AnnGel blogja

hogy holnap produktív napot tartok. Időben felkelek, megcsinálom az oroszleckémet, elmegyek bevásárolni, befejezem a szólómat, próbálok a csajokkal.

Vagy csak alszom sokáig és sorozatot nézek.

Nem találom az egyensúlyt, attól félek.

Megint túl sok az ötlet, meg amit szeretnék csinálni. Úgy néz ki, hogy lenne lehetőség színházas táncos produkcióban részt venni, amire jelentkeztem is, de jelenleg hat koreográfiában vagyok benne, így ha abból tényleg lesz valami, akkor legalább egy másikat le kell mondanom. Aztán kb havonta eszembe jut, hogy tök jó lenne megtanulni varrni. Könyvekkel haladni (most éppen Chuck Palahniuktól az Invisible Monsters-t olvasom). Többet mozogni. Az új munkahelyemnek van konditerme, meg fogom nézni, milyen, mert ha már ott van, és nem kell elmennem sehova külön, akkor jó lenne kicsit azt is. Azzal, hogy most már nem lesz lehetetlen (remélem) bárhova odaérnem 6 előtt, újra járhatnék jógára. Vagy kipróbálhatnám a rúdtáncot.

Vagy csak ülhetnék a valagamon.

Szóval szokásos dilemmák, nincs itt semmi látnivaló, jó éjszakát.

Utolsó munkanapom utáni szabadágomat töltöm, ilyenkor átkerülök egy rendezetlen állapotba, ami többek között azzal is jár, hogy elfelejtek enni. Az elmúlt két napom olyan volt, mint amiről mostanában álmodni szoktam: nem bírok elindulni, hol a bérletem, hol a kulcsom, nem találom a telefonom. Egy bolt címét egy facebook üzenetből ki akarom nézni, de elfelejtem, kikapcsolom a gépet, öltözködés közben a telefonom próbálom visszakeresni, de azon pont meghal a facebook app, ezért újra bekapcsolom a gépet, a percek meg csak pörögnek, már rég el akartam indulni, és még mindig itthon vagyok. Iszonyúan frusztrál, Salzburg óta nem volt időm rendet rakni, na ma felszívtam magam és elpakoltam a számtalan felesleges cuccot, ami a vízszintes felületeket borította (és ami miatt nem találtam semmit sem).

Egy csomó minden el akartam intézni, még mielőtt hazautaztam Veszprémbe pihenni, folyamatosan mentem valahova, jöttem valahonnan, az Oktogonnál majdnem pánikba estem, hogy nem nyílik az ajtó, mire szóltak, hogy a másik oldalon tudok leszállni, az új napszemüvegem a kozmetikusnál felejtettem, vissza kellett mennem érte, de legalább a tüdőszűrés szerint "fertőző tüdőgümőkórban nem szenved".

Amúgy az utolsó munkanapomon délután kettőkor még oktatást tartottam, aztán kinn álltam a vízszintesen eső havas/jeges esőben, vártam a vonatot, ami késett, és miközben széjjelázott táskám, az állomást néztem, ahol télen mindig lefeszegetik a padokról a fát tüzelőnek, ahol annyiszor álltunk 35 fokban, hófúvásban, szakadó esőben, és arra gondoltam, hogy nem jövök vissza többé a szögesdrótokkal körülvett ipartelepre, ahol kilépéskor minden nap átnézték a táskámat, és hogy ez egyszerre fog hiányozni, meg nem is.

Nagyon jó érzékkel szabadságot vettünk ki március 14-re, és reggel 6-os vonattal indultunk Salzburgba. Utólag látom, mekkora szerencsénk volt, mert ha fél-egy nappal később indulunk, akkor lehet, hogy sosem jutunk ki.

Hasznos infók:

Vonat: 39 EUR oda-vissza + 1800 Ft helyjegy, wifivel felszerelt kényelmes vonaton (asztalunk is volt) hamar elmegy ez a hat óra. Bár miközben ezt írom, éppen halódik a net, szóval nem stabil, nem gyors, de van.

Szállás: 3 éjszaka/2 fő 151 EUR + idegenforgalmi adó Meininger Salzburg City Center hostel, vannak kétágyas szobák kilátással a hegyekre, törölközővel, hajszárítóval, tévével ellátva, illetve egy igényes közös konyha teljes felszereléssel. Adnak reggelit is 6 euróért, de a szomszédban van egy bevásárlóközpont, ott vettünk magunknak reggelire valót.

Közlekedés és belépők: Salzburg kártya 72 órára, 36 EUR. Ezzel az S-bahnok kivételével minden közlekedési eszköz használható, illetve benne foglaltatik ingyenes belépés egy rahedli helyre, mi például csak olyan programokat terveztünk, amiket fedezett a kártya.

Készpénz: 80 EUR-t váltottam, és ahol lehetett, kártyával fizettem. A készpénz elfogyott, sőt, fél órával indulás előtt kellett még felvenni, mert a pályaudvar környékén nem találtunk olyan kajáldát, ahol elfogadták a kártyát, szóval három nap alatt két embernek még így is elfogy 100 EUR.

Csütörtök reggel 6-kor indulunk a Keletiből, késés nélkül délben érkeztünk. Hideg volt, kettő pulcsi, sálsapkakesztyű, télikabát. A szállás elfoglalása után gyalog mentünk a belvárosba, császkáltunk a hidegben és hóesésben, megnéztük Mozarts Geburtshaust, kiderült számunkra, hogy hat körül zár minden, ezért szakadó hóban hazamentünk. Még aznap gyorsan vettem magamnak harisnyát, mert a kordnadrágom kevésnek bizonyult a mínuszokban. Egészen addig sajnáltam magam a hideg idő miatt, amíg el nem olvastam a híreket... szóval mondhatjuk azt is, hogy elmenekültünk a jó időbe.

Péntek főleg múzeumokról szólt, Festung Hohensalzburghoz siklóval utaztunk, szegény erőd nem egy nagy cucc, elég rövid volt a túra is, de így legalább jutott idő a Spielzeugmuseumra és a Mozart-Wohnhausra is. Az előbbi nagyrészt gyerekeknek szólt, de mi is jól elszórakoztattuk magunkat a játékokkal, az utóbbi pedig nagy csalódás volt. Azt hittem, hogy megmutatják, hogyan élt Mozart, de a lakásában berendezett kiállítás Mozart portrékról szólt, hosszan és részletesen elemezte, melyik portré eredeti, melyik nem, annyira nem volt izgalmas. Eközben odakint hideg, és hóesés.

Szombat a sétáké volt: kisütött a nap, már nem fagyott, a Salzburg Card érvényes az Untersberg libegőjére (Untersbergbahn), így kirándultunk egyet a hegyre. Még sosem voltam igazi hegyen, pláne nem igazi havas hegyen, és ez beszarás, de tényleg, gyönyörű. Tudtam, hogy van ilyen, meg láttam képeket előtte, de azt nem gondoltam volna, hogy ez ennyire ilyen. Volt egy rövid pánikrohamom az elején, hogy magasan vagyunk, nincsenek kerítések, és lezuhanunk a mélybe, de aztán láttam, hogy főleg lankás, nincsenek szakadékok, így meg is tudtam mozdulni, nem éreztem minden lépésnél, hogy meg fogok halni. Két órát voltunk ott, ami így nem tűnik soknak, de hóban gyalogoltunk hegynek fel, hegynek le, tűzött a nap, és lepirult az orrom. Sokan sífelszereléssel jöttek, léccel a lábukon, mert ez egy sípálya is volt egyben, de felvonók nélkül. A délután maradék részében állatkertbe mentünk, és láttam tatut, ott vinnyogtam, hogy TATU, tök ronda, és hülyén fut, és tatu. Meg földikutyát, és egy csomó aranyos állatot, meg kevésbé aranyosakat, meg lámát, ami nem láma, csak nem tudom, mi a neve. Alpaka, az.

Vasárnap csak délután négykor indult a vonat, ezért kicsekkolás után még otthagytuk a bőröndjeinket a hostelben, és elmentünk a Haus der Naturba. Az ötszintes épületben úgy töltöttünk el három és fél órát, hogy egy részét teljesen kihagytuk. A halak-csúszómászók-kitömött állatokon kívül emberi testről és űrkutatásról is volt kiállítás. A science-gebäude-ben három szinten zúztunk a science lab játékokkal, lehetett vízerőművet építeni, hidraulikus emelővel emelgetni magunkat, amit tekerni kellett, tekertünk, amit taposni, tapostuk, nagyon szórakoztató volt. Végül vissza a szállásra, csomagot fel, ki az állomásra. Az a délutáni indulás pont ideális, belefért még egy program, öt után amúgy is zár minden múzeum.

Összességében Salzburg egy aranyos város, szép hegyekkel körülötte, meg jópofa, hogy egy csomó épületet egyenesen nekiépítettek a szikláknak, de a terek tök kopárak, a házak nem díszesek, szóval aranyos, és a táj miatt szép, de vannak szebb városok, na. És az éttermeken kívül minden hatkor zár, szóval nem mondható, hogy forrongó lüktető élet lenne esténként bárhol is.

De a hegy, na a hegy az... hegy. Nyáron is kirándulnám.

Anyu adott nekem egy Ofotért kupont, hogy nagyon rövid időn belül fel kell használni, és ha gondolom, csináltassak magamnak egy új szemüveget. Én meg gondoltam, így választottam keretet, vártam egy órát a vizsgálatra, kiderült, hogy javult (??) a szemem, öröm. Kuponom van, ami azt jelenti, hogy más akciókkal nem összevonható. A kupont csak keretre és lencsére együtt válthatom be. Viszont van egy olyan akció, hogy ha keretet és lencsét veszel egyszerre, akkor nagy árengedményt adnak. De az is csak arra vonatkozik, ha keretet és lencsét veszel egyszerre. Mint ahogy a kupon is arra vonatkozik csak. A készpénzben fizetendő összeg nagyjából megegyezik mindkét esetben.

Viszont ha tényleg más erősségű lencsére van szükségem, akkor a jelenlegi szemüvegem lencséjét is cseréltetem, hogy legyen két jó szemüvegem (egy diszkrét, keret nélküli, egy színes, vastag keretes), és persze új kontaktlencséket is kell vennem (van egy bontatlan pár még otthon az előzőből, de nem akarom azt használni, hiszen nem jó a dioptriája annak sem), de ha már lencse, akkor hat havi adagra ruházok be, mert akkor adnak egy napszemüveget ajándékba.

Mindezt onnan, hogy van egy kuponom, használjam el.

Egészen eseménytelen hetem van, elmarad az orosz és a tánc is, jól esik kicsit semmit sem csinálni 8-9 óra munka + 3 óra utazás után. Ennek örömére el is jöttem korábban munkából, hogy meg tudjam etetni az orosztanárnőm macskáját, de még időben hazaérjek utána, hogy egy visszatérő vevő harmadjára is megnézze a lakást. Nagyon remélem, hogy megveszi, mert ő beleegyezett, hogy július végéig maradjak, és az nagyon jó lenne, nem szeretnék egy hónapon belül költözni, aztán nyáron meg megint.

Aztán azon tűnődtem a villamoson (amiről elfelejtettem leszállni, mert tumblr-t pörgettem rajta), hogy te jó ég, mit fogok csinálni, hiszen hihetetlenül sok időm van ma (=eljöttem fél órával korábban), aztán hamar feltaláltam magam. Elmentem szoláriumba, ahol mindenképpen 12 percet akartak rám sózni, mert hogy 6 perc után semmi sem fog látszódni rajtam, de hát basszus, nem normálisak, nem gyorsan akarok barnulni, hanem csak nem szeretnék ennél fehérebb lenni. Aztán elmentem pad thaiért, megnéztem egy Office-t, micsoda izgalmak történtek velem ezen a mai napon is, tökre érdekfeszítő.

Vasárnap végre befejeztem a Fringe-t, de ennek nem volt semmi értelme, és annyi logikai hiba van benne, hogy felsorolni sincs értelme, komolyan, ez bosszantó.

De ma legalább volt időm átnézni az e-bookjaimat (bőség zavara), most pedig bevackolom magam a kanapéra, és nézek olyasmit, aminek van értelme. Vagy olvasok. Vagy csak egyszerűen elalszom.

Még nem tudom eldönteni, zavar-e, hogy április végéig be vannak táblázva a hétvégéim, próba, fellépés, hazaút, de gondolom majd egyszer sok lesz, lemondok mindent, hogy aztán elkezdjem magam unni, és programokat szervezni.

Közben persze meg szeretem, februárban voltam másodszor is síelni, néztük völgyben felkúszó, mindent beborító ködöt (ami aztán 20 perc múlva eltűnt), estem sokat (kuss, én így állok meg), és szenvedtem izomláztól három napig.

Aztán volt nyugis hétvégém is, sorozatnézés, fejdíszkészítés. És próbálom úgy rendezni az életem, hogy ne csak hétvégén történjenek jó dolgok, hanem hétköznap is legyen valami, aminek örülhetek, tánc, fürdőzés, mozi, de közben aludjak is eleget, szóval nem mindig jön össze minden egyszerre.

Közben pedig arra koncentrálok, hogy túléljem az utolsó napokat a cégnél*, hogy ne idegesítsem fel magam, mert az már nem az én problémám. Tervezgetem, milyen lesz egy másik helyen, nem vonathoz kötve, 35-40 perc alatt beérni a mostani 70 perc helyett. Bár hiú remény azt gondolni, hogy napi egy óra felszabaduló idő megváltoztatná az életemet, de hát ki tudja.

(És nyilván ott motoszkál az is, hogy mi van, ha sokkal rosszabb lesz, mint ami most van, de akkor max így jártam, és keresek másikat)

*A cégnél persze most hirtelen meg tudják oldani, hogy legyen majd plusz ember, emiatt persze kicseszettül ideges vagyok, mert ha ezt pár hónapja történik, akkor még mindig ott dolgoznék, de nyilván felesleges is ezen tűnődni, mert ha nem mondok fel, akkor meg senki nem veszi komolyan, hogy tényleg nagy a gáz.

Masszírozás alatt elaludni a kozmetikusnál.

hogy hirtelen felindulásból frissítettem az önéletrajzomat és elküldtem két helyre, ma fel is vettek.

Akkor ezzel meg is lennénk.

Borzasztóan frusztráló tíz óra munka után elkeserítő híreket hallani a főnöktől, hazafelé a boltban aprópénzen alkudozó éhes hajléktalanokat kerülgetni, hogy aztán mikor otthon végre megcsinálom a holnapi ebédet, becsomagolom a másnapi tízóraimat, és fél kilenckor leülök vacsorázni, akkor leöntöm a pirítósomat teával.

A mai napra amúgy pihenést és jógázást terveztem, de ezt most már úgyis buktam, szóval inkább frissítem az önéletrajzomat, és feliratkozok profession.hura.

Ma húsz percig kerestem az egyik nadrágomat, hogy aztán a végén megtaláljam a szekrényben, ahol már háromszor megnéztem előtte. Ezen kívül pedig hazafelé a Deák és Astoria között két nagy kupac szart is láttam.

Összefüggés nincs, megyek aludni.