Vannak időszakok, amikor szabályosan letaglóz az érzés, hogy minden mennyire jó. Pl este lefekszenek a gyerekek, körülnézek a nappaliban, és itt van a szuper könyvespolcom, a sárga fotelem az állólámpával, az erkély, előtte a zöld fákkal. Vagy ülünk a kertben, és fúj a szél, pont jó az idő, a gyerekek bújócskáznak. Ilyenkor rácsodálkozom, hogy mennyire jó itt, mennyire betalált ez a lakás meg ez a környék.
Hétvégén medveotthonban jártunk, a gyerekek unták az állatokat, de volt ugrálóvár meg játszótér. Voltak vendégeink is, mentünk strandra is, chilleztünk a kertben is. Jó volt. Teljesen megbízhatatlan mostanában az időjárásjelentés, egész hétvégére esőt mondtak, ehhez képest leginkább éjjel esett, úgyhogy örülök, hogy mégis csináltunk programokat, és nem otthon ültünk.
Mostanában nagyon rosszul alszom, ha be van kapcsolva a légkondi, akkor azért, ha nincs, és nyitva az ablak, akkor azért. Ma hajnalban is felkeltem, hogy körbejárjak a lakásban és bezárjak minden ablakot a vihar alatt, erre látom, hogy fiamnál ég a nagyvillany (hajnali 4-kor!), és édesdeden alszik az ágyában két tonna plüssállattal. Amit direkt kiszedtem mellőle késő este, mert hogy nem is fér el tőlük. Gondolom megébredt, és látta, hogy nincsenek mellette, úgyhogy kimászott a rácsos ágyból, felkapcsolta a villanyt, visszapakolt mindent, visszamászott, és elaludt. Az éjszaka közepén. Oké??
Ezt mondtátok