Férjem pár hete megkérdezte, hogy akkor most egész nyáron/évben nem megyünk sehova az 5 nap Balatont leszámítva? Én meg kicsit meglepődtem, nem is rajta, hanem inkább magamon, mert egyáltalán nem vágyom rá, hogy bárhova menjek, egyrészről állandó a bizonytalanság, nem merem a gyerekeket tömegbe, zárt helyre vinni, itt a delta variáns a szomszédban, negyedik hullám stb stb, másrészről meg élvezem, hogy végre olyan helyen lakunk, ahonnan nem igazán vágyom máshova. Macera is a gyerekekkel utazni, pakolni kell nekik 65 váltás ruhát két napra, nem igazán tudom minimálba nyomni velük, a kisebbiknek még nagy szüksége van a délutáni alvásra, úgyhogy bárhova is megyünk, úgy kell szervezni velük a programot, hogy fél 1-kor ebéd aztán irány az ágy, mert teljes összeomlást produkál, amikor fáradt. Persze eddig is utaztunk a gyerekekkel, de eleinte csak egy volt, és kicsi volt, és egy bárhol elalvó 8 hónapossal más utazni, mint két 3 és 5 évessel. A tavalyi Andalúzia pedig azért volt jó, mert rászántunk 4 hetet, és én is el tudtam fogadni, hogy az egész olyan lesz, mintha itthon lennénk, szóval ugyanúgy veszekedni fognak, meg kaját kell nekik szerezni, meg fáradtak lesznek, meg aludniuk kell, csak éppen máshol vagyunk, ahol nem sötétedik 4-kor és az idő is jobb.
Na szóval nem vagyok az utazás ellen, de nem egy pihenős, nyugis dolog. Az is opció persze, hogy elmegyünk egy helyre, ahol vannak animátorok, és ők szórakoztatják a gyerekeket, míg mi a medence partján punnyadunk, csak az ilyen helyeken fél millióba kerül egy hét, meg közben lelkiismeretfurdalásom is van, hogy azért megyünk nyaralni, hogy együtt legyen a család és együtt legyenek új élményeink, nem pedig azért, hogy "lepasszoljuk" őket.
Közben meg persze azt is értem, hogy másnak meg lehet, hogy igénye lenne valami új élményre, valami változásra, szóval kitaláltam, hogy legyen az, hogy játékból nyaralunk, és csináljunk olyan dolgokat, amiket akkor csinálnánk, ha elutaznánk valahova. Így péntek este a vihart néztük az erkélyről, szombat délelőtt arborétumba mentünk, délután strand, vasárnap délelőtt a gödöllői parkban sétálgattunk, délután meg megint a vihart élveztük. Jó volt, és tényleg olyan élmény volt, mintha elutaztunk volna.
Ezen kívül múlt héten felfedeztem, hogy léteznek családi táborok (és eskü, nem tudom, milyen indíttatásból, vagy hol olvastam róla, vagy miről jutott eszembe, hogy erre rákeressek), ahova szülőkkel együtt mennek a gyerekek, és vannak programok, közös élmények (amiket nem nekem kell megszervezni), illetve van olyan része is, hogy kicsit lefoglalják a gyerekeket (és akkor lehet pihenni is). Erre teljesen rápörögtem, mindig irigyeltem az ilyen-olyan nyári táborokat, hát én is akarok kézműveskedni, vagy lovagolni, vagy bármi. Szóval elég gyorsan eszkalálódtak a dolgok, augusztusban megyünk családilag kenuzni (vagy kajakozni? na, ennyire értek hozzá), 3 éves kor fölött már ajánlják, teljesen kezdők is részt vehetnek, délelőtt közös evezés, délután pedagógusok szerveznek programokat a gyerekeknek, szállás komfort nélküli 4 ágyas faházakban, ami azért elég meredek, de hát ezt is ki kell próbálni. Alig várom!
Lányommal így nézett ki a beszélgetés:
- képzeld, megyünk majd evezni, ott is alszunk meg minden
- jaj de jó!!! ez olyan, aminek csak az egyik végén vagy lapát, vagy olyan, aminek mindkét végén van lapát??
- ...
Már most többet tud erről, mint én.
Nem kapcsolódó téma, de szeretném megörökíteni, hogy fiam 3 évesen az önállóság olyan fokára jutott el, hogy már magának tölti a cumisüvegbe a tejet (megkeresi, hol tartjuk a cumisüveget, lecsavarja a tej kupakját, önt, rácsavarja a cumisüvegre a tetejét stb), persze felmerülhet a kérdés, hogy annak, aki ilyen ügyes, miért van még cumisüvege, de hát ne kössünk bele mindenbe kérem szépen.
Lányom pedig egy fényképezés alkalmával azt játszotta, hogy ő királynő, és komolyan nézett a kamerába, én meg mondtam nekik, hogy mosolyogjanak. Fiam elvigyorodott, CSÍZ, kiabálta, majd lányom csak hűvösen ránézett és ennyit mondott: a királynők nem mondják, hogy csíz. Touché.
Ezt mondtátok