Nagyon jó érzékkel szabadságot vettünk ki március 14-re, és reggel 6-os vonattal indultunk Salzburgba. Utólag látom, mekkora szerencsénk volt, mert ha fél-egy nappal később indulunk, akkor lehet, hogy sosem jutunk ki.
Hasznos infók:
Vonat: 39 EUR oda-vissza + 1800 Ft helyjegy, wifivel felszerelt kényelmes vonaton (asztalunk is volt) hamar elmegy ez a hat óra. Bár miközben ezt írom, éppen halódik a net, szóval nem stabil, nem gyors, de van.
Szállás: 3 éjszaka/2 fő 151 EUR + idegenforgalmi adó Meininger Salzburg City Center hostel, vannak kétágyas szobák kilátással a hegyekre, törölközővel, hajszárítóval, tévével ellátva, illetve egy igényes közös konyha teljes felszereléssel. Adnak reggelit is 6 euróért, de a szomszédban van egy bevásárlóközpont, ott vettünk magunknak reggelire valót.
Közlekedés és belépők: Salzburg kártya 72 órára, 36 EUR. Ezzel az S-bahnok kivételével minden közlekedési eszköz használható, illetve benne foglaltatik ingyenes belépés egy rahedli helyre, mi például csak olyan programokat terveztünk, amiket fedezett a kártya.
Készpénz: 80 EUR-t váltottam, és ahol lehetett, kártyával fizettem. A készpénz elfogyott, sőt, fél órával indulás előtt kellett még felvenni, mert a pályaudvar környékén nem találtunk olyan kajáldát, ahol elfogadták a kártyát, szóval három nap alatt két embernek még így is elfogy 100 EUR.
Csütörtök reggel 6-kor indulunk a Keletiből, késés nélkül délben érkeztünk. Hideg volt, kettő pulcsi, sálsapkakesztyű, télikabát. A szállás elfoglalása után gyalog mentünk a belvárosba, császkáltunk a hidegben és hóesésben, megnéztük Mozarts Geburtshaust, kiderült számunkra, hogy hat körül zár minden, ezért szakadó hóban hazamentünk. Még aznap gyorsan vettem magamnak harisnyát, mert a kordnadrágom kevésnek bizonyult a mínuszokban. Egészen addig sajnáltam magam a hideg idő miatt, amíg el nem olvastam a híreket... szóval mondhatjuk azt is, hogy elmenekültünk a jó időbe.
Péntek főleg múzeumokról szólt, Festung Hohensalzburghoz siklóval utaztunk, szegény erőd nem egy nagy cucc, elég rövid volt a túra is, de így legalább jutott idő a Spielzeugmuseumra és a Mozart-Wohnhausra is. Az előbbi nagyrészt gyerekeknek szólt, de mi is jól elszórakoztattuk magunkat a játékokkal, az utóbbi pedig nagy csalódás volt. Azt hittem, hogy megmutatják, hogyan élt Mozart, de a lakásában berendezett kiállítás Mozart portrékról szólt, hosszan és részletesen elemezte, melyik portré eredeti, melyik nem, annyira nem volt izgalmas. Eközben odakint hideg, és hóesés.
Szombat a sétáké volt: kisütött a nap, már nem fagyott, a Salzburg Card érvényes az Untersberg libegőjére (Untersbergbahn), így kirándultunk egyet a hegyre. Még sosem voltam igazi hegyen, pláne nem igazi havas hegyen, és ez beszarás, de tényleg, gyönyörű. Tudtam, hogy van ilyen, meg láttam képeket előtte, de azt nem gondoltam volna, hogy ez ennyire ilyen. Volt egy rövid pánikrohamom az elején, hogy magasan vagyunk, nincsenek kerítések, és lezuhanunk a mélybe, de aztán láttam, hogy főleg lankás, nincsenek szakadékok, így meg is tudtam mozdulni, nem éreztem minden lépésnél, hogy meg fogok halni. Két órát voltunk ott, ami így nem tűnik soknak, de hóban gyalogoltunk hegynek fel, hegynek le, tűzött a nap, és lepirult az orrom. Sokan sífelszereléssel jöttek, léccel a lábukon, mert ez egy sípálya is volt egyben, de felvonók nélkül. A délután maradék részében állatkertbe mentünk, és láttam tatut, ott vinnyogtam, hogy TATU, tök ronda, és hülyén fut, és tatu. Meg földikutyát, és egy csomó aranyos állatot, meg kevésbé aranyosakat, meg lámát, ami nem láma, csak nem tudom, mi a neve. Alpaka, az.
Vasárnap csak délután négykor indult a vonat, ezért kicsekkolás után még otthagytuk a bőröndjeinket a hostelben, és elmentünk a Haus der Naturba. Az ötszintes épületben úgy töltöttünk el három és fél órát, hogy egy részét teljesen kihagytuk. A halak-csúszómászók-kitömött állatokon kívül emberi testről és űrkutatásról is volt kiállítás. A science-gebäude-ben három szinten zúztunk a science lab játékokkal, lehetett vízerőművet építeni, hidraulikus emelővel emelgetni magunkat, amit tekerni kellett, tekertünk, amit taposni, tapostuk, nagyon szórakoztató volt. Végül vissza a szállásra, csomagot fel, ki az állomásra. Az a délutáni indulás pont ideális, belefért még egy program, öt után amúgy is zár minden múzeum.
Összességében Salzburg egy aranyos város, szép hegyekkel körülötte, meg jópofa, hogy egy csomó épületet egyenesen nekiépítettek a szikláknak, de a terek tök kopárak, a házak nem díszesek, szóval aranyos, és a táj miatt szép, de vannak szebb városok, na. És az éttermeken kívül minden hatkor zár, szóval nem mondható, hogy forrongó lüktető élet lenne esténként bárhol is.
De a hegy, na a hegy az... hegy. Nyáron is kirándulnám.
Ezt mondtátok