Sűrű volt az első hét, még elsején megnéztük a Pí életét, később pedig együtt söröztünk a Kínából hazalátogató volt kollégával, akinek a beszámolója nem dobott sokat az év végi hajtásban elveszett motivációmon.
Aztán az első hétvégén életemben először voltam síelni, persze az eleinte többet voltam a földön, mint nem, de aztán javult a tendencia. Azt azért még később is tartottam, hogy a legbiztonságosabb módja a megállásnak az, ha eldőlök, de gondolom majd elmúlik. Zavart a bakancs, a léc, az, hogy csúszik, de nagyon szórakoztató lett a végére, így ennek lesz még folytatása.
Azon a hétvégén szembesültünk azzal is, hogy a kedvenc fürdőhelyünket sajnos mások is felfedezték, délutáni nyitásnál a recepiónál állt a sor. Habár pont bejutottunk volna, arra gondoltunk, hogy nem lesz jó ilyen sok emberrel kevés helyen, ezért jött a B terv. Átgyalogoltunk a Lukácsba, ami eleinte jó ötletnek tűnt, végül pedig három szürreális órát töltöttünk tömegben, nem elég meleg vízben, kanyargó folyosókon bolyongva, tömött medencékben és szaunákban ácsorogva.
Szaunázni szeretnék és meleg vízben ülni, nem tömegben, háromezer alatt, help.
Ezt mondtátok