhamtől az Inside-ot, azóta is az pörög munka közben (meg Tom Cardy). A héten már dogozom, arra jöttem vissza, hogy átfutott az előléptetésem, és juniorból professional lettem (yay!). 

 

5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://anngel.blog.hu/api/trackback/id/tr9816655110

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

α Ursae Minoris · http://noreg.blog.hu/ 2021.08.10. 12:26:05

Én is éppen most olvastam ki a Hail Mary küldetést.
Nagyon jó, végre egy újabb "okos" sci-fi. Olyan Arthur C. Clarke színvonal.
Csak az nem derül ki, hogy a hajót miért hívják Hail Mary-nek. Egy ilyen széleskörü összefogás keretében épült hejó esetén nem is különösebben valószínü, hogy ennyire egy konkrét valláshoz (nem is csak a kereszténységhez, de kifejezetten a katolicizmushoz) kötödö nevet választanának. Ha már, akkor lehetne a hajó neve egyszerüen "Miryam".

Az Inside-ot pár hete néztük meg családilag, hogy felvidítson minket...
Zseniális mü - de ennyire nyomasztó és deprimáló stand up comedy-t még nem láttam.
Azon gondolkodtunk, hogy vajon tényleg ennyire szarul érzi magát a srác?
Azt tippelen, hogy ENNYIRE valószinüleg nem, hiszen a müfaj eleve a túlzásról szól - de véltehöleg tényleg nagyon rosszul van, és nem csak éppen kitalálta, hogy most csinál egy müvet a depresszióról...

Másik nagy kedvencünk a "vidáman a pszichés betegségekröl" témában a Crazy Ex Girlfriend.

AnnGel 2021.08.10. 12:45:52

A Hail Maryban nem csak az tetszett nagyon, hogy okos, hanem hogy tényleg nagyon szórakoztató közben. Nagyon olvastatta magát, pedig nem egy rövid darab.

Az Inside óta megnéztem már a Make Happy-t is tőle, ami szintén jó, bár annyira nem tetszett, mint az Inside. Mindenesetre ajánlom, sokszor nagyon meta. És én is ezen gondolkozom közben, hogy ebből mennyi igaz, mennyi nem, a Make Happy-ben is egy csomószor előjön, hogy ez egy előadás, aminek minden másodperce előre megtervezett, és art is a lie, de közben meg nem tudom. Nagyon szeretem, na.

A Crazy ex girlfirendnek megnéztem még pár éve az első évadát, de után elvesztettem az érdeklődésem (arra emlékszem, hogy végre sikerül összejönnie a sráccal, és utána hagytam abba).

A lehangoló standup témakörben meg ajánlom Daniel Sloss-t vagy Hannah Gadsby-t is.

α Ursae Minoris · http://noreg.blog.hu/ 2021.08.10. 18:20:53

@AnnGel: Igen, a Hail Mary nagyon olvasmányos és élvezetes.
Ennek a könyvek köszönhetően most egy pillanat alatt eltelt egy repülőút meg utána a buszozás. :-)
Lehet, hogy legközelebb veszek tőle egy másik könyvet is.

Bo Burnhamtől mindent láttunk, ami fenn van a Netflixen (what., Make Happy és Inside), a fiatalok nagyon lelkesek voltak, és most megvették DVD-n a Words, Words, Words-öt is, úgyhogy a hétvégén azt is megnéztük. :-)

Daniel Sloss-t is néztünk, ő is jó, de azért Bo Burnham a nagy kedvenc. :-)

A CXG-ből szerintem a második és a harmadik szezon a legjobb, ott van jobban előtérben a pszichés problémák kérdése is. Az első szezon inkább ezen a romantikus vonalon mozog, ahogy írtad is, a negyedik meg már olyan erőltetett és szájbarágós.

AnnGel 2021.08.11. 09:24:49

@α Ursae Minoris: köszi, akkor lehet, hogy folytatom a CXG-et, azt hittem, hogy azon megy majd a huzavona, hogy együtt vagyunk, nem vagyunk együtt stb

Andy Weirtől a Marsi is nagyon jó (abból készült film is), az Artemis-t viszont nem szerettem, az egy korábbi könyve.

α Ursae Minoris · http://noreg.blog.hu/ 2021.08.11. 12:37:02

@AnnGel: Hát éppenséggel a huzavona az megy a további szezononban is, ahogy sejted – de, hogy úgy mondjam, tágul a látótér, a főszereplők elkezdenek reflektálni a különféle egisztenciális kérdésekre is, aztán eljutnak különféle pszichés problémákhoz és ezek kezeléséhez is.
www.youtube.com/watch?v=uic_3vlI5BE&ab_channel=racheldoesstuff

Itt kapcsolódik össze a fikció és a valósag, mert Rachel Bloom (aki nem csak a főszereplő, de ő maga írta a sorozatot) ténylegesen pszichiátriai problémákkal küzd, úgyhogy sokmindent beleírt a sorozatba a saját tapasztalataiból, gondolataiból.

A Marsit filmen láttam, jó volt, de nem biztos hogy könyvben külön el akarnám olvasni.
Kár, hogy az Artemis ezek szerint nem olyan jó, azt vettem volna meg legközelebb.
Ééés ahogy nézem a Wikipédián, ennyi, AW-nek nem is nagyon van más könyve. :-(
süti beállítások módosítása