AnnGel blogja

Munka téren most egészen két napig fel voltam dobva, mert nagyon jó értékelést kaptam az elmúlt egy évre, és hát ebben a lelkesedésben rábólintottam, hogy átveszek két projektet is, hiszen le fogom adni a munkám egy részét, és akkor lesz erre időm, meg ezek legalább érdekesek is. Persze a munkát még nem adtam le, de a plusz feladat pedig azonnaltól van, és már prezentálni is kell, így most eléggé pompásan beszoptam.

A másik nagy bajomról itt még nem is keseregtem róla: el akarják adni a lakást, amit bérlek. Augusztusig tuti maradhatok, de utána költöznöm kéne, persze már akkor inkább előbb, nem pedig abban az időszakban, mikor az egyetemisták is keresnek. Miután tudom, hogy röpke hét hónap múlva el kell hagynom a helyet, hirtelen minden sokkal szebb. Nagyon jó helyen van, a tánctanárom két sarokra tőlem kezdett el termet bérelni, nem mintha eddig is messze lettek volna a próbáink (10 perc gyalog). Minden hónapban egyszer a Szimplában van estünk, ami két sarokra van tőlem, kéthavonta egyszer a Bazaarban, ami pedig egy sarokra, szóval el vagyok kényeztetve. És kádas, cirkós, légkondis, galériás, berendezett, sok hely van, fa van az ablakom előtt, a folyosó pont nálam ér véget, ezért senki nem mászkál előttem, hát komolyan, ezt kell ott hagynom.

Ha már érdekes élmények, múlt héten elmentünk a John Cage kiállításra, mert azt gondoltuk, jó lesz exkluzív tárlatvezetéssel meg minden. Alapvetően fogalmam sem volt, mire számítsak, de gondoltam, nem árthat az, ha időnként kimozdulunk a megszokott komfortzónánkból és megismerkedünk valami újjal, és ez most megtörtént a következő fél évre. Hamar elvesztettem a fonalat, mert nem volt egyszerű követni az összefüggéstelenül sokat beszélő tárlatvezetőt, és miután belehallgattam az avantgarde zenei kompozíciókba (zaj fényekkel, sípok meztelen emberekkel), megállapítottam, hogy hát ez annyira azért nem. Eléggé féltem, hogy mikor jön oda hozzám csillogó szemekkel a pasim, hogy "hát nem csodálatos ez a bátorság, ez a merészség? Most már mindent értek!", de szerencsére nem történt ilyen.

Ez nem toplista lesz, mert nem olvastam annyit, hogy bármilyen listát lehessen belőle csinálni. Plusz néhány random gondolat.

• Into the Wild - Jon Krakauer
• Hearts of Atlantis - Stephen King

Szerettem a hangulatát a Low men in yellow coatsnak, és végre egy történet, amiben értem az utalásokat, mert én is olvastam a Legyek urát. A címadó sztori is tetszett, inkább csak az a gondolat fogott meg, hogy egy elbukott év nem azt jelenti, hogy akkor megbuktál, menjél haza, hanem megbuktál, mész katonának és meghalsz. Nyomasztó.

• Bűnös? - Von Schirach

Még mindig nem döntöttem el, szeretem-e. Pörgős a stílusa, de kiborítanak a történetek, főleg, hogy igaza

• Equal Rites - Terry Pratchett
• Exhalation - Ted Chiang
• The Gambler Paolo - Bacigalupi
• Full dark, no starts - Stephen King

Szeretem King új cuccait is, 1922 lassú, nyomasztó, a Fair Extension is nagyon tetszett.

• Mort - Terry Pratchett
• Wind through the keyhole - Stephen King
• Ártatlan? - Von Schirach
• Metro 2033 - Dmitry Glukhovsky

A két Metro kötetet Vidtől kaptam, a 2033-ban kurvára idegesített a sztori meg a karakterek, de annyira jó a világ, hogy elmiatt elolvastam mindkét könyvet. A párbeszédeket próbáltam átugrani, a leírásokat kerestem, komolyan, azt is szívesen olvasnám 500 oldalon keresztül, hogy mennek. Csak ne beszéljenek, filozofáljanak, meg ilyesmi. Az információátadás gagyi volt (Szása bácsi, meséld el még egyszer azt, hogy...), meg nagyon kétdimenziósak voltak a karakterek, Artyom megy, Artyom szomorú, Artyom aggódik, de nem hittem el, nem éreztem vele együtt. De a gondolat, hogy metróállomásokon élnek az emberek, és hogy néhány vonal megőrjít, néhány vonal elnyel komplett csapatokat, furcsa hangok, az ijesztő felszíni lények, a Kreml vonzása, ezek ütöttek.

• Budapest Noir - Kondor Vilmos

Nagyon jó volt, nem túl hosszú, pörgős, nyomozgatós, hangulatos. Kedvet kaptam ahhoz, hogy a harmincas évekbeli Budapestről olvassak.

• Metro 2034 - Dmitry Glukhovsky
• Utas és holdvilág - Szerb Antal

Nekem kicsit túl bölcsész, de talán csak fiatal vagyok még hozzá. Szép és mindenképp újra el fogom olvasni valamikor.

Sűrű volt az első hét, még elsején megnéztük a Pí életét, később pedig együtt söröztünk a Kínából hazalátogató volt kollégával, akinek a beszámolója nem dobott sokat az év végi hajtásban elveszett motivációmon.

Aztán az első hétvégén életemben először voltam síelni, persze az eleinte többet voltam a földön, mint nem, de aztán javult a tendencia. Azt azért még később is tartottam, hogy a legbiztonságosabb módja a megállásnak az, ha eldőlök, de gondolom majd elmúlik. Zavart a bakancs, a léc, az, hogy csúszik, de nagyon szórakoztató lett a végére, így ennek lesz még folytatása.

Azon a hétvégén szembesültünk azzal is, hogy a kedvenc fürdőhelyünket sajnos mások is felfedezték, délutáni nyitásnál a recepiónál állt a sor. Habár pont bejutottunk volna, arra gondoltunk, hogy nem lesz jó ilyen sok emberrel kevés helyen, ezért jött a B terv. Átgyalogoltunk a Lukácsba, ami eleinte jó ötletnek tűnt, végül pedig három szürreális órát töltöttünk tömegben, nem elég meleg vízben, kanyargó folyosókon bolyongva, tömött medencékben és szaunákban ácsorogva.

Szaunázni szeretnék és meleg vízben ülni, nem tömegben, háromezer alatt, help.

Eredeti terveim péntek estére:

• hazaérni fél 6-ra
• mosás
• takarítás
• kajarendelés
• egy kis sorozatnézés
• izomlázeltüntetőjógázás
• hónapok óta tologatott szóló koreografálása
• esetleg olvasgatás

Ami történik:

• két órányi értelmetlen netezés
• netpincér kétségbeesett böngészése a szép-kártyával fizetős opció után

És már este nyolc van, minek álljak neki bárminek.

A karácsony olyan volt, mint amire készültem, sok olvasás, sütés, evés, rokonok és munka is. Amikor visszagondolok rá, akkor a kandalló fog eszembe jutni, meg a bágyadt punnyadás a melegben, ölemben könyv, mellettem tea, illetve további hasonló sablonos dolgok. Jó volt, még úgy is, hogy pulykatöltés közben háromszor hívtak fel a gyárból.

Aztán két ünnep között volt itthon Vid, fellépést néztünk, korcsolyáztunk, pad thait ettünk és kaptam tőle egy Moleskin receptes füzetet, amit azóta is csak félve merek tapogatni, mert nem tudom, méltó-e a zöldborsófőzelék arra, hogy beleírjam.

Aztán elment a szilveszter is, voltunk kinn az ügetőn, megtudtam, hogy milyen, mikor egy ló üget, és lelkesen szurkoltunk a versenyzőknek azon a 150 méteres szakaszon, ahol látszódtak, mert a pálya többi részét eltakarta a köd.

Jó volt ez az év.

A karácsony olyan volt, mint amire készültem, sok olvasás, sütés, evés, rokonok és munka is. Amikor visszagondolok rá, akkor a kandalló

Hogy szalad az idő, már hosszabbodnak a nappalok, mindjárt itt a nyár!!

#nem

Csak nem írok róla.

Kedden az oroszórám után gyorsan megnéztem a Dexter évadzárót, még mindig szenvedek tőle, bár melyik évadzárótól nem (sticks and stones may break your bones but tv shows will crush your soul to a million pieces). Szerdán végrevégre eljutottam krimózni a barátaimmal, most már nagyon hiányzott a társasági élet. Teljesen véletlenül belekeveredtünk a kocsmakvízbe, és teljesen véletlenül nyertünk egy üveg zubrovkát, így az este hosszabbra sikerült, mint eredetileg terveztem.

Pénteken majdnem elmentem korán a munkahelyemről, aztán mégsem, szerencsére fél kilenckor is van Veszprémbe vonat, és még tele sem volt, pedig lélekben felkészültem rá. Egy fülkében utaztam egy lánnyal, aki még akkor is szállítmányokat szervezett telefonon, meg is beszéltük, hogy békés ünnepeket a faszom, és aztán együttérzésből adott nekem fejfájáscsillapítót.

De így szombaton legalább már itthon ébredtem, enkezemmel legyártottam a zserbót, meg segédkeztem a többi sütiben, most pedig kajakómába merevedve leülök, és tovább olvasom az Utas és holdvilágot, még mielőtt felhív valaki valamilyen munkaügyben.

Mióta múlt pénteken ellátogattunk a food-showra, minden nap eszem levest, mert ott kipróbáltam párat, és teljesen rápörögtem. A leves az nagyon jó dolog, és hamar megvan ha nem balfaszkodom el. Szombaton pedig végre sikerült kagylót vennem, és finomat csináltam belőle, bár egy kiló két emberre elég soványka, de hát a többinek is ugyanolyan íze van. Délután pedig már másodszorra mentünk el egy fürdőbe, amiről nem beszélhetek, mert olcsó, mégis kevesen járnak oda, és szeretném, ha ez így maradna. Vasárnap pedig táncpróba, meg szokásos skype.

Gondoltam dokumentálom, hogy elvileg a munkán kívül is van életem, köszönöm a figyelmet.